Merész rúzsozás
A lázadás szimbóluma
Azt mondják, hogy az az eltalált árnyalatú, a személyiségünket és a lelki állapotunkat tükröző rúzs, amelyről az este során képesek vagyunk tökéletesen megfeledkezni. De a szüfrazsettek aligha akartak elfeledkezni róla, épp ellenkezőleg. New Yorkban az 1910-es években tartott tüntetéseiken minden résztvevő vörösre rúzsozott szájjal vonult, és provokációjukkal bizony sokakra ráijesztettek. Olyannyira, hogy a metropolisz egészségügyi hatósága mondvacsinált indokkal a rúzsozás betiltását fontolgatta. Magyarországon a harmincas években a társadalombiztosító hivatalaiban vezettek be rúzstilalmat, és kérték az alkalmazottakat szerény öltözködésre, mondván, az ellenkezője nem férhet össze az intézet szociális jellegével. Az ötvenes években pedig, amikor néhány évig tilos volt minden, inni, szórakozni, szájat, körmöt festeni, nem egy felmondásnak lehetett az oka a lakk, a rúzs.
A veszélyes olvasás
Mutasd az olvasónaplódat!
És hát itt van az olvasás. A polietilént, amiből a védőfólia is készül, ipari méretekben csak a múlt század közepe körül kezdték gyártani, így annak a segítségével korábban nem tudták szelektálni, hogy milyen olvasnivaló kerüljön a fiatalok és a nők kezébe. Annál több témába vágó cikk, tanulmány és kongresszusi beszéd született a 19. században és a múlt századfordulón. Szavakban mindenki kiállt a nők művelődésének fontossága mellet, az ördög azonban ott leselkedett a részletekben. Szenvedélyes szavakkal igyekeztek óvni őket a „fantázia szertelen ingerlésétől, (…) az érzelmek túlcsigázásától”, mondván „bizonyos regények a serdülő lányokra nézve veszedelmesek”. Többen úgy gondolták, hogy az olvasás hasznos ugyan a nőknek, de csak akkor, ha mértéket tartanak benne… És minden tehetségükkel próbáltak javaslatokat tenni, hogy ki mit olvasson. A 20. század sem nélkülözte a cenzúrát, sőt még durvább dolgok is történtek könyvekkel. Ma már szerencsére felnőtt az olvasó közönség, a választás joga a miénk. *
*A cikkhez segítségünkre volt: Kéri Katalin: „Nők csak mértékkel olvassanak…” Adalékok a hazai női olvasóközönség 18-19. századi formálódásának történetéhez című tanulmánya
Fotó: Marie Claire-Archívum
A teljes cikket keresd a szeptemberi Marie Claire-ben!
