A kisfiammal karanténban – egy görög fertőzött története

2020. április 20. |

Valószínűleg Dimitra Voulgaridou volt az első diagnosztizált koronavírus-fertőzött Görögországban. A sikeres üzletasszony a milánói fashion week után betegedett le, és került kórházba – erről mesélt a nemzetközi Marie Claire-nek.

Nem észleltem semmi különöset, mialatt Olaszországban voltam a milánói fashion weeken (február 18–24.), a bemutatók egymást érték, az utcák tele voltak emberekkel. Az utolsó este viszont hirtelen egyértelmű lett, hogy komoly baj van, mert több divatház is lefújta a show-t a vírus terjedésére hivatkozva.

Képünk illusztráció

Milánóban nagyon sok emberrel találkoztam, de nem emlékszem senkire, aki betegnek tűnt volna. Vasárnap utaztam vissza Olaszországból, és kedd délutánra hasogató fejfájásom lett. Egyre rosszabbul éreztem magam, megmértem a lázam is, hőemelkedésem volt. Telefonon hívtam fel az orvosomat, aki azt javasolta, hogy menjek be a kórházba, így is tettem. A thesszaloniki kórházba már saját maszkban mentem be, ott elmondtam a tüneteimet, és hogy pár napja Milánóban jártam.

Nagyon féltem, amíg a teszt eredményére vártam, aggódtam a kilencéves kisfiam miatt, a családom, a barátaim, és mindenki miatt, akivel találkoztam az elmúlt napokban. Sírtam, féltem, bűntudatom volt, és nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel. Mivel a vírusról sokat nem tudtam, olyan érzésem volt, mintha ledobtak volna egy sivatagban… teljesen elveszettnek éreztem magam.

Ahogy megjött a teszt eredménye, ami sajnos pozitív lett, az orvosok mondták, hogy azonnal el fognak különíteni egy speciális szobába, és jelezték, hogy a fiamat is rögtön ki kell vizsgálni. Rövid időn belül ő is csatlakozott hozzám az elkülönítőbe. Onnantól fogva csak azon járt az agyam, hogy fogja kibírni hosszú napokon keresztül, bezárva ide. Sosem fogjuk elfelejteni ezeket a napokat, biztos, hogy egy életre meghatározó emlék lesz.

Nem akartam, hogy pontosan tudja, mi a baj, és ez a betegség mivel járhat. Nagy volt rajtam a nyomás, hogy a bezártságot kibírhatóvá tegyem számára is, a családom és a barátaim biztatása nagy segítség volt ebben. Amikor végre elhagyhattuk a kórházat, felnéztem az égre, és csak annyit mondtam: „köszönöm”. Egy dologra biztosan jó ez a mostani helyzet, mindent jobban fogunk értékelni, ami eddig természetes volt.

Fotó: Getty Images

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

„Most nem alkalmas a pillanat az összeomlásra” – interjú Munk Veronikával, az Index főszerkesztő-helyettesével felmondás

„Most nem alkalmas a pillanat az összeomlásra” – interjú Munk Veronikával, az Index főszerkesztő-helyettesével