A legtöbb szülőnek az a tapasztalata, hogy az óvodás korszak – mivel az ovik csak négy hétre zárnak be – még viszonylag jól megoldható a kivehető szabadságokkal, és mert egy-egy hetet a szülőtárs is bevállal. Aztán jön a suli és a feketeleves a tíz-tizenegy hét nyári szünettel, amely sok egyszülős családnak egyet jelent a lehetetlennek tűnő zsonglőrködéssel az idővel, az energiával és az anyagiakkal.
Lehetetlen küldetés, túlélő üzemmód
Az egyedülálló anyák ilyenkor érezhetik magukat a leginkább kutyaszorítóban. Értelemszerűen a nyár finanszírozását – nyaralásokkal és táborokkal együtt – a munkájuk ellátásával tudják biztosítani, ám ez fizikai képtelenség, ha mindeközben otthon kell megoldaniuk kisebb-nagyobb gyerekeik felügyeletét, értékes és szórakoztató nyári programokat. És mivel az egyszülős családok gazdaságilag is nehezebb helyzetben vannak, kész csoda, ha emellett még nyaralásra, saját magukra is jut idő és pénz. Arra, hogy olyasmire is fordítsanak, ami igazán feltölti őket.
Orsolya közalkalmazottként dolgozik és idén az ötödik nyarat kezdi egyedülálló anyaként a lassan tízéves kislányával. Tavaly a tizenegy hetes iskolai szünetben 230 000 forintot költött táborokra. Az idei évben „csak” tíz hét a szünet, ebből az exférje két hetet vállal el, pedig papíron felezniük kellene a nyári szünetet. Erre a nyárra öt tábort szervezett már le, és még ha az olcsóbb önkormányzati vagy egyházi táborok között is válogat, ez máris 200 000 forintos kiadással jár. A fennmaradó néhány hét, amelyet Orsolya szabadsággal, a lányával tud tölteni, nem nyaralással fog telni, mivel a táborokkal együtt a közalkalmazotti fizetés ezt nem teszi lehetővé. „Mindenféle programokkal készülök, hogy a lehetőségekhez képest olcsón megússzuk a dolgot. De egy mozi, egy kalandpark, a környező állatkertek, vadasparkok körbejárása is komoly költséget jelenthet, főleg, ha még étkezésre is költeni kell napközben. A lányom viszont nagyon aktív, folyamatosan igényli, vágyja a sok programot, ingert. Anyukám hetvenöt éves, segít, amennyit tud, de már nem bírja energiával, leginkább fizikummal a lányomat. Főleg nem hetekig.”
Bár igaz, hogy egyre több helyen figyelnek erre a rétegre is, egyszülős kedvezmények még mindig kevés helyen vannak az országban. „Fáradt vagyok. Nyaralni nem voltam hét éve, de még néhány napra sem. De nem panaszkodom. Mindenünk megvan. Csak nehéz a folytonos agyalás, szervezés, tervezés, előre gondolkodás” – válaszolja Orsolya a Van élet a válás után nevű Facebook-csoportban feltett kérdésemre reagálva.
„A nyár egy ördögi kör, küzdés a túlélésért” – csatlakozik Regina a tapasztalatok megosztásához. Ő egy kamasszal, egy általános iskolással és egy bölcsődéssel lavírozik a nyári szünet útvesztőiben. „Ez egy nagyon nehéz időszak, aminek több oka is van, de mind közül az anyagiak a leginkább megterhelőek. Nálam segítség nem jöhet szóba, a szüleim már nem élnek. Sokszor sajnos csak úgy tudom megoldani, hogy a 15 évesem sokat van egyedül, de az is előfordult, hogy a húgával maradnak ketten együtt otthon. Horror áron vannak a nyári táborok, és mivel nincs ügyeletes bölcsőde a környékünkön, de egész augusztusban zárva lesz a bölcsi, fogalmam sincs, hogy fogom kivitelezni. A munkahelyemről még akkor sem engednek el, amikor lebetegszik valamelyik gyerek, mert akkor meg a fizetésem lesz kevesebb.”
Hogyan hozzuk ki belőle a maximumot?
Ezeknek a tapasztalatoknak a megosztása és kibeszélése – akár az említetthez hasonló online vagy valós találkozásokra építő csoportokban – a közös nehézségek felismerésében segíthet. Abban, hogy meglássuk: nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ismerőseink tökéletesnek látszó nyaralós szelfijei között elveszve lavírozunk, és úgy érezzük, hogy a mi készülékünkben van a hiba, amiért a nyár messze nem a ráérős töltekezésről szól már. Mégis nagyon fontos, hogy mindebben szülőként se égjünk ki teljesen, hiszen a gyerekeknek sem jó elszigetelt és kifacsart anyával tölteni a szünidőt.
Szöveg: Laborczi Dóra Fotó: Getty Images
