Májusban nem a hótól borul fehérbe az Alpok egyik hegyvonulata, hanem a rétjein virágzó több ezer nárcisztól. A különleges látványra a Karavankák hegyláncának nyugati felében magasodó, 1836 méteres Golica csúcson számíthatunk, Jesenice település felett. A gazdák régen lekaszálták a virágokat, mielőtt az állatok lelegelhették volna, mert a nárcisz mérgező. Szerencsére már nem él ez a szokás, így Szlovéniában májusban mi is megcsodálhatjuk a nem mindennapi panorámát. Jesenicéből autózunk kicsit több mint fél órát a Planina pod Golica nevű kedves kis hegyi faluba, innen pedig gyalogolunk. Közel tíz kilométert kell felfelé mennünk könnyű ösvényeken. Meseszép erdőben érünk fel az 1582 méteren található Golica turistaházig, ahol megpihenhetünk, ihatunk egy kávét, ehetünk valamit. Innen kezdődik a csoda. A nárciszokkal borított hegygerincre vezető utat körtúraként is megtehetjük. Érdemes a reggeli órákban indulni, mert a túra úgy öt órát vesz igénybe, és a csúcson is valószínűleg sok időt töltünk majd fényképezéssel. Az út, miután körbejárta a gerincet, lefelé fordulva újra becsatlakozik a már ismert ösvénybe, és kényelmesen lesétálhatunk. A kirándulás előtt feltétlenül tájékozódjunk az időjárásról, viharban ugyanis veszélyes egy hegytetőn járkálni. De általánosságban is igaz, hogy a magashegyeken körültekintően túrázzunk, megfelelő felszerelés hiányában ne induljunk útnak. Bakancs legyen a lábunkon, a hátizsákban pedig esőkabát, víz, elemózsia, fejlámpa, készpénz (a menedékházhoz), térkép, feltöltött telefon, napszemüveg, napellenzős sapka és polárpulóver.
Folytassuk a túránkat (már olasz területen) a Tarvisiótól délre fekvő Predil-tónál, amelyben a bátrabbak már a tavaszi hónapoktól kezdve megmártózhatnak. Bérelhetünk vízibiciklit és hangulatos éttermet, kávézót is találunk a parton. Nyáron kellemes a víz, úszásra, felfrissülésre kiváló, főleg kirándulás után.
Túra az Alpokban
A környék egyik legszebb, könnyű és hűsítő túraútvonalára, a fehér folyó útjára is jó, ha a reggeli órákban indulunk. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, mindjárt kiderül, hogy miért. A Predil-tavat elhagyva bal oldalt parkolunk le, a 625-ös számmal jelölt túraútvonal az út jobb oldalán indul, a Brunner menedékház irányába. Vízesésekkel szegélyezett völgyben járunk, ahol sok helyen természetes sziklamedencéket vájt ki a víz, ezekben meg is fürödhetünk. A négylábú túratársaink odáig lesznek ezért a helyért, mert pár száz méterenként csobbanhatnak és ihatnak is. A víz olyan tiszta, hogy mi is bátran megkóstolhatjuk. De hamarosan, ahogyan a vadászházhoz érünk, igazi forrást is találunk. Az épület a Capanna di Caccia Re di Sassonia nevet viseli, és a helyi vadásztársaság tulajdona, vagyis nem üzemel turistaházként. A kulacsainkat megtölthetjük friss forrásvízzel, pihenhetünk, ehetünk, de erre a kirándulásra készüljünk elemózsiával, itt ugyanis nincs bolt.
Sella Nevea település felé folyatjuk az utunkat, a Rifugio di Brazzà menedékház irányában. Egy kényelmes szerpentinen haladunk felfelé a házhoz vezető út aljában lévő parkolóig. Innen egy félórás sétával érünk el az 1650 méteren lévő Rifugio di Brazzàhoz, amely június közepétől szeptember közepéig tart nyitva, és igazi, autentikus helyi ebédet főznek nekünk. Valentina Cecon már tíz éve üzemelteti a házat, és amellett, hogy mindig mosolyog, remekül főz és örömmel útba is igazít bennünket. „Nagyon szeretjük a menedékházat és a munkánkat, de elég kemény ez a pár hónap itt a hegyen. Kisgyerekes családok is szívesen jönnek, mert mindössze 150 méter szintkülönbséget kell legyőzni a parkolóból felsétálva. Innen viszont, aki szeretne, tovább tud menni például a Terrarossa 2420 méteres csúcsához egy csodálatos túrán, és az úton biztosan találkozik majd jó pár stambeccóval, azaz alpesi kecskével” – meséli. Negyedórányi sétára esik egy igazi alpesi tanya is, a Malga Montasio. Itt finom kézműves sajtot (a neve is montasio) és helyi, alpesi állatok húsából készült szalámikat vásárolhatunk. Megihatunk egy frissítőt vagy egy kávét is a méltóságteljesen fölénk magasodó, 2752 méteres Jôf di Montasio szemkápráztatóan fehér mészkővonulatát fürkészve. Szemben velünk a Kanin hegyháta, amelynek másik oldala már szlovén terület. Ott folytatjuk az utunkat.
Fotó: Molnár Anikó
A cikk folytatását keresd a Marie Claire 2024/3-as lapszámában!
