Ha megnézed a naptáradat, mi van beírva mára az előző életedből? Mit csináltál volna ma, ha nem változott volna meg a világ?
Délelőtt biztos, hogy próbám lenne a Radnóti Színházban, Schwechtje Mihály új darabjában. Hosszabb próbaidőszak előtt álltunk, a bemutatót szeptember közepére terveztük. Az első olvasópróba napján jött a vészhelyzet bejelentése, és a munkát fel kellett függeszteni. Este pedig színházban játszottam volna.
Nagyon sok darabban játszol, a Látókép Ensemble színházi társulat tagja vagy. Az Ernelláék Farkaséknál, a Kálmán-nap, az Egy százalék indián című darabjaitokat különböző helyszíneken folyamatosan játsszátok. Hogyan élted meg, hogy hirtelen vége lett a sok fellépésnek, és beszorultál a lakásod négy fala közé?
Nagyon brutális volt, az előre lekötött 50 előadás, ami a következő 2-3 hónapra a bevételi forrásunkat jelentette volna, egyik napról a másikra elúszott. Ilyenkor az embert az segíti túl a pánikon, ha arra gondol, nem vagyok egyedül, sokakkal történt ugyanez. A felsoroltakon kívül a Dollár papa gyermekei társulattal is van több előadásom, és Pass Andrea két darabjában is játszom. Eléggé tele volt a naptár.
Két gyereked van, mind a ketten iskolások. A járvány bejelentése után beindult az online tanulás. Nagyon sok anyuka panaszkodik arról, mennyi elfoglaltságot jelent nekik is a gyerekek online tanulása. Mert, hogy segíteni kell. Nálatok, hogy volt ez?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a gyerekeim olyan iskolába járnak, ahol a tanárok nagyon jól kezelték a helyzetet, hihetetlen gyorsan átálltak az online oktatásra. Ez annak is köszönhető, hogy náluk korábban is jelen volt a tanulásban a számítógép. A tízéves kisfiam is elég jól boldogul az applikációkkal. Le vagyok nyűgözve a tanárok teljesítményétől, akik egész délelőtt velük tanulnak online, segítenek, és még a lelküket is ápolják. Nem az van, mint sok iskolában, hogy a tanár elküldi a leckét e-mailen, aztán mindenki oldja meg egyedül, ahogy tudja. Nekem a legnehezebb az volt, hogy ne szóljak bele a tanulásba, ne fegyelmezzem közben a gyerekemet. A fiammal, Zsigával ezt elég nehéz volt megállni. Egy idő után leszoktattam magam arról, hogy a számítógép környékén legyek, és figyeljem őt. Csak akkor avatkozom be, ha segítséget kérnek.
Nekem a nap fénypontja az, amikor reggel a nagyfiammal, aki már nem él velünk, reggelente az okostelefonom segítségével virtuálisan megiszom egy kávét. Ez beragyogja az egész napomat. Neked mi a nap fénypontja a mostani életedben?
Nekem ez inkább az estéhez kapcsolódik, amiből aztán erőt gyűjtök a másnapi újrakezdéshez. A fiammal elkezdtük Michael Ende A Végtelen Történet című könyvét olvasni esténként. Imádom, ahogy Zsiga a térdét csapkodja örömében és izgalmában, ahogy felfedezi az alkotás mágiáját a történetben.
Az elmúlt hetekben volt olyan helyzet az életedben, amikor egy egészen új énedet fedezted fel? Amikor egészen másképpen reagáltál egy helyzetben, mint amire számítottál volna?
A járványidőszak a magánéletemet is teljesen felborította. Az elején azt vettem észre, hogy minden erőmmel igyekszem menekülni a valóság elől. Volt egy hét, amikor eléggé megzuhantam, vettem egy üveg rumot, és azzal tudtam csak elviselni az egészet. (Nevet.) Aztán rájöttem, szükségem van arra, hogy hasznosnak érezzem magam és, hogy keretei legyenek az életemnek. Olvastam, hogy az egyik gyermekkorházba önkéntes takarítókat keresnek, azonnal jelentkeztem, de már beteltek a helyek. Nagyon el tudtam volna képzelni, hogy heti három napon egy fix munkahelyen segítek. Aztán kitaláltam az új filmünk, a Békeidő online forgalmazását és az online filmbemutatót. Ettől kezdve volt hova menekülni a magánéleti problémák elől.
Ezt olvasta már?
Ezek szerint a menekülésedből született meg ez a nagyszerű ötlet, hogy ha már bezártak a mozik és nem lehet a valóságban filmbemutatót szervezni, és a nagyközönség számára a filmet széles vásznon levetíteni, átmenjetek az online térbe?
Ahogy más művészekben is megszületett a vágy, hogy a maguk módján segítsenek az embereknek tartalmasan átvészelni ezt a nehéz időszakot, én is szerettem volna valami hasznosat tenni. Pont mostanra készült el a filmünk, értelmetlen lett volna akár egy évet is várni a bemutatóval, míg a fesztiválok és a mozik újra beindulnak, így a vágyam és a kényszerhelyzet egymásra találtak. Szerencsére producertársaimnak, Hajdu Szabolcsnak és Jim Starknak is nagyon megtetszett az ötlet.
Én már láttam a filmet, az online sajtóvetítésre kaptam virtuális meghívót. Őszinte leszek, nem vidultam fel a filmtől. Nyilván nem is ez volt a rendező szándéka. Viszont voltak benne olyan mondatok, olyan helyzetek, amelyek nagyon szíven találtak. Úgy gondolom, most a lelassulás idején, amikor van időnk mélyebben elgondolkodni magunkról, az életünkről, a világról, jól jön, ha valaki tükröt tart elénk. Ez a film ugyanakkor a ti életetekről is szól, ahogy a színdarabjaitok is. Mit érzel, amikor a saját életed szeleteit látod viszont a filmvásznon?
Ez azért nem teljesen így van. Inkább azt mondanám, hogy vannak helyzetek, problémák, amelyek foglalkoztatnak minket, és az a gyanúnk, hogy másokat is. Mi mások helyett megyünk ezeknek a mélyére, remélve, hogy ezzel sokaknak segítünk eligazodni a saját életükben. Kibontjuk, kiszálazzuk a helyzeteket, de mivel próbáljuk minél professzionálisabban elvégezni ezt a feladatot, egy kicsit el is kell távolodunk a személyes érintettségtől.
Amikor vége van egy előadásnak, vagy egy nehezebb forgatási napnak, meddig maradsz még a szerepedben? Rögtön tudod folytatni a civil életedet?
Mostanra már kifejlesztettem magamban azt a képességet, hogy hihetetlen gyorsan tudok váltani szerepek, vagy akár élethelyzetek között. Így vagyok az online terápiával is. Vannak, akik nem tudnak átállni a személyes terápiáról, nehezebb a ráhangolódás. Nekem ezzel semmi bajom, bekapcsolom a Skype-ot, és abban a pillanatban váltottam, dől belőlem a szó.
Amikor készült a filmetek, teljesen más idők jártak. Szerinted a film üzenete, a történetek hangsúlya változott-e bármit is most, ebben a helyzetben?
Nagyon sok téma van benne, ami pillanatnyilag is aktuális, sőt a jelenlegi karanténállapot még jobban felerősíti a filmben amúgy is jelen lévő klausztrofóbiát. A bezártságot az országba, a városba, lakásba, autóba, saját kis drámáinkba, élethelyzeteinkbe.
Neked melyik a kedvenc jeleneted benne? Ez a film egy éjszaka alatt játszódik, a cselekmény több szálon fut, különböző emberi viszonyokban járja körül a dominancia és a kiszolgáltatottság kérdését, a szülő és gyerek kapcsolatát, állam és polgár viszonyát.
A következő generáció, a fiatalok történetei. A lányom, Lujza jelenetei, vagy a másik kislány pillanatai, akit Magdó, Pálfi Gyuri rendezőkollégánk lánya játszik. Őket látva oldódik a gyomromban a görcs.
Milyen érzés együtt játszani a lányoddal, Lujzával, aki 16 éves, gyönyörű, tehetséges és nagyon hasonlít rád?
Lassan kezdek hozzászokni, Lujzával több filmet végigtoltunk már, és színházi darabban is játszottunk. A Radnótis előadásban is együtt dolgoztunk volna. Igazából annak örülök, hogy Lujza most már élvezi a játszást, sikerült elengednie a megfelelési kényszert, amit korábban érzett. Nekem is színészek voltak a szüleim, miattuk már elég fiatalon sokat tudtam a szakmáról, kialakult a saját ízlésvilágom, de még nem volt elég gyakorlatom benne. Ezért sokkal nehezebben viseltem el, ha valami nem sikerült, azonnal alkalmatlannak éreztem magam. Lujzán éreztem, hogy sokáig küzdött ezzel ő is, remélem, túlvan rajta.
Ebben a filmben nemcsak színésznőként, de producerként is részt veszel. Hogy megy neked a produceri munka?
A kényszer hozta, hogy ezt a feladatot is el kellett vállalnom, mivel magyar részről mi lettünk a film gyártói. Az volt a stratégiám, hogy sem magammal, sem másokkal nem próbálom meg elhitetni, hogy értek hozzá. Lelkes voltam, próbáltam megoldani a helyzeteket, ha valami nem sikerült, abban tanácsot kértem. Szerencsére Berkes Julit, aki Reisz Gábor producere és nagyon jó barátnőm, bármikor felhívhattam. Ha pánikoltam, akkor Jim Stark amerikai producertársunk mantrázta nekem a telefonban, hogy képes leszek megcsinálni. Ebben a filmben egyszerre voltak tapasztalt szakemberek és kezdők, nagyon sok erdélyi és magyarországi diák dolgozott benne, a profizmus és a lelkesedés elegyéből alakult ki egy nagyon jó hangulatú forgatás.
Nekem nagyon imponáló bennetek, Szabiban és benned is, hogy mindig előre menekültök, valami kreatív megoldást találtok a túléléshez. Ilyen volt az Ernellák lakásvetítés projektje, amikor kisebb társaságok kikölcsönözhették a filmet otthoni vetítésre. Most is ti vagytok az elsők, akik a neten debütáltok, és online platformon forgalmazzátok a filmeteket. Mit reméltek, szerinted hányan töltik le majd fizetősen a filmet az elkövetkezendő hetekben?
Mi vagyunk az elsők, eddig még nem volt erre precedens. Fogalmunk sincs. Mi a kreatív munkánkkal szálltunk be, az amerikai producertársunk a pénzét fektette bele. Lehet, hogy ebből semmi sem térül majd meg. Ezzel is számolunk. Ahhoz, hogy nyereségessé kezdjen válni a projekt, legalább tízezer letöltés kellene. Minden nézőnek nagyon fogunk örülni, az biztos.
Csak Magyarországon lehet letölteni?
A film a Vimeo oldalán bérelhető egy napra, egy mozijegy áránál is kisebb összegért. Romániában és Magyarországon forgalmazzuk a filmet, választható angol és román felirat is hozzá. Az otthoni vetítésben az a jó, hogy egyszerre többen is odaülhetnek a képernyő elé.
Visszatérve hozzád, játsszunk a gondolattal: mi lennél, ha nem lehetnél színésznő?
Az az igazság, hogy nálam elég egyértelmű volt már a gyerekkoromban is, hogy színésznő leszek, lévén a szüleim is azok voltak. Ennek ellenére sokszor felmerült bennem, hogy abbahagynám a szakmát. Érdekes, az utóbbi években ez megszűnt bennem, élvezem, amit csinálok. Úgyhogy, ha egy mód van rá, nem szeretnék váltani.
Mi lesz az első dolog, amit megteszel, ha vége lesz ennek az őrületnek?
Mindenképpen szervezek egy valódi premierbulit a társaságnak, akikkel megcsináltuk a filmet. Mert nagyon megérdemlik.
Olvass tovább!
Fotó: Mohácsi László
