„Ez a sport önmagában terápia, a specifikus oktatás pedig még hatékonyabbá teszi a módszert” – kezdi Hok Andrea lovas képességfejlesztő, pedagógus, aki személyes indíttatásból fordult a lovas fejlesztés felé. Andi mindkét gyereke kromoszómabetegséggel, enyhe értelmi fogyatékossággal és beszédfogyatékossággal született. „Szinte már mindent kipróbáltunk, csak hogy segítsem az első gyerekem fejlődését, és a leghatékonyabb megoldásnak a lovaglás tűnt – mondja. – Évekig a közelbe jártunk lovagolni, de az oktató külföldre költözött, nekem pedig megszületett a második sérült gyerekem, és tudtam, hogy a lovas foglalkozásokra most nagyobb szükségünk van, mint bármi másra.” Ezek után pedagógus diplomával tanulta ki a lóasszisztált specifikációt, ennek idén már tíz éve. Ma Miskolc közelében, a saját sályi lovardájában tart órákat és táborokat, gyerekekkel és felnőttekkel is foglalkozik.
Nők és a lovaglás
„A lovaglásnak számos kedvező élettani hatása van, fizikailag és szellemileg is. Ilyen az izomtónus-korrekció, a jobb közérzet, a koncentráltság, és még sorolhatnám. Jelenleg is azt kutatom, hogy a nők esetében a kismedence körüli izmokat hogyan támogatja ez a mozgásforma. Az eddigi eredmények szerint nagyban hozzájárul a szülés utáni regenerációhoz, de az inkontinencia ellen is hatékony gyakorlat.” Ennek oka, hogy a ló járás közben szinuszhullámot ír le a hátával, amelyet a lovas automatikusan, egyensúlyozással kompenzál, még a kezdők is, hiszen ha nem mozognának ütemesen a ló hátán, könnyen a földön találnák magunkat. Vagyis az egyensúlygyakorlatokból adódóan fejlődnek a láb-, a hát-, a has- és a medence körüli izmok. Húsz perc alatt kétezer mozgásimpulzus ér minket lovaglás közben, és ez nagyon jót tesz a mentális állapotunknak is.
„Akik rendszeresen járnak a foglalkozásokra, növekvő önbecsülésről és nyugodtabb mindennapokról számolnak be. Ennek hátterében a ló tulajdonságai állnak. Etimológiai kutatások igazolják, hogy a lovak empatikusabbak, mint a többi állatfaj, hiszen életfeltételük, hogy beilleszkedjenek a ménesbe és később is csoportban maradjanak. Ehhez hozzátartozik, hogy évmilliókon keresztül zsákmányállatnak számítottak, ezért rendkívül érzékeny a figyelmük és finom a kommunikációjuk.”
Hok Andrea és lova munka közben
Feltétlen elfogadás
„Lovaglás közben megtapasztalhatjuk a teljes elfogadást, hiszen – az emberekkel ellentétben – nekik nem számít, hogy nézünk ki, vagy éppen milyen állásunk van – magyarázza a terapeuta. – Aki lóháton ül, azonnal megérzi, hogy az állat feltétel nélkül elfogadja. Ugyanakkor a ló nem legitimálja a stresszt.” Andi ebben az esetben egy tükörhöz hasonlítja az állatot, hiszen azonnal pontos képet ad a lovas számára az aktuális állapotáról. Amikor valaki frusztrált vagy bizonytalan lovaglás közben, annak könnyen kicsúszik a gyeplő a kezei közül. A lónak szüksége van a tudatos vezetésre.
„A lovaglás komplex feladat, és ameddig automatizálódik, addig maximális koncentrációt igényel, vagyis a gyakorlása közben nincs lehetőségünk azon rágódni, hogy a főnökünk miért húzta a száját a prezentáció alatt. Erről több vendégem is beszámolt.” Ez magyarázza az önbizalom erősödését is. Miután érezzük, hogy képesek vagyunk irányítani egy négy-ötszáz kilós állatot, saját magunkat is képesek leszünk jól pozícionálni, és elkerülhetjük, hogy rendszeresen alárendelt helyzetekben találjuk magunkat.
A lovas foglalkozás egyszerre fejleszti a testet és a gondolkodást – legyen szó időszakos terápiáról vagy rendszeres lovaglásról –, arról nem beszélve, hogy a természetbe hív, amelynek a jótékony hatásairól újabb hosszú bekezdéseket írhatnánk. Ez a magyarázat arra, hogy a lovasterápia ma versenyben áll a hagyományos pszichológiai eszközökkel, de ahogy szakértőnk mondja, az egyik nem zárja ki a másikat: épp ellenkezőleg, a lovaglásra minden élethelyzet ideális, nem lehet rosszkor elkezdeni.
Szerző: Vermes Nikolett Fotó: Getty Images, Kubiczki Léna és Vince
