Az ausztrál Marie Claire munkatársai a Should We Ban The Word Pretty? (Be kellene tiltani a csinos szót?) című podcastben arról beszélgettek, mennyire komplex egy nő kapcsolata a ‘pretty’ szóval (amelyet talán érdemesebb lenne betiltani), és olykor milyen ambivalens érzéseket vált ki, ha a megjelenésüket dicsérik.
Vajon hosszútávon milyen hatással van egy kislányra, ha gyakran mondják neki, hogy szép és csinos? Egy olyan világban, ahol a nőket gyakrabban határozzák meg a kinézetük, mint gondolataik és tetteik alapján, az eredetileg jószándékú dicséret akár a visszájára is fordíthatja a lányok önbizalmát, esetleg egymás ellen fordíthatja őket. Persze mindenkinek jólesik ha bókolnak neki, de sok nő egy idő után a dicséretek alapján kezdi meghatározni az önmagáról alkotott képét. Sok esetben azért akarnak csinosak lenni, mert már kislány korukban tudatosult bennük, hogy ez úgymond elvárás. A dicséret nagyra becsült dologgá válik számukra, a hiánya miatt pedig gyakran értéktelennek érzik magukat.
“Milyen csinos vagy ma!” – Ha úgy vesszük, ez a mondat, amelyet alapvetően mindenki jó szándékkal használ, akár veszélyesnek is mondható. Ha éppen mást dicsérnek meg a társaságban az féltékenységet válthat ki, vagy arra késztetheti a nőket, hogy a másikhoz hasonlítsák magukat. Ha pedig folyamatosan mások elismerésére építik az önbizalmukat, azáltal csak sebezhetővé válnak.
Természetesen nem arról van szó, hogy maga a bókolás ártalmas dolog, hanem arról, hogy a lányok kezdettől fogva megtanulják, hogy nem a bókok határozzák meg őket, hanem az, hogy jól érzik-e magukat a bőrükben. Fontos, hogy a beszédünk is tükrözze a kulturális és társadalmi változásokat, és hogy a külső mellett a kreatív ötletek is kapjanak elég elismerést.
Nem az tehát a megoldás, hogy elhagyjuk a szép/csinos szavak használatát, hanem hogy a lányok és fiúk egyaránt, kiskoruktól kezdve megtanulják, hogy nem a külső az, ami meghatároz, és főleg nem mások véleménye a külsőnkről.
Szerző: Nikolaidu Phaedra Daphne (gyakornok)
Fotó: Unsplash.com