Cillian Murphy épp csak megünnepelte, hogy Golden Globe-ot kapott az Oppenheimerben nyújtott lehengerlő alakításáért, egyes előrejelzések már azt jósolják, hogy az ír színész viheti haza a legjobb színésznek járó Oscar-díjat is. Christopher Nolant, a film rendezőjét szintén elismerték az idei Golden Globe-on, és a sejtések szerint ő is a 2024-es Oscar-nyertesek közé tartozhat majd – a legjobb rendező és a legjobb film kategóriájában egyaránt. (Az Oscar-díjat végül mindketten megkapták – a szerk.)
A tavaly bemutatott kasszasiker Robert Oppenheimer életének történetét mutatja be. Az atombomba atyjaként is emlegetett elméleti fizikust Cillian Murphy alakítja, Emily Blunt pedig az ő feleségét, a biológus és botanikus Katherine „Kitty” Oppenheimert. Matt Damon játssza Leslie Groves Jr. tábornokot, a Manhattan-terv fejét, Robert Downey Jr. Lewis Strausst, az Amerikai Atomenergia Bizottság alapító biztosát, aki szintén elnyerte alakításáért az Oscar-díjat, Haumann Máté pedig Szilárd Leó fizikust. Florence Pugh, Rami Malek, Josh Hartnett és Gary Oldman szintén feltűnnek a filmben.
Mit éreztél, amikor először megcsörrent a telefonod az Oppenheimer kapcsán?
Vannak azok az igazán ritka és különleges pillanatai egy ember életének, amelyeket sosem felejt el. Na, ez pont egy ilyen volt. Chris (Christopher Nolan – a szerk.) ráadásul általában úgy intézi az ilyesmit, hogy mindenképpen sokkolja vele a másik idegrendszerét. Felhív a semmiből, és közli, hogy épp megírt egy forgatókönyvet, aztán meg, hogy „szeretném, ha eljátszanád Oppenheimert”. Elég különös érzés – egyszerre önt el az izgatottság és kezdesz el borzasztóan rettegni.
Pedig igazán nagy filmekben alakítottál már főszerepet. Mindig így izgulsz az elején? Még egy olyan rendező kezei közt is, mint Christopher Nolan, akiről tudod, hogy végig vigyázni fog rád?
Szerintem baj lenne, ha nem izgulnék. Őszintén szólva, ha az ember csak úgy ellavírozgat a szakmájában és mindent teljes magabiztossággal csinál, abban semmi kihívás, izgalom vagy veszély nincs. Pedig ezek az igazi mozgatórugók. Az elején mindenképp azt kell érezned, hogy nem tudod, képes vagy-e megcsinálni. Ettől lesz aztán elég vágyakozás és erő benned, hogy mégis megpróbáld. Sokáig tartott az Oppenheimerre való felkészülés, Chris 2021 szeptemberében hozta el nekem Írországba a forgatókönyvet, és 2022 februárjában kezdtünk el forgatni. Szóval volt rá fél évem, hogy felkészüljek, átrepüljek Los Angelesbe, elkészítsük a tesztfelvételeket, megcsináljuk a smink- és ruhapróbát. Aztán Chrisszel együtt kidolgoztuk a karaktert. Jó sok idő volt mindenre, így arra is, hogy a kezdeti rettegés figyelemmé alakuljon át bennem. Teljesen kikristályosodott előttem, hogy mit és hogyan kell csinálnom. És persze, igen, rengeteg önbizalmat adott, hogy Christopher Nolannel dolgozom, valamint hogy van közös múltunk.
Már azelőtt is a rajongója voltál, hogy először találkoztatok? Olyan volt akkor élőben, mint amilyennek elképzelted?
Igen, már a rajongója voltam, láttam a Mementót és az Álmatlanságot, aztán később megnéztem A Csapdát is. Visszagondolva, arra talán nem számítottam, hogy ízig-vérig angol lesz. (Nevet.) Az első találkozásunk alkalmával megfogott a gondolkodásmódjával. Húsz évvel ezelőtt történt, akkor jött ki Amerikában a 28 nappal később című filmem, amelyet Chris is megnézett. Összefutottunk Los Angelesben, és hosszú órákon át csak filmekről beszélgettünk. Teljesen egy húron pendültünk, bár ő sokkal többet tud róluk, mint én. Meglehet, hogy a világ létező összes filmjét látta már – moziban! (Nevet.) Szóval remekül kijöttünk, nevetgéltünk, és akkor megkért, hogy menjek el a Batman meghallgatásaira. Én ezt nagyon abszurd ötletnek tartottam. Szerintem amúgy titokban ő is, azaz ő sem igazán hitt benne, hogy illenék abba a filmbe, de azért megcsináltuk a tesztfelvételeket. Aztán egyszer csak – a rá jellemző módon – felhívott a semmiből, és azt mondta, „nézd, nem fog működni a Batman-dolog”. Gondoltam is, hogy „tök érthető, hát ott van Christian Bale”. Viszont erre úgy folytatta, hogy „de lenne itt egy másik karakter…”. Hát, így kezdődött az egész, így lettem Madárijesztő.
Chris Nolan specialitása a belső konfliktusokkal terhelt hős, és nincs is annál nagyobb dilemma, mint amivel Oppenheimernek kell szembenéznie. Nagy kihívás volt az emberi oldalát megmutatni?
A forgatókönyv egyes szám első személyben íródott, szóval hamar leesett, hogy a történetet szubjektíven, Oppenheimer szemszögéből fogjuk elmesélni. Minden színes képkocka, azaz a film túlnyomó része Oppenheimer nézőpontjából, míg a fekete-fehér részek Strauss perspektívájából mutatják be az eseményeket. Tudtam, hogy a közönségnek végig Oppenheimerrel kell lennie. Ez volt a célunk, nem pedig az, hogy ítélkezzenek felette. Végig mellette vagyunk, miközben átéli ezeket a hihetetlen eseményeket: létfontosságú döntéseket hoz meg a saját életében és a világot illetően egyaránt.
Szöveg: Lucy Allen – The Interview People Magyar szöveg: Galambosi Eszter Fotó: Chantal Anderson – Trunk Archive
A teljes interjút elolvashatod a Marie Claire 2024/1-es lapszámában!
