Hiába a karanténfáradtság, a járvány kimenetele továbbra is rajtunk múlik

2020. május 18. |

Az elmúlt majd két hónapnyi bezártság még azokat is megviselte, akik a koronavírus előtt is inkább otthonülő típusok voltak. Ez az otthonülés ugyanis egészen más volt. Alapvetően korlátozva voltunk a hétköznapjaink jól megszokott rutinjában, és gyakorlatilag a kontrollt is elvesztettük a saját életünk felet. Lehet, hogy eleinte még lelkesen vetettük bele magunkat a házi karantén nyújtotta lehetőségekbe, örültünk, hogy végre lesz időnk kiolvasni kedvenc könyveink, vagy éppen egy új kreatív hobbival foglaltuk el magunkat – ám ez a lelkesedés a legtöbb embernél mára teljesen kifújt. Beütött a karanténfáradtság.

Az embereknek elegük lett

A Maryland University kutatása szerint az Egyesült Államok lakossága húsvét óta sokkal lazábban tartja be a koronavírussal kapcsolatos korlátozásokat. A mobiltelefonok helyadatainak bemérésével nemcsak azt állapították meg, hogy egyre több ember kezdett eljárni otthonról, hanem azt is, hogy egyre nagyobb távolságokat is megtesznek, ráadásul pedig az államok határait is egyre többen lépik át. A felmérés szerint húsvét óta nyolc százalékkal nőtt azoknak száma, akik egész egyszerűen nem tartják be többé a szigorú előírásokat. És bár e növekedés mögött több különféle ok is meghúzódhat, kétségtelen, hogy az úgynevezett karanténfáradtságnak is nagy szerepe lehet benne.

De vajon mi lehet a karanténfáradtság oka? Természetes lenne, hogy két hónapnyi szigorú szabálykövetés után az emberek egyszerűen belefáradtak az elővigyázatosságba? A témában V. Komlósi Annamáriát, az ELTE-PPK címzetes egyetemi tanárát, a Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnökét kérdeztük.

karantenfaradtsag

A karanténfáradtság természetes – egyéni eltérések viszont lehetnek

V. Komlósi Annamária véleménye szerint, ha ez a két hónapnyi házi karantén nem is feltétlenül viselt meg minden embert egyformán, egy hosszabb ideig, akár fél évig is tartó bezártságnak már garantáltan mindenkire lenne kisebb-nagyobb negatív hatása. Sőt, a szakértő szerint egy ilyen maratoni izoláltságnak akár komoly mentális következményei is lehetnének. Tömegesen jelentkeznének például különféle pszichés problémák, az embereken könnyebben eluralkodnának a negatív érzelmek, például a szorongás, a depresszió, az agresszió – ezzel párhuzamosan pedig az úgynevezett rossz „megküzdési stratégiák” (például alkohol- vagy drogfogyasztás) is előtérbe kerülhetnének. A szakértő szerint ez a két hónapos otthonlét inkább csak az egyéni különbségeket erősítette fel: volt, aki jobban, volt, aki rosszabbul reagált rá.

Vannak, akik hosszú távon is jól viselik az izoláltságot

Könnyebben vagy kicsit tovább bírták ezt a bezártságot például azok, akik egyébként is inkább „maguknak való” típusú, eleve zárkózottabb emberek, vagy akiknek a korábbi életformájukhoz képest nem hozott radikálisan újat a házi karantén. Tehát akik eddig is minden nap az otthonukból dolgoztak, valószínűleg ezt a bezártságot is sokkal könnyebben túlélték. De a szakember szerint azok is kedvezőbb helyzetben voltak, akiknek volt egy olyan biztonságos nyitott területük – például egy kert, vagy terasz – ahova bármikor kimehettek. És hasonlóan pozitív hatása volt annak is, ha a bezártságot értelmes, kreatív dolgokra használtuk.

Olvastad már?

És vannak, akiken könnyebben eluralkodik a karanténfáradtság

Ezek után pedig már az is sejthető, hogy kik voltak azok, akiknek valószínűleg már néhány hét otthonlét után is elegük lett az egészből.

„Azoknak volt nagyon nehéz, akik nagyon nyitott, nagyon nyüzsgő életet éltek korábban, és persze azoknak, akik szó szerint a négy fal közé kerültek, azaz nem volt védett kimozdulásra lehetőségük. De különösen nehéz helyzetbe kerültek azok is, akik családtagjaikkal, gyermekeikkel szorultak be a lakásba, akikkel korábban nem igazán alakult ki egész napra szólóan közös rutinjuk, vagy akiknél eleve nem volt felhőtlen a családi kapcsolat. Ebben az esetben sokkal inkább megterhelő, semmint a kapcsolatok pozitív átalakítását segítő volt az összezártság. A legnehezebb pedig azoknak volt, akik a bezártság minden kellemetlensége mellett még a munkájukat is elveszítették, és komoly egzisztenciális gondokkal is szembe kellett nézniük.”

Akkor már nem is félünk a koronavírustól?

Bár tény, hogy egyre több ország próbálkozik meg a lassú és óvatos lazítással, mindez még nem jelenti azt, hogy a koronavírus eltűnt volna az országokból. A vírus továbbra is fertőz, az áldozatait is szedi, mégis úgy tűnik, mintha a karanténba belefáradt embereket ezek a tények egyre kevésbé érdekelnék. V. Komlósi Annamária azt mondja, hogy a szabálykövetési hajlam gyengülésének is megvan a pszichológiája.

„Annak, hogy hosszan és kitartóan be tudjuk tartani az előírt szabályokat, több feltétele is van. Fontos például, hogy az előírások, korlátozások okairól pontos információink legyenek, és el tudjuk fogadni, hogy a szabályok valóban a mi érdekeinket szolgálják. A jelenlegi helyzetben azonban nem lehetünk egészen pontos információk birtokában, hiszen sem a vírus hazánkon belüli (lokalizálható) elterjedtségéről, sem a vírus megbetegítő hatásmechanizmusáról nem tudunk még mindent. Ez az eleve kétkedésre hajlamos embereket könnyen arra készteti, hogy megkérdőjelezzék a karantén szükségességét” – magyarázza a szakember.

Olvastad már?

De V. Komlósi Annamária szerint a szabálykövetéshez arra is szükség van, hogy a szabály erőteljes legyen, hogy azt sugallja, hogy a még megválaszolatlan kérdések ellenére is nagy a valószínűsége, hogy a betartása által védettebbek leszünk. Azt is hozzáteszi, hogy a „húzd meg, ereszd meg” rendelkezések (ha egy ideig lehet szabadon mozogni, azután ismét nem) viszont megint csak kételyt ébreszthetnek az emberekben. Ezt a kételyt a szakértő szerint azzal lehetne eloszlatni, ha a döntéshozók egyértelművé teszik, hogy a karantén ideiglenes feloldása nem jelenti azt, hogy az összes higiénés szabályt is oldani lehet.

„Egy másik lehetőség arra, hogy erősen hasson ránk a szabály, ha a be nem tartásának súlyos következménye – ára – van. Például igen súlyos büntetést kapunk, amennyiben nem tartjuk be.”

Végül, de nem utolsó sorban a szabályok betartásában nagyon nagy szerepe van a saját akaraterőnknek. És lehet, hogy most azt gondoljuk, hogy mi alapvetően erős akaraterővel rendelkezünk, ám egy ilyen megváltozott élethelyzetben bárki könnyen kimerülhet.

„Az akaraterő gyakorlása meglehetősen energiaigényes, tehát fiziológiai értelemben energiát fogyaszt. Ezt az energiát pedig számos más napi feladatunk is fogyasztja, például az otthon végzendő munkák, gyermeknevelés stb. Tehát ha rosszul gazdálkodunk a napi feladatokra szánt akaraterő-energiánkkal, akkor az elfogy. Feltölteni viszont olyasmivel tudjuk, mint például az egészséges táplálkozás, a napi egészséges mozgás, vagy ha tudunk magunknak egy kis énidőt teremteni. A helyzet nehézsége, hogy ezek megvalósítása éppen a maradj otthon szabály megszegésével megy a legkönnyebben.”

Minden rajtunk múlik

Ahogy V. Komlósi Annamária válaszaiból is látszik, a helyzetünk egyáltalán nem könnyű. Egyrészt teljesen természetes, hogy a monoton otthonlétbe mostanra még a legkitartóbbak is beleuntak, másrészt pont most válik igazán fontossá, hogy a fáradtságunk ellenére mégis csak betartsuk a szabályokat. A szabályok lazításával kerül majd igazán nagy felelősség a vállunkra. A lazítás ugyanis azt is jelenti, hogy ezután saját magunknak kell majd kontrollálni az érintkezéseink számát, rajtunk múlik, hogy betartjuk-e a higiéniai szabályokat, mint ahogy az is, hogy kilépve a nagyvilágba be tudjuk-e tartani a távolságtartásra vonatkozó előírásokat. Akármennyire is fáradtak vagyunk, a járvány kimenetele nagyrészt rajtunk fog múlni.

Olvass tovább!

Fotó: Getty Images

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek