Gyönyörű kora őszi idő volt 2001. szeptember 11-én Budapesten, a Kanadához tartozó Új-Fundland szigetén és Balatonszemesen egyaránt. Aznap indult üzleti útra az Egyesült Államokba az egyik nagy magyar gyógyszergyár két munkatársa. Még működött a Malév, és közvetlen járat kötötte össze Budapestet New Yorkkal. Ezen utazott a Richter befektetői kapcsolattartója, Ördög Katalin és az akkori belkereskedelmi igazgató, Megyeri Béla. „A társaság rendszeresen szervez tájékoztató utakat a cég részvényeseinek, érdekes alkalmak ezek, csupa új arcot és történetet ismerünk meg. A 2001-es út azonban túlságosan kalandosra sikerült” – kezd mesélni Katalin.
„Már egészen megközelítettük az atlanti partokat, amikor a fedélzeti monitoron azt láttuk, hogy a minket szimbolizáló kis fehér repülő már nem New York felé tart. Tanakodtunk, hogy mit jelentsen ez, de gondoltuk, hogy a kapitány majd bemondja, ha valamiről tudnunk kell. Egy idő után azonban egyértelművé vált, hogy valami nincs rendben. Mindannyian azt gondoltuk, hogy baj van a géppel, és halálra váltan ültünk a székeinkben. Az utazásunk sok kis részlete kiesett már a fejemből az azóta eltelt húsz évben, de ezt a pillanatot ma is élesen látom magam előtt. Rendkívül intenzív élmény volt, különösen a csendre emlékszem jól, olyat talán azóta sem hallottam – bár a motorok közben szerencsére tovább zúgtak. Kikapcsolták a monitort, még vagy egy órán át repültünk a gyönyörű napsütésben, majd szűkszavúan tájékoztattak bennünket, hogy le fogunk szállni Kanadában.”
Fél nap a fedélzeten
A terrortámadások miatt lezárták az amerikai légteret, és az egész régióban a földre parancsolták a repülőket. A Malév gép több tucat belföldi és nemzetközi légi járművel együtt egy új-fundlandi kisváros, Gander repterén landolt. „Továbbra sem értettük, mi történik velünk, de örültünk, hogy túléltük azt a hátborzongató utat, és aszfalt van alattunk. 2001-ben volt ugyan már mobiltelefonunk, de a miénk Európán kívül nem működött. A stewardessekből semmit sem lehetett kihúzni, de egyszer csak felállt egy amerikai férfi, akinek sikerült beszélnie a családjával, és az utasok felé fordulva elmondta, hogy mi történt az ikertornyoknál és a Pentagonnál, és hogy minden bizonnyal ezzel összefüggésben kerültünk mi Új-Fundlandra.”
Ganderbe néhány óra alatt kis túlzással annyian érkeztek, mint amennyi a város lakossága volt. A helyi erőknek el kellett dönteniük, hogy hová szállásolnak el, és hogyan szolgálnak ki ennyi embert. Amíg mindent előkészítettek, senki sem szállhatott ki a gépekből, a Malév utasai 12 órán át várakoztak a fedélzeten. „Nehéz fél nap volt, közben be is esteledett, de úgy emlékszem, hogy az utasok nyugodtan viselték. Sarkig kitárták a gép ajtajait, hogy jöjjön be a friss levegő, előkerült egy rádió, abból próbáltunk valamit megtudni, mert hivatalos tájékoztatást sem az eseményekről nem kaptunk, sem arról, hogy mi vár ránk.
Fotó: Walter Cicchetti – Shutterstock, Jim Watson by U.S. Navy Photo – Getty Images
