Október 11. volt az előbújás világnapja. Hetven olyan ország is van a világon, ahol a törvények valamiképpen kriminalizálják az LMBTQ+-személyeket. Öt országban ezek közül halálbüntetést is kaphatnak a nem heteroszexuális irányultságúak, de máshol is sújthatják őket az identitásuk miatt pénz- vagy börtönbüntetéssel, sőt akár kínzással is. Az ilyen helyeken élő nem heteroszexuális emberek a szerelmüket titokban, illegalitásban tudják csak megélni – elképzelhetetlen kínok között. De az LMBTQ+-közösség tagjai nem csak ezekben az országokban vannak veszélyben: a bántalmazás, a jogfosztottság, a hátrányos megkülönböztetés és a negatív sztereotípiák a legtöbb helyen megnehezítik a nem cisznemű (akinek nemi tudata és születéskori biológiai neme más) vagy nem heteroszexuális emberek életét. A Where Love is Illegal kampányból hat erősen felkavaró képekkel illusztrált, fájóan valós történetet ismerhetnek meg a magyar Marie Claire olvasói.
Jennifer, Mozambik
„Édesanyám azt mondogatta akkoriban, hogy vegyek tesztet. Nem vettem túl komolyan, miközben tudtam, hogy szexuális kapcsolatba kerültem olyanokkal is, akik nem védekeztek.” Jennifer mozambiki transznemű nő. A nemi identitása miatt erős diszkriminációval szembesült az országában, és elveszítette az állását is. A túlélés eszközét látta a szexmunkában, ami már önmagában is kockázatos foglalkozás, és még fenyegetőbb, ha olyan helyen űzi valaki, ahol könnyen megfertőződhet HIV-vel. „Elvégeztem egy tesztet, és pozitív lett. Hazajöttem, de nem beszéltem róla senkinek. Anyám kérdezősködött róla, de mindig csak azt válaszoltam, hogy »ja, még nem csináltam meg« – pedig akkor már gyógyszert is szedtem. Szégyelltem ezt az egészet, főleg azt, amikor még több gyógyszert kaptam. Aztán végül lemondtam a gyógyszerről…” Mozambikban a meleg férfiak és a transznemű nők több mint egyharmada HIV-fertőzött, de a megbélyegzés miatt sokan nem veszik igénybe a megfelelő ellátást.
Sally, Szíria
„Elmenekültem Szíriából az ISIS elől. Azok ott el akarják kapni, és meg akarják ölni a melegeket. Az utolsó partneremet elrabolták, és kihallgatták. Kilencven százalékosan biztos vagyok benne, hogy meg is ölték. Ha bárkit el akarnak tenni láb alól, felviszik a legmagasabb épület tetejére, és lelökik.” Sally akkor menekült el Szíriából, amikor még az ország nagy részét az Iszlám Állam irányította. Viszonylagos biztonságra Libanonban lelt. „Egy olyan társadalomban éltem, ahol egyrészről az ősi szokások és hagyományok uralkodnak, másrészről olyan vallások az irányadók, amelyek a legteljesebben elutasítják az én szexuális irányultságomat. Így aztán egy heteroszexuális férfi maszkját viselve éltem.”
AJ és AD, Ghána
AJ (balra) leszbikus nő, AD (jobbra) transznemű férfi. Az igazi nevüket nem akarták elárulni. 2012 óta élnek párkapcsolatban, 2014-ben úgy döntöttek, hogy gyereket is vállalnak. „Ő a mindenünk, az életünk és a jövőnk – kezdi AD. – Néha, amikor próbáljuk a nézeteltéréseinket rendezni, és benne vagyunk egy heves vitában, ő besétál közénk, ránk mosolyog, és egy pillanat alatt minden feszültség elillan. Úgy is mondhatnám, hogy ő ennek a kapcsolatnak a tartóoszlopa.” Ghánában a pár élettársi kapcsolatát jogilag nem ismerik el; ha valami történne AJ-vel, AD-nek nem lenne joga a gyerekneveléshez. „Belefáradtunk már, hogy úgy kell tennünk, mintha nem alkotnánk egy párt – folytatja AD. – Nem tudunk sehova együtt elmenni, nem mutatkozhatunk kéz a kézben az utcán, szülőkként pedig végképp nem viselkedhetünk a városban. Így egyszerűen nem mehet tovább az életünk, reméljük, hogy egy nap eljutunk oda, hogy összeházasodhatunk, és úgy élhetünk majd, mint egy átlagos heteroszexuális pár.”
Fotó: Robin Hammond – Whitness Change
