Karafiáth Orsolya
Író, költő, publicista
Alkoholszint: 11 és fél éve nem iszik
„Napi két és fél doboz cigit, és volt, hogy három üveg bort is elfogyasztottam. Gimi végén kezdtem el inni, és egészen 33 éves koromig abba sem hagytam. Egyetemistaként két fiúval béreltem lakást a Bazilika melletti Sas utcában. Amikor elromlott a bejárati ajtónk zára, nem volt pénzünk megjavíttatni, ezért üres üvegekkel reteszeltük el, hogy észrevegyük, ha be akarnak törni hozzánk. Akkoriban azt éreztem, az alkoholfogyasztás csoportnorma. Nem rejtegettem, hogy iszom, de soha senki nem vette észre rajtam. Amikor a tévében és a legelegánsabb magazinoknál dolgoztam, igyekeztem szagtalan italokat fogyasztani, rágó, szájspray és parfüm mindig volt a táskámban. Az ivástól hangulatzavaraim voltak, és az alvásciklusom is teljesen felborult. Lefekvés előtt sokszor csak azért ittam meg egy üveg bort, hogy álomba tudjak zuhanni. A testem pihent, de az agyam nem, aztán másnap is az italt választottam gyógyírként. Ez egy láncreakció volt.
Akadályozó tényező
Az alkohol gátolt az alkotásban is. Abban a korszakomban, amikor ittam, három könyvem jelent meg, amióta letettem az italt, nyolc. Szárazon sokkal hatékonyabban tudom rendszerezni a kreatív energiáimat. Az írás a fegyelemről szól, az ötleteim csak akkor áramlanak bennem, ha kiegyensúlyozott vagyok, az pedig az italozás mellett nem megy. Az önismeretnek nem kedvez az alkohol, én sokat voltam olyan lelkiállapotban, hogy az indulataimat sem tudtam kezelni. A gátlástalanságaim iszonyú agresszivitásba fajultak, verekedtem, sőt rendőrségi ügyekbe is keveredtem. Nagyon sok leszokási kísérletem volt, végérvényesen 2009-ben sikerült letennem, pont akkor, amikor Michael Jackson meghalt. Emlékszem, Jacko-emlékműsort készítettem, rengeteg teendőm volt vele. Ez persze véletlen egybeesés, mert mindig sok munkám volt, de akkoriban gyűjtöttem a pozitív jeleket. Komoly elvonási tüneteim voltak, amikor például a Kiskunsági Nemzeti Parkban kirándultam, őztestű, nyúlfejű állatokat hallucináltam.
A lemondás mint szenvedély
A szüleim is ittak, ez nálunk normális volt, és a környezetemben most is többen küzdenek alkoholproblémával. Pár éve egy velem egykorú lányismerősöm bele is halt az alkoholbetegségbe, nem lehetett rajta segíteni. Nem mindenkin lehet, én időben fordultam szakemberhez, beláttam, hogy egyedül nem megy, meg kellett tanulnom, hogyan tudok ellenállni. Ám a leszokásra senkit sem lehet kényszeríteni, mindenkinek saját magával kell megharcolnia. Miután nem nyúltam többet alkoholhoz, gyönyörű, karcsú lány lett belőlem, a sok-sok kalória, amit az itallal vittem be, megszűnt, na meg rácsavarodtam az edzsére. A húsról már sokkal korábban lemondtam, de aztán a cigizést is sikerült abbahagyni. Az egyik ismerősöm meg is jegyezte, hogy a lemondás lett az új szenvedélyem, szerinte minél több mindenre mondok nemet, annál boldogabb vagyok. Most a teákra és a sütikre pörögtem rá. A teáimnak egy egész szekrényt szenteltem, mindegyiknek alaposan utánajárok, mindig van otthon valamilyen különleges fajta. A sütikkel a cigizés utáni vágyamat csökkentem, annyira odavagyok az édességért, hogy mielőtt elalszom, az jár a fejemben, hogy másnap milyet fogok enni. Ha megborulok, akkor zabálásrohamok törnek rám, képes vagyok eszméletvesztésig enni. Úgy tűnik, most a sütiktől rúgok be. Az viszont már soha nem jut eszembe, hogy megigyak egy pohár italt. Annyi mindent elvett tőlem az alkohol – legyen szó az egészségemről, a fiatalságomról vagy a lehetőségeimről –, hogy nem kérek belőle többet. Gyűlölöm.”
Szerző: Gazsó Orsolya Fotó: Unsplash
A cikk folytatását keresd a Marie Claire 2021/2-es lapszámában!
Bővebben a magazinról ITT olvashatsz!
