Hogyan élted meg a háború kitörését? Nem volt kérdés, hogy el kell jönnöd Ukrajnából?
Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy valaha elhagyom Ukrajnát. 2022 februárja, mondhatjuk, a karrierem egyik csúcspontja volt, a márkám és a Mitsubishi Motors közötti együttműködés a célegyenesbe ért, a közös kollekció készen állt a bemutatóra. Aztán 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az orosz invázió a tervezett show-t is ellehetetlenítette, a projektbe fektetett minden munkánk a semmibe veszett. A háború kitörése a Kijev központjában lévő irodámban ért, és ott is maradtam még egy hétig, amíg kiderült, hogy biztonságosan el lehet-e hagyni az országot. A katonák folyton megállítottak, kérdezősködtek, nemegyszer gyűlölet áradt a szavaikból. A kialakult káoszban már-már életveszélyben éreztem magam, végül nem is mentem haza összecsomagolni, egyenesen az irodából indultam el Magyarország felé.
Mindent otthagytál. Mi történt a ruhákkal, a tervekkel?
Csak az irataimat tudtam elhozni egy kisebb táskában. Már innen, Budapestről hívtam fel és kértem meg két modellünket, hogy menjenek el a kijevi stúdióba, és osszanak szét mindent a rászorulók között. A gyártó berendezéseket például varrónők kapták, akik fáradhatatlanul gyártják az ukrán katonáknak a zubbonyokat. A két lánynak sikerült elhozni Budapestre néhány mintadarabot, ezekkel azután született egy fotósorozat is. A kollekciót 2022 nyarán a londoni divathéten is bemutatták, de a menekültstátuszom miatt sajnos nem tudtam ott lenni. Egy másik országba költöző tervezőnek nyitottnak kell lennie a megújulásra. De valójában bárhol tudja folytatni a pályafutását, ha akad elegendő eredeti ötlete, és van honnan ihletet merítenie. Mi történeteket mesélünk el a kreációinkkal. A félbehagyott történeteket pedig folytatni tudjuk, bárhová is sodor az élet.
Miért pont Budapest?
Milánó volt az úti célom. De ahogy Magyarországra eljutottam és megérkeztem, rengeteg dolog történt velem, és ezek új jelentést adtak az utazásomnak is. Úgy döntöttem, hogy itt verek sátrat pár hónapra, aztán majd meglátom, hogy merre vezet az utam. Tudtam, hogy Budapest nem számít divatközpontnak. De elsősorban nem is tervezőnek tartom magam, hanem művésznek: modellek segítségével, anyagok használatával alkotok képeket, mesélek történeteket, arról, hogyan képzelem el a világot. Egy szezonra itt maradtam, a stílusommal, a munkáimmal részese akartam lenni az itteni divatvilágnak.
Milyen volt az ide vezető út?
Megértettem, hogy az emberek és a rendszerek két külön dolog. Ironikusan azt mondanám, hogy a határnál „meleg” fogadtatásban részesültem, zűrzavar, inzultus fogadott. Azután az emberek tényleg meleg szívvel fogadtak. Az itteniek kedvesek, kulturáltak és jóindulatúak a menekültekkel szemben. A tizenegy éves európai élet- és munkatapasztalatom során rájöttem, hogy a bőrszínem csak a világnak ezen a pár pontján jelent óriási hátrányt. Előítéletet és diszkriminációt mindenhol tapasztalok, és a rasszizmus sem újdonság számomra, örökké együtt kell élnem vele. Idővel megerősödtem. A bőrszínünk különbözhet, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy az álmainkat kövessük.
És hogy érzed magad?
A szomszédaimmal, a munkatársaimmal jó a kapcsolatom. Sokan beszélnek angolul, ez megkönnyíti a kommunikációt. Egy 2021-es budapesti divathéten a kollekcióm bemutatóját már közvetítették az interneten, ezért valamennyire már az ideérkezésem előtt is ismertem az itteni divatélet szereplőit. Nem is szándékozom visszamenni Ukrajnába. Létrehoztunk egy új csapatot, és inkább nyugat felé tekintünk. Magyar tervezőkkel dolgozom, az egyikőjük épp a MOME-t végzi, a másik jelenleg egy vendéglátóhelyen dolgozik, de az az álma, hogy egyszer teljes mértékben a divattal foglalkozhasson.
A stílusod? A ruháid üzenete?
Az ENO kreációk a nyugalmat képviselik, a stílusunk talán a sprezzatura szóval írható le leginkább, ami nagyjából a spontán, laza eleganciát jelenti. Amikor elindítottuk a márkánkat Ukrajnában, elsősorban a Z generáció számára terveztünk, majd miután felismertük, hogy a divatbemutatóink résztvevőinek nyolcvan százaléka a vállalati szféra szereplője, ők kerültek a fókuszunkba. Fehér, fekete és piros színekkel dolgozunk – a minimalizmus jegyében. Szeretném, ha a kreációink arra bátorítanák a viselőiket, hogy az életük alakításánál kövessék bátran az álmaikat. A márka szlogenje is erre utal: ENO, a symbol of what is possible, azaz ENO, a lehetőségek szimbóluma.
Szöveg: Bognár Anna
A teljes interjút elolvashatod a szeptemberi Marie Claire-ben!
