Az Instagram legnépszerűbb posztjait böngészve azt láthatjuk, hogy hódítanak a vidéki életet idealizáló bejegyzések, valamint a régi, kézműves elfoglaltságokat dokumentáló képek, videók. Szívmelengető fotók arról, ahogy gondosan manikűrözött kézzel mézet csorgatnak az influenszerek, vagy éppen a szövés rejtelmeiben mélyednek el. Precízen elrendezett fotók szabadtéri piknikről, videók az egyensúlyozással még hadilábon álló kecskegidákról, vagy éppen édesen összegömbölyödő sündisznókról – persze virágos háttér előtt.
Tekinthetjük már szinte mozgalomnak a városi ember vidéki élet iránti rajongását, ahol a gyümölcs mindig friss, a levegő mindig tiszta, és a technológia nem szennyezi be az ott töltött időt.
Nem a járvánnyal kezdődött
A vidéki idill népszerűségének robbanásszerű terjedése egyfelől logikus a pandémia közepén. A friss kovász, a régi könyvek megsárgult lapjai, a rusztikus intimitás, a társadalomtól a természetbe való elvonulás a társadalmi izoláció idealizált megnyilvánulása. Ám a mozgalom gyökereit máshol kell keresnünk, és nem egyetlen okra, a világjárványra vezethetők vissza.
Olvastad már?
Isabel Slone szociológus szerint az elmúlt éveket uraló minimalista esztétikára válasz a vidéki romantika, ám mindkettő hasonló okokra nyúlik vissza. Az emberek érezni akarják, hogy befolyásuk van az életterükre, az életükre. A rusztikus idill pedig azt üzeni, „a dolgok rosszul állnak ugyan, hatalmas szorongással élünk a betegségek, a politika, a kapitalizmus, a környezet miatt, ám az otthonod védőburokként ölel körül.” Az emberek a képeken látható tökéletes életre vágynak, amit csak élvezni kell.
Ami a vidéki létből a városban megvalósítható
A városban élő ember fejében mindig élt egy idealizált kép a vidéki lét szépségeiről. Most, hogy több millióan ragadtak az otthonukban, amely igen gyakran csupán egy apró lakás, amelyből a kilátás csak további házakra néz, még erősebb lett a vidék romantikája a szociológus szerint. Egyfajta megnyugtató menekülés a tökéletes falusi képek nézegetése, megosztása a valóságtól. Ez egészül ki azokkal a tevékenységekkel, amelyek a városi lakásokban megidézhetik a régmúlt és a vidék idilljét: kenyérsütés, tésztanyújtás, a nagymama receptjeinek felkutatása, hímzés és varrás.
„Mikor az életünkben minden online történik, sokan vágynak olyan tevékenységekre, amelyek kézzel foghatóan valóságosak.”
„Kézbe veszünk valamit, valami olyat, aminek nincs köze a számítógéphez. El vagyunk zárva a családunktól, a barátainktól, sokan még az utcától, a parkoktól is, ám valamit azért létrehozhatunk, olyat, amit mások is, ami közös beszélgetés alapja lehet” – mondta Slone.
Izolációt cserélünk izolációra?
Úgy tűnhet, hogy az emberek az egyik izolációt cserélik fel egy másik fajta izolációra. „Fontos különbség, hogy a vidéki idill egy választott elvonulás, szemben a valósággal, ahol a járvány kényszerít minket arra, hogy távol tartsuk magunkat a társadalom többi tagjától” – mutatott rá a szociológus. Az emberek csupán próbálnak nyugalmat találni, ennek érdekében megváltoztatják a forgatókönyvet. „Ott lehetek egy gyönyörű, nyugodt helyen, legalább a fejemben, amely nyugodt, csendes és izolált, ám ezt saját magam választottam.”
Olvass tovább!
Forrás: Insider, The New York Times
Fotó: Unsplash
