Az erdészeti szférát még mindig a férfiak dominálják, izgalmas trend ugyanakkor, hogy a női erdőtulajdonosok aránya egyre növekszik Európában, jelenleg nagyjából a magánerdők harminc százalékát birtokolják. A nemek szerinti megoszlásnak azért van jelentősége, mert eltérések mutatkoznak abban, ahogyan a nők és a férfiak bánnak a rájuk bízott földterülettel. Nemzetközi kutatások szerint a nőket jellemzően jobban foglalkoztatja a tágabb környezet védelme, és a férfiaknál kevésbé profitorientáltak. Egy 2017-es svédországi tanulmány azt vizsgálta, hogy vajon a női erdőtulajdonosok „zöldebbek-e”, és arra a következtetésre jutott, hogy a nőkre jellemzőbb a holisztikus szemlélet, a természetvédelmi értékek megőrzése, az erdőre nem tudnak csupán kitermelendő faanyagként tekinteni. A női tulajdonosok inkább a kevésbé hagyományos erdészeti tevékenységekben látnak üzleti lehetőségeket, jobban foglalkoztatja őket például a turizmus és az egészségmegőrzés területe.
Egy női erdőbirtokos
A legtöbb nő családi örökség útján jut erdőhöz, ez derül ki a Fem4Forest 2021-es felméréséből, amelyben nyolcszáz női erdőtulajdonost, szakembert kérdeztek meg Duna menti országokban. Ez történt egyik interjúalanyunkkal is: a negyvenes éveiben járó nő – aki azt kérte, hogy a nevét ne írjuk le – egy nagyjából négyhektáros akácos gondját viseli, amely egy közepes méretű dunántúli város belterületén helyezkedik el. „Valójában az édesanyámé az erdő, de ő már hetven fölött jár, és a testvéreim közül én vagyok az, aki intenzívebben foglalkozik ezzel. Egy erdőtulajdonosnak nem kell semmilyen speciális végzettséggel rendelkeznie, az erdészeti hatóságnál kiválaszt egy szakembert, ő jár el hatóság felé hivatalos ügyekben” – osztja meg velünk az alapvető tudnivalókat. Erdőtulajdonosok pedig a nagymama miatt lettek, aki – kárpótlási igénnyel – megrögzötten erre az erdőre licitált, mivel valaha volt saját erdejük, és nosztalgiával gondolt vissza azokra az időkre.
Kemény realitás
„Az erdő valaha egy tsz tulajdonában volt, a talaj egyenetlen, hatalmas gödrök tarkítják, és hát rengeteg a szemét, amit a környező kiskerttulajdonosok vagy városlakók itt helyeznek el: háztartási kisgépek, építési és bontási hulladékok, limlomok… Hatalmas összegekért tonnaszám szállíttattuk el ezeket, mivel a felelősség mindig a tulajdonost terheli, neki kell gondoskodni arról, hogy az erdő ne legyen tele szeméttel. A fakitermelés sem egy egyszerű dolog: amikor eldöntöttük, hogy szelektíven vágatunk ki fákat, négy cégtől kértünk be árajánlatot, és óriási szórást mutattak. Az ismerősök előre figyelmeztettek, nőként számítsunk arra, hogy át fognak vágni minket, és valóban, elég szomorú látványt nyújtott az erdő a vágás után, a megjelölt hagyásfákat sem kímélték. Amúgy is nehéz megvédeni egy erdőt a fatolvajoktól vagy azoktól, akik szemétlerakóhelyként kezelik. De nem adjuk fel, szeretnénk idővel majd méheket is tartani és mézet termeszteni, a fákat pedig leginkább csak ritkítjuk, hiszen ez növeli a megmaradó fák minőségét.”
Szerző: Balázs Laura Fotó: Getty Images
