„Azért érzem magam jól a kreatív világban, mert ott abszolút nem számít, hogy ki mennyi idős. A divatvilágban máshogy működik a ranglétra, itt az ér valamit, ha valami fontosat képvisel az adott szakember. Ehhez mérten én soha nem dicsekedtem a korommal. Nagyon sokáig fiatalabbnak is néztem ki a valós koromnál, de ehhez mérten viselkedtem, sosem voltam egy dámás üzletasszony. Engem a szellemi frissesség tart aktívan. Úgy hozta a sors, hogy iszonyú sok dolgot kipróbáltam az életben. Művészettörténészként kezdtem, most pedig személyi stylistként képzem magam a csúcsra. Ez a fajta mentalitás, hogy nem szabad leállni, állandóan képezni kell magunkat, tart engem fiatalon. Sőt, ha visszamehetnék akárhányéves koromra, akkor sem akarnék! Annyira jó a fiatalkori tapasztalatokon túl lenni.
A nagy felismeréseim akkor jöttek, mikor átléptem az ötvenet. Ötven felett olyan a lelkem, mintha húszéves lennék. Ezt a mentalitást szerintem a szüleimtől hozom, akik kilencven évesen is fiatalnak érezték magukat. Ehhez viszont öreges külső párosult – az volt mindig is a fixa ideám, hogy nem szeretnék úgy megöregedni, mint ők. Én igenis lazább, fiatalosabb szeretnék maradni, külsőleg is.
Az öltözködéssel borzasztóan meg tudjuk magunkat fiatalítani, gondoljunk csak bele: ha kiskosztümben járnék magassarkú cipővel és tupírozott hajjal, akkor teljesen máshogy viszonyulna hozzám a világ is. Sajnos a divatipar egyáltalán nem könnyíti meg ezt a törekvésemet, nagyon sok időbe és energiába kerül felkutatni az olyan darabokat, amik divatosak, minőségiek, megfizethetőek, de megfelelnek a stílusomnak és a koromnak is… De persze nincs olyan, hogy x évesen valaki már nem vehet fel valamit, szerintem mindenkinek azt kell hordania, amiben jól érzi magát. Csak akkor válik az illető nevetségessé, ha nem ismeri saját magát. A jó hír viszont az, hogy a személyiségfejlesztést lehet gyakorolni!
Személyi stylistként azt hirdetem, a nőknek el kell sajátítaniuk egy olyan látásmódot, melynek segítségével ha tükörbe néznek, nem egy idealizált képet, hanem a valós énjüket látják. Én is, ha tükörbe nézek, látom a ráncaimat és a narancsbőrömet – de ezzel nekem igenis nap mint nap szembe kell néznem. Ha valaki reális képet akar nézni magáról, ne a tükör előtt illegesse magát, hanem nyers fotókat készítsen: az ki van merevítve és sosem hazudik.
Az öregedéssel nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni. Olyan gyorsan megy az idő… Nekem is olyan, mintha csak tegnap érettségiztem volna! Ahogy halad az ember előre, egyre erősebben azt érzi, hogy iszonyú kevés ideje van. Az élet egy pillanat. Ha nem használjuk ki minden periódusát, akkor valami visszaforgathatatlanul kimarad belőle. Ha tinik vagyunk, tininek kell lenni, ha nagymamák vagyunk, akkor nagymamának kell lenni – ha nagymamaként húszéves akar valaki lenni, akkor az az ember elakadt valahol. De ez ugyanúgy megvan a férfi társadalomnál is. Öregedő férfiak tömegével cserélik le a feleségüket náluk sokkal fiatalabbakra azért, mert ez igazából róluk szól. Ők azok, akik nem akarnak szembenézni a valós korukkal…”
További képeinkért kattints a galériára!
Modell: Süle Kati
Ruha: kimonókabát és nadrág – NUBU, cipő – CCC
Smink és haj: Páll Adrienn és – New School of Make-up
Stylist: Molnár Anikó
Fotó: Bodnár Zsófi
Szöveg: Bobák Szilvia
Mi a Perfect Imperfection?
Egy testpozitív kampány, mely azt hirdeti, hogy minden nő teste megérdemli az a figyelmet, amiben a szupermodellek részesülnek. Kövess minket az Instagramon!
