Világgá mentünk: a fedélzeten koronavírus idején

2020. április 15. |

Mennyivel később jutott el a vírushelyzet a Karib-térségbe, mint Európába? Erről is mesél a Kundalini vitorlás fedélzetének "legénysége".

Üdv a fedélzeten!

Itt vagyok a Kundalini fedélzetén a Brit Virgin-szigeteken, Tortola szigetén, egész pontosan a nyugati oldalán, Soper’s Hole-ban. Azt hiszem, mondhatom, hogy itt ez az otthonom, a báziskikötőm, sok barátom van, sokat lógok itt, „befogadtak” a helyiek.

Ma április 6. van, a kijárási tilalom első napja. December óta egyedül vagyok a hajón, 5-6 hét volt, amikor vendégeim voltak. Kettő hétre az USA-ból érkeztek hozzám, majd Belgiumból jött Isabell, Will és John kite-ozni. Ezután otthonról, két teljes hétre Mr. Szirmai Greg is tiszteletét tette a Kundalinin. Erről már írtunk korábban, és az akkor készült videót is megtaláljátok a csatornán. Majd egyszer csak az AFK légió karibi része is megjelenik! Én már nagyon várom. Szeretem más szemszögből látni az itteni életet. Ezután Ádám látogatott meg egy hétre, vagyis egy hetet tervezett, de március 11. óta itt van velem… felmérte a helyzetet, és inkább itt ragadt.

December óta lóg a levegőben ez a szörnyűség: COVID-19. Tudom, hogy legutóbb 100 éve volt hasonló járvány az emberiség életében, de hiszem, hogy sokkal jobb helyzetben vagyunk most, mint az elődeink akkor voltak. A modern orvoslás kétségkívül előnyünkre válik, még ha nincsen is saját tapasztalatunk az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre. Szóval nézzük a jó oldalát! A vírust kb. két hét alatt azonosították és elemezték a teljes genomját! Annak idején a „fekete halál” 10 év alatt jutott el Ázsiából Európán át a britekig, és senkinek lövése sem volt arról, hogy mi okozza a betegséget, és mit lehet tenni ellene. Akkor Ázsia és Európa a lakosságának negyedét-felét vesztette el. Persze azt is írhatnám, hogy Newton, miközben a pestisjárványt próbálta átvészelni az otthonában, közben jól felfedezte a gravitációt. Szóval javaslom, közelítsük meg pozitívan!

Most, hogy több ideje van mindenkinek magára, a családjára, a szeretteire, a barátaira, a környezetére, és lassan-lassan felébred mindenkiben a tenni akarás is, most kell megragadni ezt az alkalmat, és jobbá tenni a világot, mert igenis számít.

Azt hiszem, ez egy figyelmeztetés volt, hogy túl sok mindent hagytunk veszni az elmúlt néhány évben magunk körül – mi, emberek. Most eljött az idő, hogy kiengedjük magunkból azokat a még bennünk lakozó, mélyről feltörő dolgokat, amikkel jobbá tehetjük a környezetünket, az életünket, és mások életét egyaránt. Gondolkozzunk globálisan, és cselekedjünk lokálisan. Ha veszélyben vagy vészhelyzetben vagy, akkor a melletted lévő embertársad nem érdekeli az állampolgárságod, az eszmerendszered, a politikai beállítottságod vagy a vallásod… téged sem az övé! Csapattá váltok, együttműködtök, és győztök.

Éltük az életünket, és többet, és egyre többet akartunk mindenből, és elfelejtettünk törődni egymással, a környezetünkkel. Hidd el, hogy semmibe sem kerül egy-egy gesztus. Nem kell pénzt osztogatnod, vagy mások helyett dolgoznod. Egyszerűen gondolj másokra is, és mosolyogj többet. Tudom, hogy néhányan nem hisztek ebben, és azt hiszitek, hogy közhely. Lesznek olyanok, akik elgondolkoznak és rájönnek, tényleg nem nehéz! Aztán lesznek olyanok is, akik majd kérdezgetnek, meg leszólnak. Nekik is igazuk van egyébként! Jogosak a kérdéseik: mit okoskodik ez itt? Igaza van mindenkinek, aki ilyesmit kérdez! Tényleg nem az én dolgom… Ez mindannyiunk dolga!

Tudom, milyen hazamenni Magyarországra. Édesanyámat átölelni, Nawelt megcsókolni, a szeretteimmel és a barátaimmal újra találkozni, és ne is beszéljek másról… ételekről, a Balatonról. De tudom azt is, hogy milyen, amikor a barnaság lekopik az arcomról, amikor a hazaút fáradalmait kipihenem, visszaállok az otthoni időzónára, és azon kapom magam, hogy a csillagokat bámulom és a horizontot keresem… És tudom milyen, amikor elkezd hiányozni a tenger. Az utazás során szerzett emlékek még élénkek, jó részüket sosem feledem el. Úgy gondolom, hogy tényleg életem eddigi csúcspontja volt ez a három év.

Most egy kicsit megváltoztak a dolgok… nézzétek meg, és ha van időtök, iratkozzatok fel, mert most tényleg sodor minket az élet, és a kalandozásból túlélés lett.

Jó szelet!

A Kundalini vitorlás kalandjait ITT követheted nyomon!

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Budapesti séták újratöltve Beyond Budapest

Budapesti séták újratöltve