Zsolt 43 éves, eredeti szakmája szerint ápoló. 18 éves korában, a szakközépiskola elvégzése után szinte azonnal munkába állt, egy kórházban kapott állást, ahol főként az ágy melletti betegápolás volt a feladata. Mint mondja, az egészségügy már ekkor beszívta magába, ám azt a típusú munkát nem érezte annyira magáénak. A kórházi ápolást tehát hamarosan hátrahagyta, elment inkább a mentőkhöz, miközben egyetemre is jelentkezett, és elvégezte a történelem szakot az ELTE-n. Egyetemre járt, mellette mentőzött, de mivel anyagilag nem volt túl fényes a helyzete, egy újabb állást is bevállalt: egy szenvedélybetegeket rehabilitáló és oktató intézménynél előbb iskolatitkárként helyezkedett el, később pedig tanár lett belőle.
Azt gondolhatnánk, hogy két, már önmagában is kimerítő állás, a mentőzés és a tanítás lefoglalja az ember minden percét, Zsolt esetében azonban ez nem így történt. Két munkájával párhuzamosan 2005-től a Belga zenekar menedzsere lett, ezzel a lépéssel pedig gyakorlatilag nyakig bele is merült a hazai zeneiparba. Egymás után jöttek a zenekarok. Az évek során együtt dolgozott többek között a Carbonfoolsszal, a Maszkura és a tücsökrajjal, a Compact Discóval, a Magashegyi Undergrounddal, a Soerii és Poolekkel, az Ivan & The Parazollal – Szabó Balázs Bandáját pedig mondhatni ő fedezte fel. Egyetlen nagy szerelem volt csak hátra, ami nem került fel addig még a listájára, ez pedig a színészet. Kapott hát az alkalmon, és egy baráti társasággal színi társulatot alapítottak, aminek végül az lett az eredménye, hogy az RS9 Színház egyik rendezője felismerte benne a tehetséget, és felkérte, hogy náluk is játsszon.
Így ment ez éveken át, Zsolt négy különböző területen dolgozott, egymással párhuzamosan. 2016-ban végül drasztikusan változtatott az addigi életén.
2016-ig tanár, menedzser, mentős és színész voltál egyszerre. Hogyan lehetett ezt bírni?
Tudom, hogy soknak tűnik, gyakran mondták akkoriban, hogy biztos nincsen semmi szabadidőm. De igazából csak az idő jó beosztása a titok. Szerintem nagyon sok mindent nem csináltam, amire más emberek sok időt pazarolnak el. Nyilván nem voltam a legnyugodtabb ember a világon, de ez igazából úgy működött, hogy amikor elmentem mentőzni, akkor pihentem ki például a tanítás fáradalmait. Más szegmensét mozgatta az agyamnak, más hozzáállás kellett, szinte felfrissültem közben.
Mi történt 2016-ban? Miért váltottál?
Akkor volt az esküvőm, és addigra kicsit elfáradtam. Gondolj bele, volt olyan időszak, hogy 50 zenésszel dolgoztam egyszerre. Elfáradtam, és letettem körülbelül három hónap alatt az összes zenekart. Abszolút nem is bánom, mert egy sokkal nyugisabb időszak jött. Az életemben előtérbe került az, ami még egy nagy vágyam volt, az írás. Forgatókönyveket írtam, a HáziPatika.com-nak lettem külsős újságírója. Úgy éreztem, hogy ezzel végre nem mások álmait szolgálom, hanem a sajátomat. De 2016-ban a mentőktől is eljöttem, az is sok volt már egy kicsit. Most főleg orvosi ügyeletekben dolgozom, ahol nincs akkora hajtás, plusz egy fővárosi kórház sürgősségi osztályán vagyok ápoló. Színházban a mai napig játszom, nem túl sokat havonta, és ez nekem most pont elég.
Egy fővárosi kórház sürgősségi osztályán vagy ápoló. Legyünk őszinték, az elmúlt években a sürgősségi ellátás kapcsán sok kritikát lehetett hallani.
Persze, szokták szidni a sürgősségit, de szerintem egy csoda, ami ott történik. Engem mindig lenyűgöz, ha látom, hogy milyen állapotban jönnek be hozzánk az emberek, és rövid időn belül milyen állapotban mehetnek haza. Elképesztően komoly csapatmunka van az ottani ellátás mögött.
Ezt olvastad már?
Öt nap a Szent László Kórházban: „A lázon kívül minden tünet stimmelt”
A 35 éves Bernadett öt napot töltött a Szent László Kórházban, mert köhögött és nem kapott rendesen levegőt. Nemrégiben külföldön is járt, ezért indokolt volt, hogy a kórházban kétszer is teszteljék a koronavírusra. Mivel az eredmény negatív lett, feltételezhető, hogy a szervezete pánikrohamokkal reagált a mostani helyzetre.Azért ahhoz kell egy nagy fokú hivatástudat is, hogy valaki ezen az osztályon helyezkedjen el.
Pontosan ez az, amit elhivatottság nélkül nem lehet csinálni. Persze látunk szép dolgokat is, de a munkánk során sajnos sokkal több a nem szép. Vannak kellemetlen, sőt undorító dolgok, és néha az ember úgy érzi, hogy megalázzák, de amikor például újraélesztesz valakit, és sikerrel jársz, az az érzés nem fogható semmihez. Pár hete-hónapja a kórház kapujában esett össze egy ember. Meghalt. Kirohantunk hozzá, és ott a kapu alatt visszahoztuk, pár nap múlva haza is sétálhatott. Nagyon jó egy ilyenben részt venni.
Egy sürgősségi osztály a koronavírus-járvány előtt sem volt feltétlenül a béke szigete. Most mennyire vagytok leterhelve?
Érdekes módon most látszik csak igazán, hogy mennyi nem odaillő beteg jött hozzánk korábban. Most, hogy a csapból is az folyik, hogy „maradj otthon”, tényleg csak a sürgős esetek, az eddigi beteglétszám körülbelül 8-10 százaléka jön be az osztályra. És így a sürgősségi osztályon való munka is teljesen elviselhető. Azok nem jönnek most be, akik korábban az SZTK helyett jártak a sürgősségire, akiknek egyáltalán nem sürgősségi ellátást igénylő problémájuk van.
Kerülnek hozzátok koronavírusos betegek?
Megvan rá az esély, hogy olyan beteg jön be hozzánk, aki koronavírusos. Az a protokoll, hogy ha valaki azért jön be hozzánk, mert köhög, nehézlégzése, láza van, valamint érintkezett koronavírus-gyanús beteggel, akkor elvisszük egy külön részlegre, ahol kifejezetten őket kezeljük. Pár napja jött létre ez a részleg, és hamar kiderült, hogy nagy szükség van rá.
Mi történik ezekkel a betegekkel, akik koronavírus-gyanús tünetekkel érkeznek?
Bejön egy beteg például légzési elégtelenséggel, lázzal. Nem biztos, hogy koronavírusa van, hiszen rengeteg más betegség is járhat ezekkel a panaszokkal, lehet akár egy sima influenza is. De nekünk úgy kell kezelnünk, mintha egy potenciális koronavírus-fertőzött lenne. Elkezdünk elvégezni nála bizonyos vizsgálatokat, ez idő alatt pedig ott van az elkülönített szárnyban. Eközben általában az ügyeleti vezető egyeztet a Szent László Kórház infektológusával, és ha a László Kórház szerint is koronavírusos betegről lehet szó, akkor átszállítjuk hozzájuk, és ők végzik a célzott ellátásukat. Ha viszont úgy látják, hogy nem koronavírusos, akkor marad nálunk, és mi kezeljük. De ilyenkor is azon a területen marad az érintett, ahol el van különítve a többi betegtől, egészen addig, amíg nem jutunk teszthez. Addig nem kerülhet vissza a „normális” betegek közé.
Ti is szoktatok koronavírus-tesztet végezni?
Igen, valamennyi tesztet a mi osztályunk is le tud venni, és el tudja küldeni, de egyelőre csak kevésre van lehetőség. Nincsen annyi teszt sajnos, hogy mindenkit tesztelni tudjunk, aki csak bejön.
Az elkülönített, potenciálisan koronavírusos betegek között vannak súlyosabb esetek is? Például van, aki lélegeztetőgépre szorul?
Ahogy elhangzott már sokszor, a koronavírus a már súlyos alapbetegségben szenvedőkre és az idősekre az igazán veszélyes. Akik nálunk a kórházban az elkülönített részlegen lélegeztetőgépen vannak, ők egyébként is nagy valószínűséggel odakerülnének. Szívelégtelen, légzési elégtelen, tumoros, egyébként is halálos betegségben szenvedő emberekről van szó. A szubjektív véleményem, hogy nehéz lenne ezekre a betegekre azt mondani, hogy a koronavírus áldozatai, mert nem kizárólag a koronavírusé.
Ezt olvastad már?
Gondolom, nem segít a helyzeten, hogy az EU átlaghoz képest is meglehetősen magas nálunk a szív- és érrendszeri betegek, a daganatos betegek, és az egyéb krónikus betegségben szenvedők száma.
Igen, 60 felett nem könnyű egészséges embert találni… Ritkán látok Magyarországon olyat, akinek 60 felett legalább egy magas vérnyomása ne lenne. És sajnos rosszul is táplálkoznak az emberek, rengeteg az elhízott, túlsúlyos beteg, nem mozognak. Úgy vettem észre, hogy kialakult egy olyan kultúra, hogy az emberek úgy vannak vele, hogy majd a gyógyszer meggyógyítja őket. Az egészségkultúra fogalma itthon nem igazán ismert. Nem tanítjuk meg az embereket arra, hogy hogyan kellene és miért lenne fontos vigyázniuk az egészségükre.
Mennyire együttműködőek a betegek?
Nagyon együttműködőek és türelmesek is. Látszik rajtuk, hogy megijedtek kicsit, de meg lehet velük értetni, hogy ez egy rendkívüli helyzet. De azt gondolom, hogy a mi kórházunkban a betegkommunikáció is nagyon magas szinten van.
Mit gondolsz a koronavírussal kapcsolatos hivatalos intézkedésekről? Szerinted megfelelően van kezelve a helyzet?
Pártpolitikától teljesen függetlenül, amik a kormányzati oldalon lejönnek információk, azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen validak. Azt még hozzátenném, hogy én nem tartanám hülyeségnek a teljes karantént sem. Karanténnal hamarabb véget érhetne ez az egész. Az egyetlen biztos megoldás, ha otthon maradsz egy nagyjából fertőtlenített környezetben, és nem érintkezel senkivel. Ennek a vírusnak a terjedését megállítani nagyon nem lehet, de nem is erről beszélnek, hanem a terjedés lassításáról. Ehhez viszont be kellene tartani az óvintézkedéskét, de egyszerűen azt látjuk, hogy az emberek nem tartják be ezeket. Tegnap éjfélkor felhívta az ügyeletet egy néni, megjegyzem nagyon aranyos volt. Azzal kezdte, hogy nagyon nagy hülyeséget csinált. Egy barátnője, aki természetgyógyász, azt mondta neki, hogy ha fokhagymát dug a fülébe, az megvédi a koronavírustól is. És hát ő megfogadta a tanácsát, de túl mélyre dugta… Mondtam neki, hogy akkor el kellene menni fülészetre kora reggel. Ez a néni bemegy majd a fülészetre egy hülyeség miatt, ahol aztán könnyen el is kaphatja a koronavírust. Sajnos nagyon könnyen felülbírálják az emberek azt, amit a szakértők, amit az orvosok mondanak. Ha nem tetszik nekik, amit az orvos mond, ha az éppen nem kényelmes, akkor meg se hallják.
A védekezés legjobb módja a higiéniai szabályok betartása. Nálatok ez az osztályon hogyan működik?
Nagyon fontos, hogy az elkülönített részre a dolgozók csak teljes védőfelszerelésbe mehetnek be, ami kvázi egy szkafanderjellegű öltözéket jelent. Ez egy teljes testet fedő, egyáltalán nem szellőző védőöltözet. Van egy kapucnija, amit a fejedre húzol, felteszel egy szemüveget, a cipődre húzol egy nejloncsizma-szerűséget, magad elé raksz egy plexiüveget és kettő darab gumikesztyűt veszel fel. Egy átlagos embert már egy gumikesztyű is zavarni kezd körülbelül 15 perc múlva, a két gumikesztyű még rosszabb. Képzeld el, hogy ez a védőfelszerelés olyan, mintha az egész testeden egy gumikesztyű lenne, semennyit nem tud lélegezni a bőröd, folyamatosan izzadsz alatta, ömlik rólad a víz. És persze maszk is van rajtunk, egy FFP3 maszk, ami tényleg véd a vírussal szemben, de nagyon nehéz benne lélegezni. Amikor megemelek egy beteget, ne adj isten újraélesztem, konkrétan nem kapok rajta keresztül levegőt. És nem félórát kell benne lenni, hanem tizenkettőt. Minden pihenő alkalmával új ruhára lenne szükség, de ennyi egyszerűen nem áll rendelkezésre. Ezen igazából nem is lepődők meg, mert a világon sehol nincsen ennyi védőfelszerelés, erre egyszerűen nem készült fel az emberiség. Ráadásul ezt a ruhát nem is veheted le magadról csak úgy, annak is meg van a szabálya, mert megfertőzheted vele saját magadat, hiszen a külseje fertőzöttnek tekintendő.
Mennyit dolgozol egy héten? Hogy lehet ezt fizikálisan bírni?
Én ezen a héten kettő éjszakát fogok itthon tölteni, egyébként meg folyamatosan dolgozom. Vagy bent alszom ügyeleten, vagy bent vagyok a kórházban. 120 órát dolgozom le a 168-ból. És ezzel sokan ugyanígy vannak. Az első napon, amikor 12 órát ebben a felszerelésben ledolgoztam, kijöttem onnan, kivetkőztem a ruhából, bementem a mosdóba, belenéztem a tükörbe, és köszöntem a rám visszatekintő idős bácsinak. Az arcom be volt horpadva és a szemem alatt nem táska volt, hanem fekete csíkok, mintha szemhéjtussal ki lenne húzva. A maszk annyira szorul az arcodra, hogy lila csíkok lesznek utána. Van olyan kollégám, akinek kisebesedett az orrnyerge a maszktól, és már nem is tud bejönni, mert nem tud begyógyulni a sebe, és ez fertőzésforrás lehet. Nem tudom, hogyan fogja bírni ezt hosszú távon az egészségügyi ellátó személyzet. Azzal szoktunk most játszani, hogy aki egyik nap bent volt ebben a ruhában az elkülönített szárnyban, az másnap ne oda menjen vissza, hanem a rendes sürgősségire. Ezzel kvázi tudsz egy kicsit pihenni. Nem mintha ott kevés lenne a munka, csak nincs rajtunk ez a ruha.
Mentálisan is megviseli mindez az embert…
Ami miatt aggódunk, az az, hogy mi van, ha a kórházakban minden ágy meg fog telni. Ahhoz vagyunk szokva, hogy ha bemegyünk a kórházba, és végigmegyünk az ágyak között, akkor mindegyik ott fekvő arcot valamennyire ismerjük. Tudsz hozzájuk egy kicsit kötődni, picit megismered őket. Ha minden ágy megtelik, nem lesz idő együttérezni, nagyon kimerültek lesznek a dolgozók. Nincs megfelelő mennyiségű ellátó személyzet ilyen nagy mennyiségű beteg esetén, ez pedig embertelen körülményeket tud kialakítani. Szerintem ez az, ami mentálisan ki fogja meríteni majd a dolgozókat, ha nem tudnak mindenkit lelkiismeretesen ellátni. Márpedig egy jó ápoló arra esküdött fel, hogy az emberek állapotát a munkájával jobbá teszi. De ha erre nincs idő, viszont tudod, hogy a te feladatod lenne, az megterheli az embert mentálisan.
Nem félsz attól, hogy megfertőződsz?
Nem, saját magammal kapcsolatban nincs bennem félelem. Igazából egyetlen egy dologtól félek, hogy másokat megfertőzök, például a családomat. Az egésznek a morális része problémás számomra. Szegény feleségem mondjuk itthon van home office-ban, az egész életét átalakítja éppen, és akkor én meg bekopogtatok egy este koronavírussal. Természetesen azt tudni kell, hogy mi, bent a kórházban nagyon-nagyon sokat fertőtlenítünk. Az elmúlt egy hétben több fertőtlenítőt használtam, mint korábban egész életemben.
Most a te véleményedre lennék kíváncsi. Szerinted meddig fog ez a járvány tartani? Mikor térhetünk vissza a normális kerékvágásba?
Nem tudom. Olvastam egy cikket nemrég arról, hogy hányféle kimenetele lehet ennek a dolognak. Elmondom, hogy én melyikkel lennék a legelégedettebb. Azt gondolom, hogy pár hónap múlva a vírus nyomtalanul eltűnik. Volt már ilyenre példa. És a koronavírus után nem lesz már minden ugyanolyan, mint előtte volt. Bízom benne, hogy ez nem csak rosszat jelenthet. És bízom abban is, hogy nagyon más lesz az egészségügy megbecsülése, kicsit át fognak értékelődni dolgok.
