Részben emiatt 2004-ben a Szexuális Medicina Második Nemzetközi Konzultációja a vaginizmus inkább “viselkedésalapú” leírását javasolta arra fókuszálva, hogy vaginizmusban a nő szándéka mellett nem képes semmilyen tárgyat a hüvelyébe helyezni – értelemszerűen ebbe beletartozik az is, hogy szexuális együttlétkor nem tud létrejönni behatolás. Ennek alapja önmagában az izomgörcsön kívül lehet fájdalom, de lehet a fájdalomtól való félelem is.
A vaginizmus előfordulására vonatkozó megbízható epidemiológiai adatok meglehetősen hiányosak, de körülbelül 0,5% körülire tehető az előfordulási gyakorisága. Bár összességében a női szexuális problémák (female sexual dysfunction, FSD) legnagyobbrészt a változókorba lépett nőket érintik (51-59 év között a leggyakoribb), a vaginizmusnál az első tünetek főként a tizen- és huszonéveseknél jelentkeznek.
Nem csak lelki eredetű lehet
Nem csak lelki eredetű problémáról lehet szó, az állapotnak biológiai, érzelmi, pszichológiai és párkapcsolati vetületei is lehetnek. A vaginizmus okai sokfélék és átfedésben vannak, így a kezdeti kép néha nagy kihívást jelent diagnosztikai szempontból. Etiológiájába beletartoznak a hormonális, szervi valamint pszichoszociális tényezők: párkapcsolati problémák, társadalmi stresszorok, hangulatzavarok, fizikai vagy szexuális bántalmazások és pszichiátriai kórelőzmények.
Könnyű felismerni
A definíciójából következik, hogy felismerése nem nehéz. Amennyiben szexuális együttlétkor a hüvely annyira szűk és a hüvelybemenet annyira zárt, hogy sem szexuális játékszert nem tud az illető behelyezni, sem a behatolás nem kivitelezhető, akkor feltehetően ez a probléma. Enyhébb esetben előbbiek még létre is jöhetnek, de a beszűkült hüvely és hüvelybemenet annyira megnehezíti ezeket, hogy az együttlét diszkomforttal jár. Ezen kívül gyanúra adhat okot, ha már a tampon felhelyezése is nehézségekbe ütközik vagy a nőgyógyászati vizsgálat erős fájdalommal, a feltáró spekulum behelyezése sok nehézséggel jár. Bár a legtöbbször a vaginizmus okozza ezeket a panaszokat, mégis szükség van az egyéb kórképek kizárására, emiatt fontos a nőgyógyászati vizsgálat!
Fajtái
Ha már a szexuális élet megkezdésekor ezzel a panasszal találja szemben magát valaki, akkor általában elsődleges (primer) vaginizmusról van szó, és ebben az esetben általában multifaktoriális az ok. Ha problémamentes szexuális élet után hirtelen lép fel a probléma, akkor másodlagos (szekunder) vaginizmusról beszélhetünk, ilyenkor található valami konkrét eltérés a háttérben, pl. hüvelyi műtét, ösztrogénhiány miatt elvékonyodó hám, esetleg hüvelyi fertőzés vagy akár egy szülés után hegesen gyógyult gátseb.
Forduljunk orvoshoz!
A tapasztalatom az, hogy nehezen mernek a nők orvoshoz fordulni, így a kb. 0,5 %-os előfordulási gyakoriság is könnyen lehet egy alábecsült adat. Sokan nem tudják, hogy hol kezdjenek, kihez fordulhatnak és kevesen is foglalkoznak ezzel a kórképpel. Érdemes nőgyógyásznál kezdeni, és ha szükséges, a nőgyógyász tovább tudja irányítani az embert más szakemberhez, pszichológushoz vagy megfelelő profilú kollégához. Én medencefenék specialistaként, urogynekológusként az átlagnál több ilyen pácienst látok, mivel a vaginizmusban látható medencefenéki izmok görcse miatt sokan keresnek fel.
Nagyon nagy türelmet és empátiát igényel a vizsgálat, erre a nagymértékben túlterhelt állami rendeléseken ritkán jut idő, emiatt is vannak nehéz helyzetben a páciensek, emiatt is csúszhat a diagnózis és a kezelés.
„Bátran tekintsük magunkat partnernek az orvosnál” – interjú Dr. Oláh Orsolya nőgyógyásszal
Útjára indul szex rovatunk, melyben hétről hétre a szexualitás, testtudatosság, prevenció és egyéb sokszor tabusított intimtáji kérdések fognak előtérbe kerülni. Bemelegítésként bemutatkozik új rovatunk állandó orvosszakértője, Dr. Oláh Orsolya szülész-nőgyógyász.Terápiás lehetőségek
Két fő típusa van a terápiáknak, a pszichológiai és a gyógyszeres terápia, a fizioterápiát harmadikként külön említeném, bár a legtöbbször a pszchológiai terápiákkal együtt tárgyalják, mivel azoktól nem független.
A pszichológiai terápiánál személyes és meghatározott számú személyes találkozásra van szükség, és többféle módszer kombinációjából állhat. Szisztematikus deszenzitizációnak hívják a hüvely dilatátor méretsorral vagy ujjal történő fokozatos hüvelytágítását, melynek célja a félelem és szorongás csökkentése a behatolással kapcsolatban. A relaxációs terápia célja a medencefenéki izmok kontrollálása és a hüvely rugalmasságának növelése, itt is használhatóak a hüvelyi tágítósorok. A megfelelő relaxációs technikák elsajátításában gátizomterapeuta gyógytornászok tudnak segíteni.
A szexuális edukáció is fontos, célja, hogy a páciens megértse az állapota eredetéért és fenntartásáért felelős biológiai és pszichológiai folyamatokat, ami hatékonyabbé teszi a többi kezelést is. Alkalmazható még hipnoterápia is.
Az előbbieket is magában foglaló komplex terápia a kognitív viselkedésterápia (cognitive behavioral therapy, CBT). A pszichológiai terápia egyébként partner bevonása mellett is végezhető, bár az eddigi vizsgálatok nem találták hatékonyabbnak a partner nélkülieknél. Bizonyos esetekben antidepresszánsok, szorongáscsökkentők is alkalmazhatóak, erre a pszichológiai terápiára nem megfelelően reagáló, szorongással küzdő pácienseknél lehet szükség.
Helyi segítség
Egyes esetekben a fájdalom csökkentésére szolgáló helyi érzéstelenítő, pl. lidokain gél alkalmazása is szóba jöhet, illetve egyre több a tapasztalat a vaginizmus kezelésénél hüvelyben alkalmazott botulinum toxinnal is. Ebben az indikációban széles körben még nem elterjedt, de egyelőre ígéretesnek tűnő beavatkozás, mely során a medencefenék harántcsíkolt izmaiba adott helyi injekciókkal csökkenthető az izmok görcsös állapota.
