„Azokban az időkben nem nagyon beszéltek az emberek ilyesmiről, és főleg a férfiak körében nem volt egy népszerű téma. Legyünk őszinték, egyik férfi sem ismeri be szívesen, hogy vaktölténnyel lövöldözik.” Zsolt, aki ma már egy 10 éves kisfiú édesapja, 2005-ben egy andrológiai vizsgálaton szembesült a lesújtó ténnyel: ő az oka annak, hogy a felesége nem tud teherbe esni.
A diagnózis megszületése előtt a pár nagyjából három évig próbálkozott. Mikor belátták, hogy természetesen úton egyszerűen nem jön össze a baba, mindketten orvoshoz fordultak. A feleségénél semmilyen problémát nem találtak, nem úgy Zsoltnál.
„Andrológushoz fordultam, megvizsgáltak, és kiderült, hogy százmillió helyett mindössze 5-6 spermium lézeng a mikroszkóp alatt. Az orvos tanácsolta, hogy menjek el egy fertilitási intézetbe. De akkor még nagyon gyerekcipőben járt ez az egész dolog. Nem nagyon beszéltek ilyesmiről, és kicsit olyan érzésem volt, mintha szőnyeg alatt, titkolva kellene elmennem.”
A meddőségi intézetben aztán a párnak azt javasolták, hogy kezdjenek bele egy in vitro fertilizáció kezelésbe (IVF), más néven egy lombikbébiprogramba.
A lombikbébiprogram alatt a mesterséges megtermékenyítés egyik módját értjük, amely során a petesejtek megtermékenyítése a méhen kívül, lombikban történik. A program több lépésből áll: spermamintát vesznek a férfitól, majd a legmozgékonyabb hímivarsejtet a méhen kívül, laboratóriumi körülmények között „hozzák össze” a petesejttel, és az így létrejött embriót ültetik a méhbe. Az eljárás egyáltalán nem nevezhető egyszerűnek. A beültetés előtt a nők hormonális kezelést kapnak, át kell esniük egy peteleszíváson, rendszeresen kell vérvételre vagy ultrahangos vizsgálatra járniuk, és végül az embrió beültetéséhez is újra be kell feküdniük a kórházba.
Zsolt azt meséli, hogy egy ilyen IVF-kezelés több hónapjukba telt, és több százezer forintjukba került.
„Én csak leadtam a mintát, ahonnan kiválasztottak több egészséges ondósejtet. A kezelések nagyobb részét a nő szenvedi el, egy IVF-beavatkozás pedig majdnem felér egy kisebb műtéttel. Én csak néztem, ahogy a párom minden este szúrja magát, a hormonkezelés ráadásul hangulatváltozásokkal, fizikai tünetekkel, szédüléssel, hányással, rosszullétekkel járt együtt.”
Végignéztem, ahogy a feleségem fizikailag és lelkileg is szenved, és én bármennyire is szerettem volna, nem tudtam neki segíteni.
Zsoltéknak az első három lombikbébi-beavatkozás sajnos nem járt sikerrel, a beültetett embriók nem tudtak megtapadni.
„Egy ilyen kilökődés olyan, mint egy természetes vetélés. Ezt háromszor végignéztem, mire azt mondtam, hogy legyen elég, ezt nem bírom tovább.” Mivel egy-egy IVF-kezelés között 6 hónap szünetet kell tartani, ekkora a pár már több évnyi sikertelen lombikbébi-próbálkozást tudott maga mögött. Zsolt azt mondja, szíve szerint a harmadik után nem csinálta volna tovább, ám mivel végül bejutottak egy igen elismert győri professzor rendelésére, adott még egy esélyt a lombiknak.
„Azt javaslom a férfitársaimnak, hogy a lombikkezelés alatt ne szégyelljenek segítséget kérni, és most bárminemű segítségre gondolok, akár szülőkre, barátokra, vagy pszichológusra, valamilyen szakemberre. Ezt a folyamatot egy párnak sem szabadna egyedül végigcsinálni. Minden kapcsolat nagyon törékeny, és egy ilyen procedúra hatalmas terhet tesz mindkét félre. Bevallom, mi sem kértünk segítséget. Erős személyiségek vagyunk, és keménynek tartottuk magunkat. Azt gondoltuk, hogy meg tudjuk oldani, de most már úgy vélem, hogy bár kértünk volna. Lehet, hogy most is együtt lennénk.”
Bár a negyedik alkalommal a baba végre összejött, Zsolt keserűen teszi hozzá, hogy párjával azóta már különváltak.
Olvastad már?
„Öt évvel az első próbálkozás után született meg a fiúnk. Gyönyörű volt, amikor a kezünkben tarthattuk. De fontos tisztában lenniük a pároknak azzal, hogy egy ilyen helyzetben, amikor annyira nagyon vágynak egy gyerekre, egészen másképp éli meg a két fél a terhességet. A férfi inkább kiszolgáló, aki megteremti a közeget az anyának, aki pedig átéli az egészet. Ha egy ilyen tortúra után megszületik a baba, könnyen megtörténhet, hogy kialakul egy burokszindróma, amikor az anyuka és a gyerek egy saját kis burokban összenőve létezik, és az apa kimarad belőle. Volt, amikor éjszaka és nappal is dolgoztam, utána pedig inkább kint aludtam a kanapén, hogy ne zavarjam a páromat és a babát. Nem szabad hagyni, hogy a férfi kirekesztve érezze magát a gyerek születése után sem. Hiszen ő is pont ugyanúgy részese az egésznek, csak nem annyira fizikai, inkább lelki vonalon.”
Annak ellenére, hogy Zsolték története keserédesen zárult, a férfi azt mondja, visszatekintve egy percig nem bánja, hogy végigküzdötték magukat a nehézségeken.
A fiam olyan sokat adott az életemnek, hogy én ezt férfiként sosem gondoltam volna. Jobb ember lett belőlem, amióta ő megszületett.
A férfi meddőség még mindig tabu
A meddőséget a társadalom a mai napig hajlamos valamiféle női problémaként kezelni, pedig az adatok szerint valójában ugyanannyi férfi küzd terméketlenséggel, mint nő. Kérdésünkre dr. Balogh István, a Budai Irgalmasrendi Kórház andrológiai szakambulancia vezetője számszerűsítette is, mint mondja a német Merck Kft. és a Nézőpont Intézet közös kutatásából nemrég kiderült, hogy 40 százalékban a férfiak, 40 százalékban a nők részéről áll fenn a probléma, 20 százalékban pedig közös okokról beszélhetünk.
A férfiak ennek ellenére sokkal nehezebben beszélnek róla. Szégyellik magukat, úgy érzik, hogy ha nyíltan vállalnák a meddőségüket, azzal férfiasságukon esne csorba. Ezért is nagyon gyakori az a jelenség, hogy a párok a kívülállók számára akkor is úgy adják elő, hogy a nő a „hibás”, amikor valójában a férfinak nem lehet gyereke. Pedig a szakember szerint a férfi meddőségben valójában semmi különös nincs. Az okait tekintve ugyanis a legtöbb esetben ugyanolyan civilizációs betegségnek számít, mint például a cukorbetegség vagy a daganatos megbetegedések. Magyarán a terméketlenség mögött is elsősorban életmódbeli és környezeti tényezők állnak.
Balogh István szerint nagyon fontos lenne az edukáció, hogy a férfiak is megértsék, hogy igenis szükség lenne arra, hogy – úgy ahogy a nők nőgyógyászhoz – ők is rendszeresen eljárjanak férfigyógyászatra. Különösen annak fényében, hogy statisztikák szerint az elmúlt 50 évben a férfiak spermiumszáma 50 százalékkal romlott.
„Ma még azt látjuk, hogy ha egy párnak problémái vannak, akkor a nők ösztönzik a férfiakat arra, hogy járjanak utána a problémának. Tehát nagyon erős a nők beavatkozása. Együtt jönnek el a szakrendelésekre, többnyire a nő az, aki bejelenti a férjét, ő az, aki erősködik, hogy nézzünk utána mélyebben a dolgoknak.”
Jó tudni! Egy év elején megjelent rendelet szerint az állami tulajdonban lévő meddőségi központok, és a meddőségi kezeléseket végző kórházak, egyetemi klinikák a hozzájuk forduló párok számára korlátozás nélkül teljesen ingyenesen végzik a lombikbébi-programhoz szükséges vizsgálatokat, a szűrést és a beültetést.
