Fotó: Unsplash.com
Sarah Richards alig 15 éves volt, mikor a meztelen fotói futótűzként terjedtek végigterjedtek az iskolájában. Az egész úgy kezdődött, hogy hónapokkal korábban az akkori barátja felvetette, hogy beszéljenek Skype-on. „Vele volt az első szexuális élményem és megbíztam benne” – emlékszik vissza Sarah.
A saját hálószobája biztonságában Sarah levetkőzött a kamera előtt, bár egy darabig nem volt biztos benne, hogy deréktól lefelé is megmutassa magát. „Azt hittem, csak ártatlan mókáról van szó. Végül is nem képeket küldtem, nem tűnt olyan véglegesnek.” A lány végül csak a szakítás után tudta meg, hogy a fiú a videóról screenshotokat is készített Sarah tudta nélkül.
Sarah a képek kiszivárgása után gúnyolódások és rosszindulatú megjegyzések kereszttüzébe került, Twitteren, Facebookon és még YouTube videókban is becsmérelték meztelen testét. A piszkálódás hónapokon keresztül tartott, a most 21 éves lány pedig reménytelenül csapdában érezte magát: „A legtöbb zaklatás online érkezett. És nekem minden egyes nap iskolába keleltt mennem. Nagyon dühös és zaklatott voltam, de a bűntudat is mardosott, hiszen úgy voltam vele: én hoztam magamra a bajt.”
Ausztrál kutatók szerint minden ötödik fiatal esett már bosszúpornó áldozatául, és tényleg hátborzongató látni, ahogy tematikus oldalakra pakolják fel a (többnyire) dühös exek a védtelen kamaszlányok és fiúk intim fotóit. Tavaly decemberben a Facebook egy elsőre elég furcsának hangzó, de elvileg nagyon hatékony ötlettel állt elő: direkt begyűjtenék az emberek (önként és saját magunknak elküldött) meztelen fotóit, hogy az azokra épített speciális algoritmus segítségével megakadályozzák, hogy később mások megoszthassák a fotó másolatát. Az Ausztráliában már bevezetett gyakorlat lényege, hogy a biztonságosan tárolt meztelen kép egyfajta digitális ujjlenyomatként szolgáljon, ami így megakadályozza a visszaéléseket. Magyarországon egyébként börtönnel is bűntethető a bosszúpornó, a Kúria 2014-es döntésének értelmében a bosszúból terjesztett szexképek rágalmazásnak minősülnek, ami elzárást is vonhat maga után.
A brit NEU (National Education Union) és a UK Feminista csoport közös kimutatása felhívta rá a figyelmet, hogy a brit iskolákban minden harmadik lányt ért már szexuális zaklatás. A brit szervezetek különösen aggódnak a bosszúpornó terjedése miatt, ami a brit kamaszok felét érintheti. A Childnet International tavalyi felmérése szerint a lányok 14%-ka érezte már úgy, hogy elvárják tőle, hogy meztelen képeket osszon meg magáról. A kutatások arra is rámutattak, hogy a bosszúpornónak súlyos lelki következményei lehetnek: rengeteg fiatal lesz depressziós a nyilvánosság elé kirakott intim képeket követő durva piszkálódások hatására, súlyosabb esetekben pedig akár szuicid gondolatok is megjelenhetnek. Még súlyosabb esetekben ezek nem csak gondolatok maradnak.
A szervezetek újabban az iskolák felelősségének kérdését pedzegetik. Az Egyesült Királyságban 2017 márciusában elrendelték, hogy az iskolák kötelezővé tegyék a szexuális oktatást, melynek részeként a szexuális zaklatással és így a bosszúpornóval is foglalkozzanak. Komoly problémát jelent, hogy az ilyen esetek általában nem jutnak el a tanári karig: Sarah sem jelentette az esetet iskolájában, mert nem gondolta, hogy bármi értelme lenne szólnia róla. Persze nemcsak a gyerekek felvilágosítása a cél, az is elengedhetetlen lenne, hogy a tanárok jobban tisztában legyenek a szexuális zaklatás természetrajzával és hogy az iskolai falai közt megbeszéljék az ilyen ügyeket. Különösen oda kell figyelni például az online térben történő zaklatásra, ami a leginkább rejtve maradhat a pedagógusok szeme előtt.
De már azzal is rengeteget tehetnénk, ha az iskolai oktatás részeként egyáltalán szóba kerülnének ezek a témák, hogy az áldozatok ne érezzék magukat annyira elszigetelve. Jól látszik, hogy a bosszúpornó áldozatai – Sarah-hoz hasonlóan – gyakran magukat hibáztatják a helyzetükért, ezen pedig csak a megfelelő oktatás és az elfogadó légkör segíthet.
(A cikk a TheGuardian írása alapján készült.)
