Fiatal, törékeny nő tele energiával. Reggeltől estig pörög, mindenkihez van egy-két jó szava, és a mosoly estig sem hervad le az arcáról. Ilyen a tökéletes PR-os, gondolhatnánk. Klaudia munkáját oly természetes eleganciával végzi, hogy a vele való találkozásból inkább arra emlékszik az ember, hogy milyen sugárzó személyiség, és nem arra, hogy milyen ügyesen reklámozza a munkahelyét, Budapest egyik ötcsillagos szállodáját. A francia nők különleges báját árasztja: Párizsban tanult, és tizenegy éve a francia szállodalánc, a Sofitel alkalmazottja. A vele készült interjúban bepillanthatunk egy luxusszálloda kulisszái mögé.
Ötcsillagos szállodában dolgozni igazi álomállás lehet – legalábbis kívülről nézve ezt gondolja az ember. Gyönyörű a környezet, mindenhol halk zene szól, a munkatársak kedvesek, olyan, mintha nem is Magyarországon lennénk. Tényleg ez a valóság?
Igen, mondhatjuk, hogy ez a valóság, és ezért is szerettem bele. Itt tényleg minden csillog, kellemes a környezet, jó a hangulat. Ugyanakkor soha senki nem mondta nekem régebben, hogy egy ötcsillagos szállodában dolgozni ennyire intenzív feladat. Tudjuk, hogy ma már a legtöbb munkahelyen jóval többet dolgoznak az emberek, mint nyolc óra, de a szállodaiparban soha nincs ünnepnap, és a nappalok összefolynak az éjszakával. Bármikor jöhet egy esemény, egy fontos ember érkezése, ami miatt itt kell lenni.
Tizenegy éve dolgozol itt, gondolom megszoktad már ezt a munkatempót.
Igen, és arra is rájöttem, hogy nekem erre van szükségem, ebben érzem jól magam. Imádok folyton mozgásban lenni, új, előremutató dolgokat kitalálni. Itt soha nem áll meg az élet, bármikor bármi történhet – ez tart engem is pörgésben.
Miből áll a munkád?
Rengeteg dologgal foglalkozom. Amikor nemzetközi hírességek, fontos emberek érkeznek a szállodába, a legszigorúbb diplomáciai és etikett-szabályokat betartva találkozom velük, és ellenőrzöm, hogy minden tökéletes legyen a környezetükben. A mindennapi munkám része a szállodára és az étteremre vonatkozó közösségi média teljes felügyelete, a kapcsolattartás az újságírókkal, a vendégekkel történő kommunikáció, hírlevélszerkesztés, a személyzeti újság szerkesztése és a belső kommunikáció. Mivel a marketing is hozzám tartozik, én állítom össze azokat a marketinganyagokat, amelyek a sales-es kollégáknak nyújtanak segítséget, amitől ők a Sofitel hiteles nagyköveteivé válnak, és több üzletet kötnek. Nagyon szeretem a szálloda rendezvényeit szervezni, itt élhetem ki leginkább a kreativitásomat.
Melyik az a tevékenység, amelyet a legjobban szeretsz mindebből?
Igazából a munkám mindegyik része nagyon izgalmas. Nem történik olyan dolog a házban, amiről ne tudnék. Ott állok az első sorban, amikor egy protokollvendég érkezik, de jelen vagyok akkor is, amikor egy Michelin-csillagos séf jön hozzánk, hogy új ételkreációkat tanítson meg a szakácsainknak, vagy amikor a szobaasszonyok a törölközőhajtogatás különböző variációit gyakorolják. A pénzüggyel is kapcsolatban állok, hiszen ismernem kell a munkájukat ahhoz, hogy a vágyaimat és a terveimet bele tudjam illeszteni a költségvetésembe. Nagyon élvezem a munkám információs koordinátori részét is.
És melyik az a feladat, amelyik a legkevésbé vonzó számodra?
Őszintén: ki az a kreatív ember, aki szeret jelentéseket írni, statisztikákat készíteni, excel táblázatokat kitölteni? A munkám adminisztratív része kevésbé köt le, de persze ezt is lelkiismeretesen megcsinálom.
Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amelyek miatt alkalmas vagy erre a munkára, és amelyeknek köszönhetően jól végzed a feladataidat?
Egy ötcsillagos szállodában muszáj odafigyelni a legapróbb részletekre is, hiszen ez a luxusipar alapja. Nekem ez ösztönösen jól megy, ráadásul minden érdekel, nyitottan közelítek mindenhez. Nagy előny ebben a munkában, hogy jól tudom kezelni a stresszt. Gyerekkoromban sokat versenyeztem, a tanáraim mindig elindítottak tanulmányi versenyeken, vagy rendezvényeken szerepeltettek. Én ezeket a feladatokat kihívásként éltem meg, ösztönzően hatottak rám. Akkor tanultam meg, hogy szorult helyzetekben is jól tudok működni, és ebből ma sokat profitálok.
Amikor pályaválasztás előtt álltál a gimnáziumban, a szállodaipar szerepelt már a terveid között?
Nem. Mindig is kommunikációval szerettem volna foglalkozni, de nem gondoltam volna, hogy egy szállodában fogok kikötni. A budapesti Műszaki Egyetemen, francia-magyar szakon közgazdászként végeztem, majd rögtön kimentem Dél-Franciaországba master képzésre. Francia állami ösztöndíjas voltam, szakmai gyakorlat keretében különböző cégeknél dolgoztam. Kaptam jó ajánlatokat, de nagyon hiányzott a családom, honvágyam is volt, ezért hazajöttem. Ekkor adtam be a pályázatomat projektmenedzseri posztra a Sofitel szállodába. Felvettek, és azóta itt vagyok.
Honnan tudod, hogyan kell viselkedni hírességek társaságában, hogy mit engedhetsz meg magadnak diplomaták vagy fontos emberek környezetében?
Nagyon szeretem az etikettet, a protokollt. Rengeteg könyvet, kiadványt olvastam ebben a témában, és saját elhatározásomból elmentem egy évre Londonba tanulni a Buckingham-palota protokollosához. Rengeteg fogadáson kell megjelennem, most már a megszerzett tudás birtokában nem érzem magam zavarban ezeken a rendezvényeken.
A high society tagjai más körökben mozognak, mint mi, halandó emberek. Miről tudsz beszélgetni ezekkel az emberekkel?
A munkámban nagyon fontos a tájékozottság, tisztában kell lenni, hogy a vendégeinket mi érdekelheti. Emiatt rengeteget olvasok, a nemzetközi sajtóból szerzem az ismereteimet. Tudni kell, hogy a világ nagyvárosaiban milyen aktuális kiállítások, kulturális események vannak. Valószínű, hogy személyesen nem jutok el a világ legjobb éttermeibe, üzleteibe, kávézóiba, de tudnom kell a létezésükről. Figyelnem kell a konkurenciát és a saját szállodaláncunk más szállodáit. Amikor lehetőségem van, elmegyek külföldre és megnézem őket. A beszélgetésekben nem várják el, hogy mindenről tudj, de nagyon értékelik, ha elő tudsz állni valami aprósággal, különlegességgel, amire felhívod az ő figyelmüket.
Csinos, szép ruhákban jársz, a te szinteden nem kötelező az egyenruha. Az összeállításaid a saját ízlésedet tükrözik, vagy kötelező dress code alapján válogatod össze őket?
Van egy-két szabály az ötcsillagos szállodákban arra nézvést, hogyan kell a munkatársaknak kinézni. De természetesen nem arról van szó, hogy mindenkinek tökéletes testalkatúnak kell lenni, a legfontosabb kritérium az ápoltság. Nem lehet, hogy a hajad belelógjon a szemedbe és eltakarja a tekinteted, vagy, hogy nagyobb legyen a Rolex órád, mint a vendégé és még mutogasd is. Nem lehet túlékszerezve munkába jönni, és a csicsás körmök sem megengedettek. Visszafogott eleganciát várnak el, amibe beleadhatod a saját egyéniséged. Amióta ebben a környezetben dolgozom, megszerettem a kendőket. Ma már több kendőm van, mint cipőm, pedig abból sincs kevés.
A szállodaipar mennyire férfias világ? A nőknek van esélyük, hogy bekerüljenek a menedzsmentbe?
Egyre több nő van vezetői pozícióban ebben a szakmában, és szerintem ez nagyon jó. De mivel egy szálloda soha nem áll le, az itteni munka nagyon sok lemondást kíván a nőktől.
Neked viszont van egy kisfiad. Hogyan tudod összeegyeztetni az anyaságot ezzel a munkával?
Van egy fantasztikus édesanyám, aki rengeteget segít nekem. És ott van még a nővérem is, aki, ha kell, szintén besegít. A nagyon erős a családi hálóm ő nélkülük nem tudnék sikeres lenni a szakmámban. A férjemet azért nem említem (aki szintén csodálatos támasz), mert ő sokáig Párizsban dolgozott, és csak hétvégéken jött haza, vagy mi mentünk ki hozzá. Ez a kétlaki élet nem könnyítette meg a helyzetemet.
Meddig lehet ezt a munkakört ilyen intenzíven, ekkora lelkesedéssel csinálni?
Sokan kérdezik, hogy mi lesz velem öt év múlva, tíz év múlva. Nem tudom. Amíg boldogságot érzek abban, amit csinálok, addig maradok. Ha már nem okoz örömet a munkám, ki fogok találni magamnak valami mást, ahol ez az örömforrás megvan. Nekem a munkámban az számít, hogy jó emberek vegyenek körül, hogy érezzem a kihívásokat, hogy kreatívan teljenek a napjaim. Ebben önző vagyok. A pénz, az elismerés jön majd magától.
Fotó: Bodnár Zsófia
