Tökéletes! Hangzik a legnagyobb dicséret a tökéletesen megsütött húsért, a tökéletesen megválasztott öltözékért és a tökéletesen kivitelezett tornagyakorlatért a döntőben. Ám valakit perfekcionistának hívni már korántsem ekkora bók, hiszen a perfekcionista ember folyton stresszes, sosem lazít és képtelen elengedni az irányítást. Sosem elégedett, képtelen a kompromisszumokra, ellenben (vagy pont ezért) gyakran igen sikeres.
A perekcionisták, akiket ismerünk (vagy éppen mi magunk) általában hivatásuk csúcsán helyezkednek el, gazdagok, híresek, remek munkát végeznek. Ám ezért nagy árat fizetnek, nem véletlenül szeretné a legtöbb ember elkerülni, hogy perfekcionistának kiáltsák ki munkatársai vagy a családja.
Nem a tökéletesség utáni vágy hajtja
A névvel ellentétben a perfekcionistákat nem a tökéletességre való törekvés motiválja, hanem az, hogy mindennél jobban szeretnék elkerülni a kudarcot.
A Rolling Stone magazin Bruno Marsot nevezte egyszer „a pop perfekcionistájának”, Serena Williams büszkén viseli a címkét, Steve Jobsról pedig mindenki tudta, hogy notórius perfekcionista.
A perfekcionizmus nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy sosem érezzük elégnek, elég jónak magukat. Kétségtelen, hogy bizonyos karakterjegyei segítik a sikeres karrier építését, ám megvannak a hátulütői. Mik a kevésbé ismert jelei a perfekcionizmusnak?
1. Mindig jól néz ki.
A megjelenése mindig tökéletes, sehol egy lepattogzott körömlakk vagy hanyag frizura. Ám nem minden perfekcionista fókuszál a megjelenésére, elég csak Steve Jobs fekete garbójára és farmerére gondolni. Viszont aki igen, az könnyen csúszik bele az étkezési rendellenességek, különösen az anorexia csapdájába.
2. Addig nem osztja meg az ötleteit, amíg nincs kész.
A gondolat, hogy félig kész terveket osszon meg másokkal, halálra rémiszti a perfekcionistát. Az irodai ötletelésben sem vesz részt szívesen, megvárja, míg készen áll a műve, vagy legalábbis már nincs több ideje módosítani rajta, és csak akkor adja elő a kollégáknak is. Azt kívánja, bárcsak tudna lazább és gyorsabb lenni, ám egyszerűen elbizonytalanítja az ilyen helyzet.
3. Listák szerint él.
A perfekcionista rendezett és hatékony, tizenöt perces intervallumokra osztja be a napját, és mindenre van egy listája. A legtöbbet akarja kihozni az idejéből, amivel nincs is semmi baj. Ám van, hogy nem a produktivitás a cél. Miközben arra koncentrálunk, hogy a listánkról egyesével kihúzhassuk a tennivalókat, elveszik a rugalmasság, a spontán beszélgetés a kollégákkal. Ezzel nemcsak a jókedv és a munka élvezete hiányozhat a mindennapokból, de a kreativitás szikrájának sem hagyunk esélyt.
4. Nehezen lazít.
Lecsatlakozni, hátradőlni, vagy csak egy mély levegőt venni? Sok perfekcionista számára a semmittevéssel töltött idő egyszerűen bűn. Még a szabadságuk alatt sem képesek szünetet tartani, mondván akkor lehet a legjobban dolgozni, hiszen senki sem háborgatja őket. Lehet, hogy megpróbálták, de képtelenek meditálni. Ugyan nem biztosak benne, hogy jól csinálták, ám zavarja a tudat, hogy nem sikerült elsőre, és nem jól benne. Ráadásul egyhelyben ülni – mint tudjuk – elvesztegetett idő.
5. Mindennek a helyén kell lennie.
A perfekcionista emberek gyakran csak akkor képesek koncentrálni, ha minden a helyén van. Beágyaztak maguk után, a konyhapulton egyetlen morzsa sem lehet, az asztaluk pedig rendezett és semmi felesleges nincs rajta. Igaz, hogy a rendezett környezet hozzájárul a belső békéhez, ám egy bizonyos szinten túl ez a perfekcionizmus rejtett jele lehet. Érdemes elgondolkodni rajta, vajon a takarítás, rendrakás és szortírozás elveszi az időt és az energiát a fontosabb teendőktől? Követjük a gyerekeket vagy a párunkat a lakásban a porszívóval, és megszállottan pakolunk utánuk napközben?
6. Halogatás.
Bár a halogatás lustaságnak vagy a figyelem hiányának tűnik, ám ha közelebbről nézzük, a perfekcionisták aggodalma – tökéletes-e a munkájuk, rossz döntést hoznak-e, megbánják-e később – szintén a halogatás egyik formája. A tennivalók végtelen listáinak készítéséről nem is beszélve. A perfekcionisták hajlamosak mindent megtenni azért, hogy minél később kelljen kiadni a kezeik közül a kész művüket.
7. Nem bíznak mások munkájában.
A perfekcionisták azt vallják, hogy bármiről is legyen szó, az a biztos, ha ők csinálják meg. Ha valaki más végzi el a munkát, úgysem lesz lesz tökéletes, így végül úgyis rájuk marad.
8. Utálják a pazarlást.
Nem csak az időpazarlást tartják halálos véteknek, az elpazarolt étel, a kerülőút vagy összegyűjtött és fel nem használt bónuszpontok is ugyanúgy hatalmas stresszt okoznak számukra. Sőt a perfekcionisták képesek azért egy rossz kapcsolatban maradni, mert rettenetesen frusztrálja őket a tudat, hogy ha szakítanak, a sok idő és energia, amit a kapcsolatukra fordítottak – érzésük szerint – kárba veszik.
Mit tehet a perfekcionista?
Ha a perfekcionizmus ellenünk dolgozik, első lépésként emlékeztessük magunkat arra, hogy a tökéletlenség nem jelenti azt, hogy nem megfelelő valami. Koncentráljunk a tökéletességre való törekvés azon oldalaira, amelyek előre visznek, és dolgozzunk azon, hogy a hátulütőit magunk mögött hagyjuk. Kezdésnek például álljunk ellen a vágynak, hogy listát készítsünk ezekről.
Forrás: Psychology Today
Fotó: Unsplash
