Karanténban Isztambulban: egy stewardess gondolatai a járványhelyzetről

2020. április 28. |

Négy éve költöztem Isztambulba, hogy elkezdjek dolgozni stewardessként a Turkish Airlinesnál. El kell, hogy mondjam, elég nagy változás volt ez az életemben. Magyarországon hagytam a családomat, a barátaimat, a szerelmemet, hogy nekivágjak az ismeretlennek. Annyi előnyöm viszont volt, hogy itt élnek az apai ági rokonaim. A négy év alatt nagyon sok mindent átéltem itt, ami sokszor elgondolkodtatott azon is, vajon megérte-e ez az egész.

Ugyanis ez idő alatt megéltem itt egy katonai puccsot, amikor sok civil, katona es rendőr életét vesztette az utcákon. Féltünk kinézni az ablakon: alacsonyan repültek a házak felett a vadászgépek, és tankok mentek át az utakon. Átéltem egy reptéri terrortámadást is, amikor három terrorista robbantotta fel magát. Szerencsére aznap én nem dolgoztam. Mindezek mellett több földrengést is átéltem – most pedig itt a pandémia.

Olvastad már?

Egy napom... Isztambulban

Egy napom... Isztambulban

Legújabb rovatunkban külföldön élő magyarok szemén keresztül mutatjuk be a legmenőbb nagyvárosok ismeretlen arcát, a felfedezésre váró eldugott helyeket. Most Öztürk Fatma mindennapjaiba tekinthetünk be, aki a magyarországi tanulmányai után egyik legnagyobb szerelemvárosába, Isztambulba költözött.

A vírus kezdetén még mindig repültünk Kínába is, ezért ki voltunk téve a veszélynek, hogy az átlagembernél hamarabb elkapjuk a vírust, és így a szeretteinket is veszélybe sodorjuk. Kicsit megkésve, de szerencsére betiltották a kínai járatokat. Az elején tilos volt hordanunk maszkot és kesztyűt az utastérben, de amint látták, hogy komolyodik a dolog, ezt is megengedték. Az amerikai járatokat egy hónappal ezelőtt tiltották be. Az utolsó chicagói járaton én voltam a fedélzeten, és el sem tudtam hinni, hogy még mindig telis tele volt a 350 férőhelyes repülőgép, pedig ekkor már régen rohamosan terjedt a vírus. A kínai járatok utasain a vírus előtt is volt általában maszk, de miután megjelent a koronavírus, kesztyűt is kezdtek hordani. Az amerikai járatokon kicsit később kezdtek el az utasok kesztyűt és maszkot viselni. Nekünk nem volt megengedett, hogy rászóljunk az utasokra, hogy hordjanak maszkot, de ha esetleg észleltük, hogy valaki beteg, annak adtunk maszkot, és eltávolítottuk az utasokat mellőle. A gép elejében és a hátuljában 2-2 sort kiürítettünk, és egy mosdót lezártunk a beteg utasnak. Ha biztosan tudtuk, hogy koronavírusos személy utazott a gépen, akkor az egész gépet karantén alá tették, és 2 hétre az utasoknak és a dolgozóknak is üres kollégiumokban kellett 14 napig tartózkodniuk.

Februárban New Yorkban, Torontóban, Cipruson és egy arab városban jártam, majd márciusban már lassan kezdték csökkenteni a járatokat, így csak hét napot dolgoztam összesen, ebből kétszer voltam Chicagóban, és egy napot Cipruson. Ebben a hónapban egyáltalán nem repültünk, egyenlőre nincsenek is járataink.

Áttérve viszont a törökországi helyzetre, elmondhatom, hogy az ország egészségügyileg nagyon jó helyzetben van! Ingyenesen csinálják a teszteket, és a pozitív tesztek esetében a kórházi ellátás nagyon magas színvonalú. Miután már komolyan vették a vírust, szigorú intézkedéseket kezdtek el alkalmazni az országban. Beszüntették az összes külföldi és belföldi repülőjáratot. Kocsival sem lehet az egyik városból a másikba utazni. A 20 éven aluliaknak és a 65 év felettieknek kijárási tilalom van. Hétvégén mindenkinek tilos a kijárás. Hétvégente a 0–24-ben nyüzsgő Isztambul, ez a több mint 15 milliós metropolisz átváltozik szellemvárossá. Az éttermekben, a kávéházakban és a cukrászdákban tilos leülni, csak elvitelre lehet ételt és italt kérni. Tilos a tengerpartokon és a parkokban sétálni. Be vannak zárva a bevásárlóközpontok is.

Törökországban nagyon sok helyen van mecset, ahol a hoca napi ötször olvas onnan imát – ezt mindenhonnan lehet hallani. Ha az emberek meghallják az ima szót, az azt jelenti, hogy hívja a hoca imádkozni az embereket. Miután vége ennek az imának, az emberek otthon imádkoznak napi ötször. Most nem tudnak bemenni a mecsetekbe, be van zárva az összes, de egyébként normális esetben sem muszáj bemenni, az megy, aki akar, mindegy, hogy otthon vagy a mecsetben imádkozik az ember. Viszont vannak szent napok, amikor minden hívő bemegy, és közösen imádkoznak a mecsetekben. A férfiaknak elő van írva, hogy minden pénteken el kell menniük a délutáni imára a mecsetbe – ilyenkor általában bezárják az üzleteket is erre az időre – de most ez is elmarad.


Két héttel ezelőtt egy barátnőmnek voltam az esküvői tanúja, a városházán is korlátozva volt, hogy csak 8 fő lehet összesen a tanúkkal együtt a házasságkötő teremben – pedig itt, Törökországban minimum 100 fő szokott ott lenni! A lagzit viszont el kellett halasztaniuk, egyelőre csak augusztusig, remélve, hogy addigra véget ér a vírushelyzet.

Minden héten ingyen adnak 5 darab maszkot és fertőtlenítőt az embereknek, amit a legközelebbi gyógyszertárban lehet átvenni egy telefonra érkező kóddal. Sajnos így is, hogy az ország megpróbál minden óvintézkedést betartatni, naponta több mint 100 ember veszti életét, és összesen közel 2000 ember hunyt el ezidáig. Jó hír viszont, hogy egyre gyorsabban gyógyulnak meg a betegek, és egyre több a gyógyuló ember.

Követve a világhíreket és az elmúlt egy hónapom repüléseit, úgy érzem, van remény, hogy minél gyorsabban átessünk ezeken a szürke napokon, de minden rajtunk múlik! Igenis komolyan kell venni ezt a vírust, és nem csak akkor, ha már egy közeli ismerősünk is a sürgősségin fekszik. Úgy gondolom, hogy otthon kell maradnunk még akkor is, ha halálosan unjuk magunkat, hacsak nincs tényleg valami nagyon, de nagyon sürgős dolgunk. Ha mindenki betartja, amit kell ebben az időben, akkor hamar visszaáll minden a régi kerékvágásba. Hiszem azt, hogy ez az időszak nagyon sok mindent tanított nekünk, embereknek. Mostantól biztosan megbecsülöm minden percét a szeretteimmel töltött időnek, és csak remélni tudom, hogy mindenki oda fog figyelni arra is, hogy tisztán tartsuk a környezetünket – ezzel is támogatva a tisztuló levegőt, vizet és minden más környezeti faktort, ami jelentősen jobbra fordult, mióta az emberek be vannak zárkózva.

Fotó: Fatma sajátja

Szöveg: Öztürk Fatma és Bobák Szilvia

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter