A TASZ díjazza a legszabadabb magyarokat

2019. március 21. |
Central Médiacsoport Zrt.

A TASZ olyan embereket szeretne elismerni Szabad-díjával, akik nap mint nap tesznek azért, hogy szabadabb közösségekben élhessünk. Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója és jogvédője a díj kapcsán elmondta nekünk, mit jelent számára a szabadság, és azt is, mit tehetünk átlagemberként egy szabadabb országért.

A szabadság már jó ideje a TASZ jelszava, nemrégiben még pólóra is nyomtátok. Miért döntöttetek úgy, hogy díjat is alapítotok?

Azok, akik kiállnak a szabadságért gyakran komoly áldozatot vállalnak. Akik saját vagy mások jogaiért, közös érdekeinkért tesznek, sok akadályba ütköznek, és ha példaképpé is válnak az elismerés nem ritkán csak jóval később jön. Úgy éreztük, hogy Magyarországon különösen fontos ezeket a példaképeket kiemelni és elismerni. A díjjal és a történetekre irányuló figyelemmel szeretnénk támogatni azokat a hétköznapi hősöket, akik kiállnak a szabadságért, akik nem tűrik, ha másokat igazságtalanság ér, és akik nap mint nap egy szabadabb és bátrabb Magyarországért dolgoznak. Abban bízunk, ha segítünk egy kicsit ezeknek az embereknek előtérbe kerülni, az ő munkásságukból mások is erőt merítenek. Bár nap mint nap érezzük, hogy mekkora szükség van a munkánkra, a díj alapításával azt is szeretnénk kifejezni, hogy a polgárok aktív szerepvállalása nélkül a mi munkánk sem érheti el az eredményét.  

A Freedom House friss jelentése szerint Magyarország már csak „részben szabad”, többek közt azért, mert az elmúlt időszakban az általános szabadságjogok gyakorlásának lehetősége és a civilekhez való hozzáállás is romlott. Ezt mennyire érzitek a mindennapos munkátok során?  

A mindennapokban inkább a támogatást érezzük. Bár ebben szerepe van annak is, hogy mi is buborékban élünk, de a lejárató kampányok miatt egyre többen érzik úgy, hogy nekik is tenniük kell az értékeik védelméért. A civilekkel szembeni támadások legszomorúbb következménye az lehet, hogy olyan emberek nem fordulnak a civil szervezetekhez segítségért, akiknek sokszor ez a segítség jelentheti az utolsó megoldást problémáikra. Mi aktívan dolgozunk azon, hogy a propaganda hazugságai ellenére munkánkról reális kép éljen az emberek fejében. Persze eljut hozzánk sok negatív üzenet is, de abból, hogy milyen sokan érzik fontosnak, hogy támogassanak minket, arra következtethetünk, hogy rengeteg embernél eredménytelen volt a hatalom civilekkel szembeni hadjárata.

Nagyvonalakban mik a szabadság jogi kritériumai, mitől lesz egy ország szabad?

A szabadság hiányát sokkal inkább le lehet írni, meg lehet fogni. Amikor egy országban szabadság van, akkor az inkább természetesnek tűnik, hogy az állam nem szól bele az emberek magánügyeibe, hogy biztosítja azt, hogy hozzá tudjunk férni szolgáltatásokhoz, hogy a közös ügyeinkben kíváncsi a véleményünkre és nem elnyomja azt. De végső soron fontos megérteni, hogy a saját szabadságunk a mi kezünkben is van, folyamatosan tennünk kell érte még egy szabadnak gondolt országban is. A díjra jelöltek pontosan emiatt érdemelnek tiszeletet, mert példát mutatnak.  

Hogy látjátok, nálunk mik a szabadság útjába álló legégetőbb problémák?

A szabadságért mindig is tenni kellett. Ma már teljesen természetes, hogy a férfiak és a nők ugyanúgy szavazhatnak egy választáson, de ez azért van így mert hosszú éveken át, sokan tettek azért, hogy így legyen. Sokszor az áll a szabadság újtában, hogy nem hiszünk az egyéni cselekedetek erejében, hogy a közösségünkért tett lépések összeadódnak. A közönségdíjra olyan jelöltetek várunk, aki felismerték az ő egyéni cselekedeiteikben rejlő erőt, erőt ami formálja a kis és nagy közösségüket. Sok példát említhetnék, amikor lépésről lépésre csökkentették a szabadságunkat, de a legégetőbb probléma az, hogy nehezen jövünk rá arra, hogy ez a lépések mindannyiunk életére közvetlenül is milyen nagy hatást gyakorolnak és van lehetőségünk tenni ellenük.

Mit tehetünk átlagemberként, hogy egy kicsit szabadabb országban éljünk?

Bárki megtalálhatja azt, hogy mi az a cselekvés, amit ő megengedhet magának. Megnyilvánulhat ez abban, ahogyan tanárként az órán a diákjait kritikus gondolkodásra ösztönzi vagy abban, hogy a kis közösségében nem hagyja, hogy valakit kirekesszenek. A Szabad Január kampányunk szólt arról, hogy hogyan teheti magát valaki szabaddá a propaganda hazugságaitól: nem a közélettől való elfordulással, hanem a tudatos hírfogyasztással. Ott is igyekeztünk arra felhívni a figyelmet, hogy  egészen apró cselekedetek is hatásosak lehetnek: ha például egy boltot vezetsz, és lehalkítod a rádiót, amikor uszító tartalom megy a hírekben, akkor azzal már sokat tettél azért, hogy a vásárlóid egy kicsit szabadabbnak érezhessék magukat. Átlagemberként a legfontosabb feladatunk, hogy nem válunk közönyössé, hanem cselekvő állampolgárok maradunk és erre ösztönözzük a környezetünket is.

A „szabadság” szót sokféleképpen lehet értelmezni, számotokra mit jelent?

A szabadság az, ha mindenki azt teheti, amit szeretne tenni addig, amíg ezzel másoknak a szabadságát nem korlátozza. Ebben szinte minden benne van, amit a szabadságról gondolunk: a saját testünkről nekünk kell döntéseket hozni, vagy nem szabad félnünk attól, hogy elmondjuk a saját véleményünket akkor sem, ha az másnak nem tetszik. A szabadságban az is csodálatos, hogy mindenkinek mást jelent és folyamatosan fejlődik: nincs egy pont, amit ha elérünk onnan már nincs tovább. Éppen ezért kell érte tennünk folyamatosan. A korábbi példánál maradva a nők és férfiak esélyegyenlőségéről, a nők szavazati jogáról, most azért kell dolgoznunk, hogy a politikai testületekben, a kormányokban is helyet kapjanak a nők.

Milyen jelölteket vártok?

Például egy olyan tanárt, aki időt és energiát nem sajnálva vezeti a helyi tanodát, ahol gyerekek tucatjai töltik a szabadidejüket, az apukát, aki gondoskodik róla, hogy jobb körülmények között várakozhassanak a hozzátartozók egy kórteremben, az utcai boltost, aki mindig odaadja a megmaradt ételt a nap végén a hajléktalan embereknek, vagy egy pultos, aki nem tűri a rasszizmust a kocsmájában. Ők azok a hétköznapi hősök akik eddig rejtettek maradtak, pedig sokat tettek azért, hogy Magyarország, kis vagy nagyobb közösségük szabadabb legyen akár csak egy szimbolikus pillanat erejéig.  

A jelöltség feltételei:

  • az illető 18. életévét betöltött
  • politikai pártoktól független személy legyen
  • nem lehet továbbá jelenleg a TASZ munkavállalója
  • vagy annak közeli hozzátartozója.

A pályázatok beküldési határideje: 2019. március 24.

Bővebb infó ITT

Fotó: Egyed Péter

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter