Az egód valóban az ellenséged?

2020. március 01. |

Számtalan könyvben, cikkben és internetes oldalon olvashattad már, hogy az emberi ego maga a „megtestesült gonosz”, ami torzítja az önképedet, károsan befolyásolja a viselkedésedet, rossz útra terel és megrontja a kapcsolataidat másokkal. Ha pedig mindezt el akarod kerülni, akkor meg kell tanulnod „elnyomni” az egódat, igaz?

Nos, azt tudnod kell, hogy az egód a részed, mindig is az volt és mindig is az lesz, az „elnyomására” való törekvésed pedig ugyanolyan lehetetlen és ostoba dolog volna, mintha az éhségedet próbálnád meg elfojtani. Tehetsz egy próbát, de ne csodálkozz azon, ha teljesen kifordulsz önmagadból. Az egót nem elnyomni, hanem éppen ellenkezőleg, táplálni kell, mert csakis így tudsz igazán kiteljesedni. Hadd magyarázzam el, mire gondolok.

Minden, az életben elért sikereink és eredményeink mögött egy érzés áll. Egy érzés, ami folyamatosan velünk van, átszövi minden egyes gondolatunkat és irányítja minden lépésünket. Erőt ad a nehéz időkben, hitet a céljaink eléréséhez, vagy éppen kitartást a kihívások teljesítésében. Ez az érzés önmagunk szeretete és tisztelete. Ez a „képesség” nem születik velünk, hanem keményen meg kell dolgoznunk érte. Minden egyes nap bizonyítanunk kell önmagunknak, hogy hasznos és értékes emberek vagyunk – mind saját magunk, mind a környezetünk számára. Aki ezt megteszi, az képes lesz önmagát szeretni és becsülni, aki azonban nem, az egész életében arra lesz rászorulva, hogy mások véleménye alapján ítélje meg saját magát és a tetteit. Az önértékelésünk kettő dologtól függ: a felmutatott eredményeinktől és más emberek visszajelzéseitől. Minél kevesebb „bizonyítékot”, vagyis sikerélményt halmozunk fel életünk során, annál több visszajelzésre van szükségünk, hogy megítéljük önmagunkat. Ha azonban folyamatosan kipróbáljuk magunkat az élet számos, fontos területén, és képesek vagyunk eredményeket felmutatni, akkor kevésbé aggódunk azon, hogy mások milyen embernek látnak minket.

Aki sikeres, az TUDJA magáról, hogy jó úton jár, hogy önmaga számára fontos és értékes ember, ezért nincs rászorulva arra, hogy más emberek megerősítsék ebben. Az eredményei magukért beszélnek.

A kevésbé sikeres ember azonban csak BÍZIK BENNE, hogy jó utat választott és jól csinálja a dolgait, ezért fontos számára, hogy mások pozitívan tekintsenek rá, és erősítsék benne ezt a hitet. Az önmagába vetett bizalma (az eredmények hiánya miatt) még gyenge lábakon áll, amit egy negatív visszajelzés könnyen romokba dönthet. Ezért minden erejével arra törekszik, hogy pozitív képet fessen le önmagáról mások előtt, hiszen csak akkor képes értékesnek és fontosnak érezni magát, ha a környezete megerősíti ebben. Ez hosszú távon odáig vezethet, hogy sokkal jobban fogja érdekelni, hogy mások mit gondolnak róla, mint az, hogy ő mit gondol saját magáról. De miért pont a sikerélmények vezetnek el önmagunk szeretetéhez?

Ezt olvastad már?

A magány egyetlen gyógymódja

A magány egyetlen gyógymódja

A magány az életünkben gyakoribb jelenség, mint gondolnánk. Ezt az érzést a legtöbben az egyedülléttel kapcsolják össze, de az látható és érezhető, hogy nem csak egyedül, mindenkitől elszigetelve érezheti magát magányosnak valaki.

Azért, mert a sikerélmény egónk „legfinomabb eledele”. Azért használtam ezt a kifejezést, mert a legegyszerűbben úgy érthető meg az emberi ego működése, ha összehasonlítjuk a gyomrunkkal. Sajnálatos módon, a sok félreinformálás miatt sokakban negatív érzések támadnak, ha meghallják azt a szót, hogy ego. Holott az egónk kielégítésének a vágya ugyanolyan fontos és természetes dolog, mint az éhségé. A testnek táplálékra van szüksége az életben maradáshoz, az egónak pedig tiszteletre, elismerésre és a kiteljesedettség érzésére az önbecsülésünk fenntartásához. Ha az előbbit mulasztjuk el, akkor a testünk nem fog megfelelően működni, ha pedig az utóbbit, akkor az önértékelésünk torzul. Aki naponta háromszor vagy négyszer jóllakik, az nagyon keveset gondol a hasára, aki azonban három-négy napig koplal, annak megállás nélkül a korgó gyomrán jár az esze, és mindenben a lehetőséget keresi, hogy csillapíthassa étvágyát. Voltál már igazán éhes? Megfigyelted, hogy az éhség hatására az egész személyiséged is megváltozott? Ingerültebbé, kritikusabbá váltál, mindenben csak a rosszat láttad, nem érdekelt senki és semmi más, csak a korgó gyomrod. Egyetlen módon tudtál kizökkenni ebből az állapotból, méghozzá úgy, hogy kielégítetted a természetes túlélési ösztönödet, vagyis ettél. Pontosan ugyanígy működik az ego is.

Aki napi szinten sikerélményekkel táplálja az egóját, az nyugodt, magabiztos, optimista és mások elismerő pillantásai helyett a saját dolgaira fókuszál. Akinek azonban az egója „éhezik” az elégedetlen, nyugtalan, folyamatosan másokkal verseng, és megállás nélkül az emberek pozitív visszajelzései után kuncsorog. A kiéhezett ego (sikerélmények hiányában) vágyik az elismerő szavakra és pillantásokra, amit legtöbbször önmagunk magasztalásával, (apróbb) sikereink világgá kürtölésével, túlzásba vitt kedveskedéssel, mások degradálásával, vagy folyamatos Facebook-posztolgatással próbálunk elérni. Azok az önértékelési problémák és személyiségzavarok, amiket az „egoizmusnak” tudunk be, valójában az egónk kielégítetlensége okoz. Meg kell értened, hogy mindaddig képtelen vagy másra koncentrálni, amíg az egód „éhezik”. Csak azután tudod elterelni a gondolataidat önmagadról, és másokra vagy bármi egyébre fordítani, ha először a saját igényeidet kielégítetted. Ha kipróbálod magad az élet fontosabb területein, és sikereket érsz el, akkor ezzel megnyugtatod az egódat, ő pedig „cserébe” az elégedettség és a büszkeség érzésével ajándékoz meg. Abban a pillanatban pedig, hogy jóban leszel önmagaddal, jobban kijössz másokkal is. Akkor kezdesz el jobban szeretni és tisztelni másokat, ha képes vagy először önmagadat szeretni és tisztelni. Akkor válsz kevésbé kritikussá, toleránsabbá és megértőbbé, ha túljutsz a fájó elégedetlenségeden önmagaddal.

Nem árt néha egyedül lenni

Nem árt néha egyedül lenni

A mai extrovertált világban a magányos farkas típusú emberek gyakran stigmákat kapnak, pedig az egyedüllét számukra valószínűleg semmilyen problémát nem jelent. Csupán tudják, mi a jó nekik.

Amennyire képes az éhség megváltoztatni az egész személyiségünket, ugyanígy képes az egónk kielégítetlensége is teljesen kifordítani minket. Abban a pillanatban viszont, hogy kipróbáljuk magunkat az életben (jobban végezzük a munkánkat, belekezdünk egy vállalkozásba, új embereket ismerünk meg, jobban koncentrálunk a hobbinkra, sportolni kezdünk, új készségekre teszünk szert, bővítjük az ismereteinket, stb.) és sikerélményeket szerzünk, az egónk megnyugszik. Az elért eredményeink hatására pedig nőni fog az önbizalmunk, a magunkba vetett hitünk, és büszkék leszünk a teljesítményünkre. Idővel pedig megtanuljuk szeretni és tisztelni azt az embert, aki mindezt elérte. Ha nemcsak fizikálisan, de lelkileg is szeretnél egészséges lenni, akkor rendszeresen sikerélményekkel kell táplálnod az egódat.

Kugler Ádám viselkedéskutató

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek

Vallomás: önmegvalósításból kiégés kiégés

Vallomás: önmegvalósításból kiégés

Segítség, perfekcionista a gyermekem! depresszió

Segítség, perfekcionista a gyermekem!

A mérgező barátság 10 biztos jele barátság

A mérgező barátság 10 biztos jele