Szinte rögtön kiszúrom a Z generáció tagjait az utcán, a ruhaboltban vagy a villamoson. És nemcsak azért, mert sokan vannak (a Föld lakosságának több mint az egyharmadát teszik ki jelenleg), hanem mert három Z-vel is egy fedél alatt laktam, lakom. Kettő már kirepült a családi fészekből, de attól még simán tudnék írni egy értelmező kéziszótárt hozzájuk. Ezzel csak az lenne a baj, hogy havonta új kiadással kellene jelentkeznem, olyan gyorsan változnak a szokásaik, a stílusuk és a nyelvezetük. A főbb csapásvonalat a TikTok-videók, az Instagram-bejegyzések, a BeReal, az éppen felkapott youtuberek és sorozatok jelölik ki, amelyeket képtelen vagyok olyan ütemben követni, mint ők. Pont olyan, mintha havonta kellene megtanulnom egy új nyelvet, de én már annak is örülök, hogy értem a kiejtett szó minden betűjét, mert éppen nem motyogva, vagy nem lefelé nézve, a telefonjukat nyomkodva vetik oda nekem. A velünk élő tizenöt éves kamasszal lépést tartani szinte lehetetlen – mindig megköszönöm neki, hogy frissen tartja az agyamat, ha már az idegrendszeremet kevésbé.
Az angol legyen veled!
Nevezzük Bének, mert ha leírom a nevét, bitófára kerülök. Szóval itt van ez a Bé, aki szuperokos, kíváncsi, nyitott és nem kevésbé szellemes. 2008-as születésével éppen, hogy a Z generációhoz tartozik, de attól még nagyon is igaz rá ennek a korosztálynak minden ismérve. Képtelenség neki új zenei és filmes irányzatokat mutatni, azon viszont teljesen meg tud lepődni, ha felismerek egy Beatles-számot, vagy rájön, hogy olvastam már Murakamit. Na ilyenkor (pár másodperc erejéig) én vagyok a nagymenő – legalábbis ezt feltételezem a dicsőítő szavakból. Mert azt ugyan értem, hogy anyukám, de kár visszakérdezni, mi volt a többi három szó, ami a mondatot alkotta, úgysem leszek okosabb. Amikor néha ezt szóvá teszem, Bé kissé kritikusan odamondja: „De hát csak tudni kell hozzá angolul, tehát neked érteni kéne!” Ez mind rendben is van, de arra ki van felkészülve a vacsoraasztalnál, hogy ezek az angol szavak magyar szavakkal vannak mixelve, legtöbbször azok is szlengesítve. Már többször megállapítottam, hogy a kamaszok kevert nyelve lehetne az új eszperantó, hiszen sokszor még nagyobb tesók (egyikük 1996-ban, másikuk 2000-ben született) is felhúzott szemöldökkel néznek kérdőn felém, mintha én képes lennék szinkrontolmácsként fordítani.
Minket tanítanak
Hédinek (41) két lánya van, az idősebb, Szofi nyáron múlt tizennégy, így ő is szakértője ennek a nemzedéknek. Hédi szerint ez a korosztály legalább annyit tanít nekünk, szülőknek, mint amennyit mi próbálunk nekik, és ezzel teljesen egyet tudok érteni. „Ezek a kamaszok, fiatal felnőttek különösen nyitottak, elfogadóak, kritikusak; sokkal többet érzékelnek a világból, mint mi ennyi idősen, amit ugyan feldolgozni nagyon melós, de korán megtanulják, hogy mindennek érdemes utánanézni, és érdeklődőnek kell maradni. Talán ez is a Covid-időszak hozadéka: amikor mindent be- és lezártak, mindenki otthon ült, de a virtuális világ ezzel ellentétben kinyílt. A zoomerek (Z generáció) olyan problémákkal (klímaválság, háború, világjárvány, a mesterséges intelligencia térnyerése) néznek szembe és olyan élettapasztalatokat szereznek már kamasz fejjel, hogy nem is baj, hogy ennyi plusz tudással, képességgel és bátorsággal néznek a felnőttkor elé” – fejti ki a véleményét Szofi anyukája, akivel rendszeresen tartunk kétszemélyes szülő értekezletet valamelyik közeli vendéglátóipari egységben, hogy átbeszéljük a Z-s problémáinkat és élményeinket.
Fotó: Getty Images
A cikk folytatását elolvashatod a friss Marie Claire-ben!
