Mit mond rólunk az irigységünk?

2020. január 03.
Az irigységet, ahogy a többi érzést is, számos formában és erővel tapasztalhatjuk meg. Lehet teljesen jóindulatú, amikor a másokkal való összehasonlítás fejlődésre sarkall, ám ennek ellenkezője is: az irigység nem csak számunkra, de a környezetünkben élőkre is romboló hatással lehet. Rajtunk múlik, hogyan hat ránk végül.

Természetes dolog magunkat másokhoz hasonlítani. Már a kisgyerekek is megfigyelik testvérüket, ovistársaikat, és ez felnőttkorra sem múlik el: hajlamosak vagyunk a másokkal való összehasonlítások alapján meghatározni önmagunkat. A különböző erővel és időszakonként ránk törő irigység akár motiváló hatású is lehet, ám rajtunk is múlik, hogy végül hogyan használjuk fel az érzelmek erejét.

Irigységben az erő
Az irigység erős érzelem, azonban ha jól csapódik le bennünk, pozitív hatással lehet az életünkre. Például ha egy ismerősünkhöz ellátogatva irigységet érzünk a szépen berendezett lakása láttán, ez arra sarkallhat minket, hogy átalakítsuk a saját lakásunkat is. Ebben az esetben az irigység pozitív tettekre ösztönöz, ám jótékony hatása nem csak abban nyilvánul meg, hogy hatására fejlődik életünk egy-egy területe. Az irigység ezen formája segít felismerni és meghatározni a saját igényeinket, hogyan szeretnénk élni, kik vagyunk és milyenné szeretnénk válni.


A romboló irigység
Ha az irigységünk fókuszában csak az összehasonlítás áll, a másik ember által birtokolt dolog vagy képesség egyre nagyobb haragot gerjeszthet bennünk. Az ismerősünk lakásának példájánál maradva, az irigység romboló formája jelentkezik, ha meglátva a szép berendezést az jut eszünkbe, hogyan szerezhették ezt a lakást?, nem is érdemelnek ilyen házat. Az ilyen rosszindulatú irigység a személyre koncentrál, és olyan gondolatokat ébreszt bennünk, hogy valaki nem is érdemli meg, amije van.

Hol a gyökere?
A saját sebezhetőségünk az oka annak, ha az irigység romboló formáját tapasztaljuk gyakrabban. Ha úgy érezzük, nem vagyunk elég jók, kevesebbnek érezzük magunkat annál, akihez hasonlítjuk magunkat. Az összehasonlítás rávilágíthat az önbizalmunk sebezhető pontjára, ami romboló érzéseket ébreszthet bennünk.

 


Az életkorral változik
A hozzánk hasonló korú, státuszú és iskolázottságú emberek sokkal gyakrabban keltenek irigységet bennünk. Ráadásul a fiatalabbak gyakrabban tapasztalják ezt az érzést, mint az idősebbek, és több dologra irigykednek. Komoly tényezővé váltak az irigység kiváltásában a közösségi oldalak is. A legfrissebb kutatások szerint sokkal erősebb hatással vannak a lelkünkre az Instagramon megjelenő fotók, mint a magazinok hasonlóan filterezett, idealizált valóságot mutató képei.

Van választásunk
Ha odafigyelünk arra, beszivárog-e a gondolataink közé az irigység, már tettünk is egy lépést afelé, hogy magunk döntsük el, milyen hatással lesz ránk az irigység. Legyünk résen, ismerjük fel, milyen érzéseket kelt bennünk, amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat. Így ahhoz is közelebb juthatunk, az irigység mit árul el rólunk magunk számára. Fontos, hogy emlékeztessük magunkat, hogy a pozitív önértékelésünkért és önbizalmunkért mi vagyunk a felelősek, és nem a másokhoz, hanem a saját magunkhoz kell mérnünk magunkat, csak így alapozhatjuk meg. Vegyük észre, mit tanulhatunk másoktól, amit felhasználhatunk a saját fejlődésünkre, céljaink elérésére. Fontos, hogy tisztában legyünk vele, a irigység természetes érzés, időről időre felbukkan mindenki gondolatai között. A kulcs az, hogyan használjuk fel ezt a rendkívül erős érzelmet.

Forrás: Psychology Today
Fotó: Unsplash