Hogyan kerül kapcsolatba egy fiatal lány az autóversenyzéssel?
Azt hiszem, egy ilyen nem hétköznapi vágy feltámadásához az alapvető érdeklődés mellett szükség van egy meghatározó impulzusra is. 2013 nyarán a családdal együtt néztünk egy versenyt Spielbergben, ahol annyira magával ragadott az atmoszféra, hogy két héttel később már tudtam, autóversenyző szeretnék lenni. Persze a szüleim elsőre hallani sem akartak a dologról, végül mégis kaptam tőlük egy lehetőséget, kipróbálhattam magam, és szerencsére jöttek a sikerek.
Emlékszel az első versenyedre?
Hogy is felejthetném el! Az elhatározást azonnal tettek is követték, így ugyanabban az évben, 2013-ban már rajthoz is állhattam. A természetes drukk mellett ráadásul még az eső is szakadt, így még nagyobb volt a kihívás. Szerencsére sikerült maximálisan koncentrálnom az egész versenyhétvégén, így a második helyen végeztem. Egy ilyen pozitív felütés óriási lökést adott a folytatáshoz – rögtön éreztem, hogy megtaláltam a helyem.
Melyik az a versenyeredmény, amire a legbüszkébb vagy?
Nem tudnék kiemelni egyetlen versenyt, hiszen minden futammal kapcsolatban vannak pozitív és negatív érzéseim egyaránt, – még akkor is, ha nyerek. Összességében talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy az Audi felfigyelt a teljesítményemre, és ösztöndíjjal bekerültem a gyár tehetséggondozó akadémiájára, ahol az elmúlt két évben fejleszthettem a tudásomat.
A média sokszor csodagyereknek is nevezett – ez áldás vagy átok számodra? Nehezedik rád nyomás az egyre növekedő elvárások miatt?
Jogos a kérdés, de szerencsére egyáltalán nem érzem a nyomást – legtöbbször sikerül kizárnom a külvilágot, és csakis magamra koncentrálok, hogy a legtöbbet tudjam kihozni a versenyből. Itt is, ahogy az élet minden területén, talán a legfontosabb, hogy az ember a saját mércéjének meg tudjon felelni.
Ért valaha hátrányos megkülönböztetés vagy emlékszel bármiféle beszólásra azért, mert lány vagy?
Azt gondolom, egyetlen fiú sem szeretné, ha egy lány mögött intené le a kockás zászló… Így a karrierem elején sokszor próbálkoztak ellenem mindenféle piszkos trükkel, megpróbáltak leszorítani a pályáról, vagy éppen csak simán ki akartak lökni. Nem hagytam magam, felvettem a kesztyűt és harcoltam, ezzel pedig kivívtam a fiúk tiszteletét és azóta egyenrangú ellenfélként kezelnek.
Él sokunkban az a sztereotípia, mi szerint a nők rosszabbul vezetnek. Szerinted lehet nemi alapon különbséget tenni a kérdésben? Máshogy vezetnek a nők és a férfiak?
Általánosságban elmondható, hogy a férfiak jobban merik feszegetni a határokat, vakmerőbbek, ez olykor hasznukra válhat, főleg versenyszituációban. A nők ugyanakkor egyszerre több dologra is tudnak koncentrálni, ez mindenképpen előnyt jelent összetett figyelmet igénylő helyzetekben – közúton és a pályán egyaránt. Mindent összevetve, mire valaki egy színvonalas nemzetközi sorozat mezőnyébe kerül, megtanulja, hogyan kamatoztassa leginkább az erősségeit és fejlessze a gyengébb területeket, így ilyen szempontból nem igazán beszélhetünk különbségekről.
Az első fizetésedet jótékony célra fordítottad. Feladatodnak érzed, hogy az autóversenyzésen kívül is tevékenykedj?
A másoknak való segítségnyújtás számomra nem egyfajta PR-tevékenység, sokkal inkább belső késztetés. A legmegfelelőbb idő mindig a most – mihelyt lehetőségünk nyílik akár a legkisebb jó cselekedetre is. Pontosan tudom, mennyire kiváltságos helyzetben vagyok, amiért a családomtól megkaptam minden támogatást, és ami a legfontosabb: a döntés szabadságát a jövőmet illetően.
Az UNICEF és a Mosoly Alapítvány gyermekek jogaiért és jólétéért végzett tevékenysége azért is áll közel a szívemhez, mert erre a nagyon fontos dologra hívják fel a figyelmet: a gyermekekben szunnyadó tehetség virágba borulásához termékeny talaj is szükséges. Szeretném, ha ezt a támogatást segítségükkel minél több gyermek megkaphatná, s büszke vagyok rá, hogy a lehetőségeimhez képest én is hozzájárulhatok áldozatos munkájukhoz.
Hogyan képzeled el magadat 10 év múlva?
Szeretném folytatni a megkezdett utat: gyári pilótaként, ahogy jelenleg is, a lehető legmagasabb szinten versenyezni. Az egyéni karriercélok mellett pedig örülnék, ha a hazámnak is okot adhatnék a büszkeségre, s példámmal motiválhatnék másokat bebizonyítva, hogy érdemes nagyot álmodni, mert sok kitartással és egy kis szerencsével a legmerészebb álmok is valóra válhatnak.
