Órák óta beszélgetünk egy kávézóban, és akárcsak a kamaszok, még utána is chatelünk, mert csak a villamoson jut eszembe pár fontos gondolat. Még ha nem is vagyunk ugyanabban az élethelyzetben, és tizenkét év van köztünk, mindig tudunk a másiknak segíteni egy-egy mondattal. Az meg, hogy én negyvenhárom éves vagyok, ő pedig ötvenöt, soha nem jut eszünkbe, maximum akkor, amikor feljönnek Zsuzsiban a Tilos az Á-s vagy a Kolibri kávézós élmények. Én ezekbe nem jártam, hiszen még javában küzdöttem a matekkal az általános iskolában, ezekre a szórakozóhelyekre kizárólag képzeletben, a legendákat hallgatva léphetek be. (És ezt nagyon sajnálom!) Akármilyen rossz passzban vagyok, Zsuzsi mindig tud olyat mondani, ami kihúz a gödörből, és én is neki. Nem játszunk egymás előtt, nem hordunk maszkot, hús-vér valóság vagyunk. Két olyan nő, aki szeret együtt főzni, táncolni, borozni, vagy akár sírni és hisztizni. Valójában egy nap korkülönbség sincs közöttünk, csak a személyinkben.
Tinédzserek és szépkorúak
Szeretek a legkülönbözőbb korosztályú emberekkel találkozni, barátkozni. Jókat tudok nevetni egy süti fölött az anyukám hatvanas barátnőivel, ahogyan a kiskamasz lányom osztálytársaival is a konyhában, suli után. Át tudom érezni a fiatalkori szerelmi csalódásokat – ajjaj, volt belőle bőven –, ahogyan azt a pillanatot is, amikor „igazságtalanul” került be egy karó az ellenőrzőbe. Jó érzés, hogy ezek a kislányok szívesen fújják ki a gőzt nálunk, és ha nagy bajban vannak, hozzám jönnek támaszért. Látom rajtuk, ha csak egy levesre vágynak, de azt is veszem, amikor lelkizni akarnak. Megtanultam velük együtt lélegezni. Van egy kilencvenéves gangos barátnőm is. Ő is a másodikon lakik, a még mindig gyönyörű és szellemileg friss néni naponta tesz egy rövid sétát a körfolyosón, az élet apró örömei után kutatva. Vele is mindig találok közös témát, és amikor visszarepülünk a hatvanas, hetvenes évek Budapestjére, én is együtt szárnyalok az emlékeivel. Sokat jelentünk egymásnak, még ha néha csak integetünk vagy finoman biccentünk is a fejünkkel. A többi lakó nem teljesen érti ezt a barátságot, de ezt mit sem számít. Ezt csak én érthetem és Erzsi néni, aki amúgy a fő divattanácsadómmá avanzsálta magát az évek során.
Chatüzenet vs. személyes találkozás
A generációk közötti kapcsolatok, barátságok ápolása nemcsak egyéni, de társadalmi szinten is hozzájárulhat a sokszínűség, a megértés, a mások iránt érzett tisztelet kialakulásához, a sikeres együttműködéshez, tartja Bereczki Enikő generációkutató, tréner. Segítheti a kulturális megértést is, hiszen a különböző korosztályúak közötti barátságok általában különböző hagyományokat, szokásokat és értékeket is megismertetnek egymással. Enikő azt a kutatást is fontosnak tartja, amelyet az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) hozott nyilvánosságra. Ebben az áll, hogy akik szoros kapcsolatot ápolnak különböző generációkból származó emberekkel, magasabb érzelmi jóllétet és szociális támogatást élveznek. „A korral kapcsolatos sztereotípiák problémákat okozhatnak, mert előítéleteket és téves elképzeléseket teremtenek a tőlünk eltérő életkorú ismerőseinkről. Ráadásul a különböző kommunikációs eszközök és stílusok is feszültséget generálhatnak: az idősebbek jobban szeretik a személyes találkozókat, a telefonálást, míg a fiatalabbak inkább az online üzenetküldést vagy a videóhívásokat részesítik előnyben. Emiatt az egyik fél érezheti akár úgy is, hogy nem kap elegendő figyelmet vagy tiszteletet a másiktól. Ilyenkor muszáj mindkettőjüknek nyitottnak lenni a probléma megbeszélésére, az érzéseik megosztására. A megoldásokat közösen kell – és érdemes – megtalálni.”
Fotó: Getty Images
A teljes cikket elolvashatod a Marie Claire 2024/1-es lapszámában!
Címlap 2024/1
