A lassú életmód arról szól, hogy összekapcsoljuk magunkat a térrel, amelyben létezünk: odafigyelünk a környezetünkre és a cselekedeteinkre azáltal, hogy lelassítunk, és élvezzük a pillanatot. Gyakran úgy él a fejünkben, mintha mindezt csak egy festői faluban álló házikóban lehetne megvalósítani, ahol körülvesz a természet, a csend és a nyugalom – pedig ugyanúgy lehet lassú életet élni egy rohanó városban is. Csak kicsit többet kell tennünk érte.
Én például nem tudnám elviselni az életet egy apró faluban. Vidéken nőttem fel, de hamar rájöttem, hogy számomra unalmasan eseménytelen az ottani élet, egyszerűen nem nekem való, és sokkal szívesebben vagyok átmeneti vendég, mintsem állandó lakos egy kis településen. Szeretem a nagyvárosi pezsgést, azt, ha bármikor kedvem támad valamilyen programra, akkor gyakorlatilag karnyújtásnyira van tőlem, és hogy mindig ér valami inger. Szeretem, de amennyire szükségem van minderre, ugyanannyira le is tud fárasztani az állandó nyüzsgés, és tudom, hogy van, amikor egyszerűen meg kell állnom, és a rohanó nagyvárosi léttel szemben a saját tempómban haladni.
Lassan járj, jobban élsz
A lassú élet fogalmának magvait Carlo Petrini aktivista ültette el, amikor 1986-ban a római Spanyol lépcsőnél egy éppen ott megnyíló gyorsétterem ellen kezdett tiltakozni. Néhány évvel később ebből az akcióból nőtte ki magát a rohanó étkezési kultúrának hadat üzenő Slow Food mozgalom, amely mára nemzetközivé vált. Ma már gyakorlatilag mindennek van egy „lassú” változata – az utazástól kezdve az oktatáson át az olvasásig vagy akár a vallásig –, a lassú élet azonban nem csupán az Instagramon látott tökéletesen beállított képekből áll, és nem is arról szól, hogy elutasítjuk a technológiai fejlődést. Sokkal inkább arról, hogy okosan használjuk a technológiát mint eszközt, ahelyett, hogy az használna minket. Nem kell szó szerint lelassulnunk, hanem az a lényeg, hogy priorizáljunk, a nekünk fontos feladatok elvégzésével nyerjünk időt, ne pedig kapkodással.
De hogyan kezdjünk bele a lassú életbe, amikor minden arra ösztönöz, hogy lépést tartsunk a dübörgő várossal? A hiedelmekkel ellentétben valójában ennek nincs sok köze ahhoz, hogy hol élünk, inkább ahhoz, hogyan tesszük. Így akár szándékosan élünk városban, akár szükségből, nem kell lemondanunk a slow life-ról.
„A környezet, amelyben élünk, nagyban befolyásolja a mentális egészségünket, a közvetlen tényezők nagy hatással lehetnek a szervezetre, de ennek a mértéke a személyiségtől is függ – magyarázza Vitos Szilvia wellbeing coach, aki vidéki lányként nőtt fel, majd több országban, illetve nagyvárosban is élt, és hét éve már, hogy Dubai az otthona. – Míg a nagyvárosban az emberek sokasága, a folyamatos zaj, a felgyorsult életvitel és a szűkösebb életterek lehetnek a stresszt kiváltó tényezők, addig a vidéki környezetben a limitált lehetőségek, a nagyobb távolság megtételének szükségessége (akár csak egy egyszerű bevásárláshoz is vagy vészhelyzet esetén) okozhat feszültséget bennünk. A nagyvárosi impulzusok folyamatosan érik az embert, és kutatások is alátámasztják, hogy a nagyvárosban élők jóval nagyobb hányada él folyamatos stresszben: nagyjából egynegyedük, szemben a vidékiek tíz százalékával.” A szakértő szerint ezzel a stresszel kell valamit kezdenünk az állandó ingerek mellett. „Saját tapasztalat alapján bizton állíthatom, hogy egy kis odafigyeléssel a nagyvárosban élők is sikeresen megküzdhetnek a fokozott nyomás okozta kihívásokkal. Szerintem a belső egyensúly megteremtése kulcsfontosságú, ez pedig a célirányos napi rutinok és praktikák kialakításával, kis odafigyeléssel elérhető.”
Szerző: Hartinger Emese Fotó: Getty Images
A cikket tovább olvashatod Mindfulness különszámunkban!
