Hétköznapi hősök: Holánszki Réka, a KözMŰ alapítója

2019. szeptember 24. |

Dolgozott multinál, amit otthagyott. Úgy lett asztalos, hogy a multi világ jövője nem érdekelte. Önkénteskedett a Food Not Bombs-nál, és magyart is tanított az Artemisszió Alapítványnál. Most a szakmájában dolgozik és amiben önkénteskedik, az is a szakmáról szól. Holánszki Rékával, a KözMű alapító tagjával beszélgettünk a társadalmi-szakmai szövetkezetek fontosságáról, a szervezeten belüli egyenrangúságról, a közösség szolidaritásáról és a valódi elkötelezettségről.

Hogyan alakult a KözMű?
Több iparossal összeálltunk és létrehoztunk egy közös műhelyet – innen ered a nevünk is: a KözMű. Magunk között úgy hivatkoztunk rá, hogy a ”közös műhely”, aztán elkezdtük rövidíteni, hogy közmű.  A KözMű egy kísérlet arra, hogy vissza tudjuk-e hozni azt az együttdolgozást, ami régen természetes volt. Ezt úgy próbáljuk meg, hogy létrehozunk egy közösséget, amely tagokból és bérlőkből ál. Vannak közöttünk asztalosok, keramikusok, textiltervezők.

A tagok viszik az operatív munkát, de célunk, hogy idővel a bérlők is tagokká váljanak és ezzel jobban beleszóljanak ők is a működésünkbe.  Az iparosokból álló tagok egyenrangú döntéshozók, egyenlő mértékben tulajdonosai is a szervezetnek (jogilag is) és a befektetett munkával egyenesen arányosan vehetnek is ki a szervezetből. Nincs hierarchia, nincs főnök, csak protokoll van, így mindenki tudja, mi, hogy működik.

Ez pontosan mit jelent?
Konszenzus alapon döntjük el, milyen irányba megyünk, együtt találjuk ki, hogyan dolgozunk, így jobban be is fogjuk tartani azt, amiben együtt állapodunk meg, együttműködőbbek leszünk. A műhelyrendet is közösen alakítjuk ki. Nincs rasszizmus, szexizmus. Annyiban önkéntes ez a tevékenység, hogy a munkával járó szervezés, összerakás, kitalálás önkéntes vállalás alapján történik. Tavaly szeptember óta a Közgazdasági Politechnikumban működik a műhelyünk, május óta pedig az Orczy úton is. Megélhetést ez nem biztosít számunkra, de az a célunk, hogy ez változzon.

Mindenki a saját szakmájában dolgozik, amiből van bevételetek?
Igen. Most olyanok viszik a KözMűt, akik iszonyatosan hisznek benne, ahogy abban is, hogy van értelme beletenni a pluszmunkát. Pálfai-Turján  Réka  két kisgyermek és egy részmunkaidős állás mellett viszi a teljes arculatunkat, a social media-t, a kommunikációt, a honlapot és hamarosan a kampányokat is. Lakatos Ábel keramikus, saját kerámia márkája mellett workshopokat tart.  Lantos Balázs is rengeteg dologban segít nekünk. Minden feladat ki van osztva, hogy ki mivel foglalkozik: egészen onnantól kezdve például, hogy ki kezeli az inboxot. Hiszünk abban, hogy amibe most ilyen sok munkát teszünk, az egy befektetés is.

Lényegében egy non-profit, önfenntartó társadalmi vállalkozás vagyunk, autonóm vállalkozók olyan közös műhelyét képzeltük el a KözMű megteremtésével, ahol mindenki egymástól függetlenül kezeli a vállalkozását, és a műhely az, ami közös.  A KözMű a műhely üzemeltetését és fenntartását végzi, későbbi perspektíva az, hogy gyártson és szolgáltasson. És szeretnénk, ha ezt a modellt mások is át tudnák venni, mert az iparos szakmában nagyon magára van hagyva az ember és az a jellemző, hogy egyedül dolgozol. Mi már most látjuk, hogy milyen sokat számít, hogy itt vagyunk többen asztalosok, többen meg tudunk venni egy nagyobb gépet, ami egyedül nem menne. Ugyanezt tervezzük a kerámiaműhelyben is: lesz egy nagy kemence és egy gipszműhely is.

Van igény arra, hogy cégek csapatépítésként hozzátok menjenek?
Igen, szeretnénk ilyet csinálni. A tervünk egy olyan csapatépítő megszervezése, amelynek a végterméke valamilyen adomány formájában továbbadható. Például készítünk egy konyhát: miközben az asztalos segít és megtanulod, hogy csináld meg, ezen felül egy olyan dolgot is létrehozol, ami hasznos például egy anyaotthonnak.

Minden munkánkba – amibe belefogunk – szeretjük beletenni a szolidaritást és a társadalmi felelősségvállalást.

Magatok mellé be tudtok vonni plusz önkénteseket?
Nagyon hosszú a feladatlista, négyen nem győzzük megcsinálni, mert mindenki dolgozik a KözMű mellett is. Ez sokkal gyorsabb lenne, ha dedikált emberek lennének az egyes feladatokra, ezért az a döntés született, hogy vonjunk be még embereket.  Mivel ténylegesen elkötelezett embereket nehéz találni, ezért nehezen tudjuk az önkéntesek munkáját csak alkalmanként igénybe venni. Ha nem szeretnél embereket ingyen dolgoztatni, de nem tudsz nekik fizetést adni, mert neked sincs belőle pénzed, akkor is szeretnénk nekik cserébe adni valamit. Például azt, hogy ha tanítom őket. Viszont akkor megint az időből megy el, ezért nehéz. De szerencsére nagyon sokan segítenek nekünk így is. Dolgoztam olyan cégnél, aki az önkéntességet arra használta, hogy profitot csináljon. Nálunk ilyen nem lesz! Amiből pénzt szerzünk azért pénzt is adunk.

Hamarosan a Gólya lesz az új szövetkezeti központotok.

Igen és most bárki el tud jönni építeni az új közösségi házat, a most épülő területen meg lehet tanulni falazástól kezdve mindent: glettelni, parkettát lerakni, stb. Ha kész lesz, akkor egy olyan központ valósul meg, ahol van óvoda, sportterem, irodák, étterem, bár, koncerttér és ott leszünk mi is. A Gólyában alapvetően minden program ingyenes, adomány alapon mindenki annyit fizet, amennyit akar.

Milyen foglalkozásokat tart a KözMű a Poliban?
Szakkört, alkotás órát és különböző foglalkozásokat az iskola diákjainak. Jelenleg egyeztetés alatt van egy integrált workshop tervünk is, amit az iskola támogat. Ez azt jelentené, hogy a szakkörökön és foglalkozásokon a szabad helyeket kapacitástól függően feltöltenénk kerületi vagy környékbeli hátrányos helyzetű diákokkal. Ez is önkéntesen működik, a szakkört így is úgy is megtartjuk és azt a pluszt, amivel a szervezés jár, arra még pályázunk. Szeretnénk eljuttatni azokhoz a gyerekekhez is ezt a tudást, akik nem egy szupersuliba járnak vagy nincs műhelyük az udvarban. Nálunk kipróbálhatják az asztalosságot, a korongozást vagy a szitázást – a lehető legtöbb szakmát szeretnénk elhozni a KözMűbe.

Mivel a Poli egy elit iskolának számít a többi kilencedik kerületi iskolához képest, így a többi iskolából vagy a szomszédos kerületekből érkező diákok is megismerhetik egymást. Fontos számunkra az is, hogy mindkét oldalt érzékenyítjük a másik felé: aki egy másik suliból jön, talán egy jobb érdekérvényesítő képességgel távozik, mert látja, hogy más jövőképe is lehet, mint amivel eddig rendelkezett. Az alkotás során azt látjuk a gyerekeken, hogy rengeteget dob az önbizalmukon, hogy valamit véghez vittek. Mivel az alkotás órán hárman vagyunk egy csapatban a tizenkét gyerekre, így el tudjuk érni, hogy tényleg ott vagyunk mellettük, ami egy nagyon nagy luxus és kevés iskolában adatik ezt meg.

Ha ilyen nagy az igény erre, nem gondoltatok nyári tábor szervezésére?
Egyelőre nincs rá kapacitás, de mindent lehet, csak a kereső tevékenység mellett nehezen megvalósítható. Ha ingyenessé szeretné tenni az ember, akkor arra elő kell teremteni az erőforrást. Eddig az volt a fő célunk, hogy meglegyen a két működő műhely az emberekkel, akik együttműködnek, dolgoznak, bizalmi alapon megosztják a gépeiket egymással a műhelyrend szerint és ez fenntartja magát. Ez sikerült is! Mindemellett még van egy brand-ünk egy remek arculattal, amit Balogh Balázsnak köszönhetünk, és bár a vállalkozásunk léte nem a pénzről szól, a műhely fenn tudja magát tartani és tud mellette még termelni is, ha mindenki vállal egy kis plusz feladatot. Ekkor megőrizhető a fejlődés.

Kint voltatok a Kolorádó Fesztiválon.
Igen, épp azzal a céllal, hogy megismerjenek minket, kipróbálhassák az asztalos, kerámia szakmákat és tudjanak tanulni.

Kik érdeklődnek a szervezetetek iránt?
A KözMű nem úgy működik, mint a nyitott műhelyek, hogy van egy műhely, ahova bejönnek az utcáról és használják. Ezek a mi saját gépeink, lényegében egy co-working tér. Még csak most kezdünk el kifele nyitni és a Kolorádó is ennek az első lépése volt. Szerettük volna azt, hogy majd a nagyközönség is bejöhessen hozzánk, például szakmabeli workshopok-at tartunk, amire lehet jelentkezni. Most már van, mit felmutatnunk, ezért már meg tudnak keresni minket cégek , mi pedig meg tudunk keresni szponzorokat. A csapatépítőinknél és egyéb CSR tevékenységeinknél is az a fontos, hogy olyan végtermékük szülessen, amelyet adományként fel tudunk ajánlani rászorulóknak vagy olyan szervezetnek, akik tudják hasznosítani. De ugyanilyen fontos a tudásátadás is, hosszú távon pedig abba az irányba szeretnénk haladni, hogy nem kell mindent kidobni, meg is lehet javítani.  Most induló programjaink kifejezetten a nagyközönségnek szólnak, mint például a kerámiaműhelyben korongozás, vagy egy olyan kurzus is, amely a tematikus fatüzelésű kerámiák készítésével és égetésével foglalkozik.

Ezen kívül az asztalos műhelyben amatőröknek indítunk asztalos kurzusokat, és szeretnénk megnyitni a szita műhelyet is, amelyre szeptemberben indul adománygyűjtő kampányunk. Ebből és a csapatépítőkből befolyó összegeket a KözMű fejlesztésére szeretnénk fordítani. Nekünk fontos, hogy a modellünk másolható legyen. Ha valaki például vidéken kitalálja, hogy ő is akar egy KözMűt létrehozni, akkor átadható legyen ez a minta és tudjuk támogatni őt legjobb tudásunkkal, tapasztalatainkkal. Elsősorban olyan iparosok érdeklődnek irántunk, akik maguk is szerettek volna közösségben dolgozni, hasonló gondolkodásúak és érzik az ebben rejlő missziót. Nagyon kiszolgáltatott gazdasági rendszerben élünk és ezért

sokat számít, ha nem vagy egyedül, hanem egy hálózatban dolgozol és tudjátok egymást helyettesíteni.

Ezért jó a szövetkezet, így a KözMű is, mert figyelünk egymásra és rugalmasságot ad, hogy ha például eltöröd a lábadat, a feladatok átcsoportosításával szolidáris alapon segítünk egymáson.

Fotó: Bodnár Zsófia

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter