India, a közeljövőben: az északi Uttar Prades tartományt sújtó kegyetlen hőhullám elől nincs menekvés, az elektromos hálózat nem bírja a terhelést, a generátorról működtetett légkondicionálókhoz is elfogy az üzemanyag, a segélyszervezetek tehetetlenek. A mérhetetlen szenvedéssel és emberáldozattal járó katasztrófa után India elkötelezi magát a klímaváltozás mérséklése mellett, illetve megalakul a Jövő Minisztériuma nevű nemzetközi ügynökség, amely arra hivatott, hogy képviselje az eljövendő generációk és a bioszféra érdekeit. Kim Stanley Robinson The Ministry for the Future című, 2020-ban kiadott regényében több szereplő nézőpontjából lehetünk szemtanúi az előttünk álló évek, évtizedek helyi és globális katasztrófáinak, amelyek sokkolóak is lehetnek – a valószínűsíthető jövő ilyen grafikus ábrázolása engem még napokig, hetekig kísértett –, ám a szerző számos olyan megoldást is felvázol, amelyek nagy része már rendelkezésünkre áll (a karbonadótól kezdve az alapjövedelem bevezetéséig), mégsem használjuk őket hatékonyan. A gleccserek olvadását lassító technológia leírása már-már egy szakkönyvbe illő, és a kapitalista gazdaság meghaladását sürgető megoldások is utópisztikusnak tűnhetnek, de a tudományos alapossággal megjelenített konkrét megoldások világossá teszik, hogy minden adott ahhoz, hogy változtassunk a jövőn.
A regény a manapság egyre népszerűbbé váló cli-fi, azaz climate fiction (klímafikció) műfajába sorolható: ezek a művek gyakran disztópiák vagy utópiák, és a történetek azt mutatják be, milyen lesz (lehet) az életünk, amikor a klímaváltozás következményei – a szélsőséges időjárás, az emelkedő tengerszint, a csökkenő biodiverzitás, a tömeges migráció – a mindennapjaink meghatározó részévé válnak.
Milyen lesz a világunk méhek nélkül? (Maja Lunde: A méhek története) Madarak és más fajok nélkül? (Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás) Milyen lesz a világunk csapadék és ivóvíz hiányában? (Maja Lunde: Kékség) Mit hagyunk örökségül a gyerekeinknek, mivel kell szembenézniük, ha nem változtatunk az életmódunkon és a gazdasági rendszereinken? (James Powell: 2084 – Az eltűnt jég nyomában – Képzelt riport a klímaváltozásról). Még hosszan lehetne sorolni az elmúlt években megjelent könyvek listáját, amelyek mind-mind arra mutatnak rá, hogy úgy tűnik – minden szakértői figyelmeztetés ellenére –, megállíthatatlanul menetelünk az elkerülhetetlen összeomlás felé. Ezek a regények azért olyan felkavaróak, mert kézzelfogható közelségbe helyezik a klímaváltozás pusztító következményeit – és ezzel rá is világítanak az irodalom azon szerepére, amelyet a változásban játszhat. Az irodalmi művek ugyanis elképzelhetővé teszik az elképzelhetetlent, és megváltoztathatják a kulturális narratívát.
„A megrázó emberi drámák mélyebb szinten hatnak ránk, mint egy grafikon vagy egy táblázat adatai, és inkább ösztönöznek továbbgondolásra és cselekvésre – mondja Komjáthy Alíz tanácsadó szakpszichológus és irodalomterapeuta-jelölt. – Magát az éghajlatváltozást felfoghatjuk egzisztenciális fenyegetésként is, amire teljesen megfelelő válasz az ökoszorongás. Csakhogy a szorongás megbéníthat minket, ezért fontos, hogy egy támogató, ítélkezésmentes közegben tudatosítsuk, átkeretezzük, és ezáltal oldjuk ezeket az érzéseket. Bár ezek a regények fiktív jövőt vetítenek ki, vagyis nem tudhatjuk, melyik kimenetel lesz a valós, mégis úgy érezhetjük magunkat olvasás közben, mintha egy riportot olvasnánk a jövőből. Az irodalomterápia segíthet abban, hogy körbejárjuk a kérdést, és a bennünk lévő stresszt úgy csökkentsük, hogy egyéni szinten megfogalmazzuk, mit is tudunk tenni a klímaválság elkerülése érdekében.”
Fotó: Getty Images
A cikk folytatását a friss Marie Claire-ben találod.
Megjelent a friss Marie Claire – 2022/3.
Puskás-Dallos Bogival a címlapon jelent meg a Marie Claire magazin legfrissebb száma. A több mint 210 oldalas magazinban két kiemelt témánk is van: Go Green oldalainkon az ökotudatosságot állítjuk fókuszba, Travel mellékletünkben pedig 45 felfedezésre váró hazai és külföldi úti célt ajánlunk.
