A társadalom, a családunk és mi magunk is már egészen korán felcímkézzük magunkat, és másokat is. Azt mondjuk a kisgyereknek, hogy jó vagy rossz megfigyelő. Az iskolában megkapja a jó vagy rossz matematikából címkét, melyek egyre szaporodnak felnőtt korra, és gátat vetnek az ember fejlődésének. Eldöntjük, hogy nem vagyunk jó szakácsok, mert annyit hallottuk, és nem is próbálkozunk a változással.
A tudomány változik
Ezek a tévhitek azon alapulnak, hogy az emberek nem változnak. Nem is olyan régen még a tudósok is így vélekedtek az agyról. Úgy gondolták, hogy a felnőttkorra befejeződik az agy formálódása, és már nem változik többé. Régebben úgy gondolták, hogy az agyi kapcsolatok és neuronok szám véges. Minden, az agy változására vagy fejlődésére való megjegyzést a tudományos fantáziának tulajdonítottak. “Ám a legújabb kutatások azt mutatják, hogy ez egyszerűen nem igaz. Valójában az agy sokkal változékonyabb, mint valaha gondoltuk, és válaszol a környezet alakulására, az élethelyzetekre és az élet újra és újra átrendezi az agyi összeköttetéseket” – mondta Dr. Samantha Boardman pszichiáter a Marie Claire-nek.
Az agyunk képes rá
Mi történik például a nagyvárosi taxisofőr agyával? A taxisofőröknek utcák és útvonalak ezreit kell megtanulniuk ahhoz, hogy engedélyt kapjanak. Hatalma munka ez a memóriának, és a tudósok kíváncsiak voltak, hogyan hat ez a munka az agyra. Miután megvizsgálták a taxisofőrök agyát, azt találták, hogy a memóriáért felelős agyterület sokkal fejlettebb és nagyobb, mint az átlagemberé. “Ebből is látszik, hogy az agy igenis képes a változásra és bármihez képes alkalmazkodni, ahogy mi magunk is” – mondta a pszichiáter.
A tanulás megváltoztat
A képességek tanulásával és különböző készségek elsajátításával a személyiség is óhatatlanul fejlődik. Ha magunkévá tesszük valamilyen tevékenység eszköztárát, átadjuk magunkat a lehetőségeknek és felfedezzük nem csak a saját magunkban, hanem a másokban rejlő lehetőségeket is. Ha megértjük, hogy nincs kőbe vésve, milyen emberek vagyunk, segíthet a stressz leküzdésében, új emberek megismerésében. A “vagyok, aki vagyok” szemlélet helyett tekintsünk inkább magunkra fejlődő emberként. “Ha valamit még nem tudunk, tegyük hozzá magunkban, hogy még. Nem vagyok mesterszakács. Még “ – mondta a pszichiáter. Ez segíthet emlékeztetni minket arra, hogy mindig van újabb lehetőség előttünk.
Fotó: Unsplash
