“Folyamatosan kétségek gyötörtek azzal kapcsolatban, hogy elég jó vagyok-e a munkámban, tényleg elég vagyok-e ahhoz, amit elértem és amiért jutalmaztak vagy előléptettek” – vallott az imposztor-szindrómával kapcsolatos érzéseiről Dr. Kate Marvel, a Cambridge Egyetem klímakutatója. “Tulajdonképpen minden nap minden percében velem volt ez az érzés, de különösen felerősödött, ha megdicsértek valamiért.”
Viszont pont ez késztette arra, hogy újra és újra kilépjen a komfortzónájából, és ne ragadjon benne a jól ismert területek állóvizében. “Folyamatos továbblépésre törekszem, fejlődni és minél jobban kibontakozni” – tette hozzá dr. Marvel. Időnként emlékeztetnie kell magát arra, hogy magabiztos legyen, ilyenkor beszélget saját magával. Ez egy jól ismert pszichológiai módszer a stressz csökkentésére. Elmondta, hogy mikor egy perfekcionista hullám közepén van, mely tulajdonképpen már gátolja abban, hogy megtalálja a megoldást az adott problémára, egyszerűen azt mondja saját magának, hogy “most hagyd abba ezt a katasztrofizáló viselkedést”. “Muszáj kilépni a lehúzó spirálból, amely tulajdonképpen öngerjesztő folyamat” – figyelmeztet Marvel. “Egy kaotikus megbeszélésen vettem részt több klímakutatóval, ahol mindenki keresztül-kasul beszélt a másikkal, egyre nagyobb volt a hangzavar és veszekedés. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy hangosan azt mondom magamnak, hogy fogalmam sincs róla, a srácok miről beszélnek. Csend lett, és szinte mindenki bevallotta, hogy igaziból ők maguk sem tudják, miről is vitatkoznak” – mesélt el egy esetet dr. Kate Marvel. Azzal, hogy bevallotta, hogy valamit nem tud, a legokosabb ember lett a teremben a többiek szemében. “Ekkor értettem meg, hogy nincs semmi baj azzal, ha valamit nem tudok és nem vagyok tökéletes.”
Forrás: The Cut
Fotók: Unsplash
