Amikor megszületik a gyerek, szinte észrevétlenül kúsznak be a játékok az otthonunkba. Megvesszük, amibe beleszeretünk és jönnek az ajándékok rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, aztán mire észbe kapunk, már úszhatnánk is a játékok, ruhák, műanyag figurák és elemes csodák tengerében. Természetesen kiváltság, hogy megengedhetjük ezt magunknak végre, az emberek többsége nem szenved szükséget, ám átestünk a ló túlsó oldalára, és már a túlfogyasztás generációja lettünk.
Nemrégiben társadalomkutatók végeztek felmérést Los Angelesben, 32 otthonban listázták a háztartásban található játékokat. A legszélsőségesebb esetben egyetlen gyerek szobájában találtak 165 plüssállatot, 36 műanyag figurát, 22 Barbie babát, 3 porcelánfejű babát, 20 egyéb babát, egy trollt és egy miniatűr várat.
Persze a jó szándék vezérel mindenkit, mikor elhalmozza a gyermekeket: boldoggá szeretnénk tenni őket. Ám ez visszaüt. “Ez a hatalmas zsúfoltság egyszerűen leblokkolja a gyermekeket és hatalmas stresszt okoz bennük” – mondja Kim John Payne, családterapeuta. “A gyermekeknek az a legjobb, ha megtanítjuk nekik, hogy csak azt birtokolják, amire szükségük van és azt a kevés tárgyukat tartsák rendben. Ez később az egész életükre kihat. Ha letisztultság és fókuszáltság veszi körül a gyermeket, segít neki letisztultan és fókuszáltan gondolkodni.”
Ráadásul, ha már kisgyermekként megtanulja valaki az önkorlátozás képességét, felnőttként is előnyére válik. “Csak a leggyakorlatiasabb hasznát nézzük a kevesebb vásárlásnak: több pénzünk marad, több időnk, több energiánk és nagyobb szabadságunk” – sorolja Joshua Becker blogger, a The Minimalist Home című könyv szerzője. De hogyan tudunk „minimalistát” nevelni a fogyasztás kultúrájának kellős közepén? Hogyan tanítsuk meg gyermekünknek, akit nap mint bombáznak a reklámok, ruhák hirdetéseivel?
Miért akarnak olyan sokat a gyerekek?
Természetes, hogy egy gyereknek vannak játékai, takarója, és szükségesek bizonyos eszközök a különböző életkorokban. 6 és 12 hónapos kor között a kisbabák fokozatosan egyre inkább kivetítik érzelmeiket bizonyos tárgyakra, ez segíti őket, hogy érzelmileg lassan leváljanak a szülőkről. A saját tulajdon tudata két éves korra alakul ki, és hat éves korra képesek értelmezni a birtokukban lévő dolgok különleges értéket.
Egy-két kiemelt játékhoz érzelmileg kötődni szerves része a gyermeki létnek, de a tárgyakhoz való általános viszonyukat a szüleiktől tanulják. “A legegyszerűbben úgy tudjuk kimutatni a gyermekünknek, hogy mennyire szeretjük, ha dolgokat vásárolunk nekik. A kicsik pedig biztosan megfigyelik, hogy milyen gyakran és miért kapnak új dolgokat” – magyarázza Dr. Jessica Mayo, a Yale Orvosi Egyetem Gyermekkutató Centrumának gyermekpszichológusa.
Később a média és a közösség hatása is egyre nagyobb. Egyetlen gyermek sem születik úgy, hogy Xbox-ot vagy Barbie-t akar. A többi gyerek és a reklámok hatására elhiszik, hogy boldogabbak vagy népszerűbbek lesznek, ha birtokolják az adott tárgyakat. Végülis erre találták ki a hirdetéseket. Gyermekkorunkban mi is rengeteg reklámot láttunk, ám a mai kicsiknek hatalmas mennyiségű interaktív médiából áradó információval kell megküzdeniük, ez sokkal erősebb hatású, mint ami harminc évvel ezelőtt volt.
Erős alapok kellenek
A legjobb módja annak, hogy felvértezzük gyermekünket a külső hatások ellen, hogy képes legyen szelektálni és ellenállni, ha mi magunk is minimalista életet élünk. “Azt szeretnénk, hogy gyermekünk felnőttként önzetlen, törődő legyen, megdolgozzon a sikerért, képes legyen kiállni magáért és igazságos értékrend mellett élni. Legjobban úgy tudjuk átadni ezt neki, ha mi magunk is így élünk” – hívja fel rá a figyelmet Becker.
Még hat éves kor előtt célszerű lefektetni ezeket az alapokat. Ezekben a korai években a gyerekek agya még olyan, mint a szivacs. Utánzással szívja magába az információkat és szokásokat, melyeket másoktól lát. Ám ha a gyermekünk idősebb, akkor is fontos, hogy jó példával járjunk elöl, a szülők se halmozzanak fel tárgyakat, ez így igazságos.
Egyezzünk meg, mennyi az a tárgy, ami még elfér a helyiségben. Minden más menjen. Időről-időre nézzük át együtt a játékokat, mi az, amit már kinőttek, már nem játszanak vele. Jó esély ez arra, hogy az adományozás érzésébe is belekóstoljon a gyermek, gyűjtsük együtt össze azokat a dolgokat, melyeket gyermekotthonoknak lehet például eljuttatni. Néha szükség lehet a szigorú következetességre is, ne féljünk nemet mondani, ha nincs hely egy újabb játéknak.
A képernyő előtt töltött idő korlátozása elengedhetetlen
A szakértők teljesen egyetértenek abban, hogy a legfontosabb lépés afelé, hogy egészséges kapcsolata legyen a gyermekeknek a tárgyaikkal a képernyőidő korlátozása. A szülők általában nehezen szánják rá magukat erre, mivel eleinte hatalmas konfliktusokat szül, ha lekorlátozzuk a tévézést, illetve sokszor a szülőknek is kényelmes, ha a gyermek a képernyőt nézi. Ám nem szabad az önös érdekeinket nézni. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége azt javasolja, hogy másfél éves korukig egyáltalán ne ültessék a szülők képernyő elé a gyermeket, meséljenek neki inkább könyvből, és nagyobb gyermekek is minél kevesebb időt töltsenek tévénézéssel. 12 éves kor alatt a gyermekek egyáltalán nem értik, hogy a személy a reklámban azért kapja a fizetését, hogy eladjon dolgokat.
Legyünk kitartóak, ha elhatároztuk, hogy csökkentjük a képernyőidőt. Találjunk helyette más, közös elfoglaltságot, amit az egész család élvez, így talán könnyebben átvészelhető az átállás időszaka.
Ha a minimalizmus alapjait nem rakták le egészen pici korban, tinédzserként vagy felnőttként nehéz és bonyolult lehet az átállás a kevesebb fogyasztás életstílusára. Viszont ebben a korban a külső motiváció, a környezetvédelem, a saját gyermekeknek való példamutatás lehet az az erő, ami segít megtenni a lépéseket a tárgyaktól való függetlenedés fel.
Fotó: Unsplash
