2018. január 09. | Bobák Szilvia

Feltörekvők: Keszthelyi Vivien, autóversenyző

A világ egyik legfiatalabb gyorsasági autóversenyzőjét a csodagyerek-létről, a nemi sztereotípiákról, illetve jövőbeli terveiről is kikérdeztük.

Hogyan kerül kapcsolatba egy fiatal lány az autóversenyzéssel?

Azt hiszem, egy ilyen nem hétköznapi vágy feltámadásához az alapvető érdeklődés mellett szükség van egy meghatározó impulzusra is. 2013 nyarán a családdal együtt néztünk egy versenyt Spielbergben, ahol annyira magával ragadott az atmoszféra, hogy két héttel később már tudtam, autóversenyző szeretnék lenni. Persze a szüleim elsőre hallani sem akartak a dologról, végül mégis kaptam tőlük egy lehetőséget, kipróbálhattam magam, és szerencsére jöttek a sikerek.

Emlékszel az első versenyedre?

Hogy is felejthetném el! Az elhatározást azonnal tettek is követték, így ugyanabban az évben, 2013-ban már rajthoz is állhattam. A természetes drukk mellett ráadásul még az eső is szakadt, így még nagyobb volt a kihívás. Szerencsére sikerült maximálisan koncentrálnom az egész versenyhétvégén, így a második helyen végeztem. Egy ilyen pozitív felütés óriási lökést adott a folytatáshoz – rögtön éreztem, hogy megtaláltam a helyem.

Melyik az a versenyeredmény, amire a legbüszkébb vagy?

Nem tudnék kiemelni egyetlen versenyt, hiszen minden futammal kapcsolatban vannak pozitív és negatív érzéseim egyaránt, – még akkor is, ha nyerek. Összességében talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy az Audi felfigyelt a teljesítményemre, és ösztöndíjjal bekerültem a gyár tehetséggondozó akadémiájára, ahol az elmúlt két évben fejleszthettem a tudásomat.

A média sokszor csodagyereknek is nevezett – ez áldás vagy átok számodra? Nehezedik rád nyomás az egyre növekedő elvárások miatt?

Jogos a kérdés, de szerencsére egyáltalán nem érzem a nyomást – legtöbbször sikerül kizárnom a külvilágot, és csakis magamra koncentrálok, hogy a legtöbbet tudjam kihozni a versenyből. Itt is, ahogy az élet minden területén, talán a legfontosabb, hogy az ember a saját mércéjének meg tudjon felelni.

Ért valaha hátrányos megkülönböztetés vagy emlékszel bármiféle beszólásra azért, mert lány vagy?

Azt gondolom, egyetlen fiú sem szeretné, ha egy lány mögött intené le a kockás zászló… Így a karrierem elején sokszor próbálkoztak ellenem mindenféle piszkos trükkel, megpróbáltak leszorítani a pályáról, vagy éppen csak simán ki akartak lökni. Nem hagytam magam, felvettem a kesztyűt és harcoltam, ezzel pedig kivívtam a fiúk tiszteletét és azóta egyenrangú ellenfélként kezelnek.

Él sokunkban az a sztereotípia, mi szerint a nők rosszabbul vezetnek. Szerinted lehet nemi alapon különbséget tenni a kérdésben? Máshogy vezetnek a nők és a férfiak?

Általánosságban elmondható, hogy a férfiak jobban merik feszegetni a határokat, vakmerőbbek, ez olykor hasznukra válhat, főleg versenyszituációban. A nők ugyanakkor egyszerre több dologra is tudnak koncentrálni, ez mindenképpen előnyt jelent összetett figyelmet igénylő helyzetekben – közúton és a pályán egyaránt. Mindent összevetve, mire valaki egy színvonalas nemzetközi sorozat mezőnyébe kerül, megtanulja, hogyan kamatoztassa leginkább az erősségeit és fejlessze a gyengébb területeket, így ilyen szempontból nem igazán beszélhetünk különbségekről.

Az első fizetésedet jótékony célra fordítottad. Feladatodnak érzed, hogy az autóversenyzésen kívül is tevékenykedj?

A másoknak való segítségnyújtás számomra nem egyfajta PR-tevékenység, sokkal inkább belső késztetés. A legmegfelelőbb idő mindig a most – mihelyt lehetőségünk nyílik akár a legkisebb jó cselekedetre is. Pontosan tudom, mennyire kiváltságos helyzetben vagyok, amiért a családomtól megkaptam minden támogatást, és ami a legfontosabb: a döntés szabadságát a jövőmet illetően.

Az UNICEF és a Mosoly Alapítvány gyermekek jogaiért és jólétéért végzett tevékenysége azért is áll közel a szívemhez, mert erre a nagyon fontos dologra hívják fel a figyelmet: a gyermekekben szunnyadó tehetség virágba borulásához termékeny talaj is szükséges. Szeretném, ha ezt a támogatást segítségükkel minél több gyermek megkaphatná, s büszke vagyok rá, hogy a lehetőségeimhez képest én is hozzájárulhatok áldozatos munkájukhoz.

Hogyan képzeled el magadat 10 év múlva?

Szeretném folytatni a megkezdett utat: gyári pilótaként, ahogy jelenleg is, a lehető legmagasabb szinten versenyezni. Az egyéni karriercélok mellett pedig örülnék, ha a hazámnak is okot adhatnék a büszkeségre, s példámmal motiválhatnék másokat bebizonyítva, hogy érdemes nagyot álmodni, mert sok kitartással és egy kis szerencsével a legmerészebb álmok is valóra válhatnak.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Jocó bácsi: “A történelem egy gyönyörű tantárgy!” balatoni józsed

Jocó bácsi: “A történelem egy gyönyörű tantárgy!”