Miért érezted fontosnak, hogy reflektáljatok a SZFE-vel kapcsolatos történésekre?
A noÁr formáció közéleti ügyekre, problémákra keres megoldást és minden egyes számában olyan témákra világít rá, amiknek igenis reflektorfényt kellene kapniuk. Az oktatás szabadsága eddig is fontos szegmens volt a noÁr történetében, ezért is éreztem úgy, hogy ez egy olyan ügy, amit támogatnunk és segítenünk kell. És ebben az ügyben most nemcsak a SZFE autonómiájáról és szabadságáról van szó, hanem az egész országéról. Az egész országot behálózza a félelemben való lavírozás, és ezt egyszerűen le kell dönteni. Egy klip elkészítése, a kiállás, egy megszólalás, vagy egy tüntetésen való részvétel mindezt segíti. Azt szeretnénk, ha a bátorság evidencia lenne ebben az országban, és nem unikum.
Mivel te is az SZFE-n végeztél, ez az ügy talán közelebb is áll kicsit a szívedhez?
Igen, ez a szívügyem. A rapem is úgy kezdődik, hogy azt kérdezem „életem legboldogabb napja?” Mire a válaszom: „mikor felvettek”. És ez valóban így van. Tényleg az életem egyik legboldogabb napja volt, amikor felvettek az egyetemre, és el sem tudom képzelni, hogy hogyan érezhetik magukat egy ennyire átpolitizált helyzetben azok a fiatalok, akiket most vettek fel, vagy akik odajárnak. Ennek az ügynek egyetlen pozitív hozadéka talán az, hogy elindulhat egy polgári öntudatra ébredés. Változásra van szükség, de nem valami ellen kell szólni, hanem proaktívnak kell lenni. Progresszivitásra van szükség, de most egyelőre a hatalom inkább agresszív, mint progresszív.
Már egy ideje foglalkozol a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának kérdésével, nemrég Vidnyánszky Attilának például egy videóban üzentél Facebookon. Számíthatunk tőled még további kiállásra is?
Igen, ha minden jól megy, és megkapjuk az engedélyt, akkor szeptember 6-ára, vasárnapra szervezünk egy szolidaritási reggeli pikniket az egyetem elé az Amnesty International csapatával. Üljünk le pokrócokra, beszélgessünk, reggelizzünk együtt, indítsuk az egyetemistákkal a napot. Mert az lenne a cél, hogy egy széles körű szakmai összefogás tudjon létrejönni, ezért is próbálom buzdítani a barátimat, a kollégáimat is, hogy ők is hallassák a hangjukat. Fontos lenne, hogy az eddig hallgató művészek is felismerjék, hogy igenis ki kell állni a közéleti ügyek mellett. Itt egy remek lehetőség!
Ezt olvastad már?
„Nem Eszenyi Enikő ellen léptem fel, hanem az emberi méltóság mellett” – interjú Fenyvesi Lili rendezővel
Eszenyi Enikő lemondásával talán elkezdődött egy olyan folyamat, ami rendszerszinten is meg tudja majd változtatni a hazai színházak autoriter működését. Fenyvesi Lili, az Eszenyi-botrányt kirobbantó rendező legalábbis ebben reménykedik.Nálunk ennek annyira nincs kultúrája, az is meglepő, hogy te színészként ilyen nyíltan vállalod a véleményedet. Szemben például az USA-val, ahol teljesen természetes, hogy a hírességek politikailag is állást foglalnak.
Külföldön általában más a rendszer, mert a művészek nincsenek ennyire kiszolgáltatva az államnak. Itthon azt gondoljuk, hogy az állam osztja a pénzt, és az állam is azt gondolja, hogy ő osztja a pénzt, éppen ezért meg is mondhatja, hogy kivel akar dolgozni és kivel nem. De ez egy óriási tévedés. A filmek, az előadások a mi adóforintjainkból készülnek, ezt a pénzt mi fizettük be, többek között kultúrára, művészetre, fejlesztésekre, oktatásra – de ez nem az állam pénze. És ne kerülgessük a forró kását, Magyarországon igenis az van, hogy ha nem ugyanazt mondod, amit a hatalom, ha van ellenvéleményed, aminek hangot is adsz, akkor bizony elveszítheted a munkádat, vagy éppen nem kapsz munkát. És igen, azzal, hogy mi beleállunk a közügyekbe, hogy vállaljuk a véleményünket és kritikusan gondolkodunk, mi is esünk el munkától. De nem szeretnénk egy ilyen országban élni, hanem pont ezen szeretnénk változtatni. Most minden művésznek kötelessége a közügyekkel foglalkozni. Ha ezt nem tesszük, akkor a lojalitás és a kussolás lesz a tehetség mérőegysége.
Sokat támadtak téged korábban azzal, hogy csak az ellenzéki ügyek mellett állsz ki.
Amikor valaki azt állítja, hogy ellenzéki vagyok, akkor ezt kérdezem tőle: a hajléktalan emberek helyzete az ellenzéki kérdés vagy emberi? Az oktatás hanyatlása csak baloldali érzelmű embereket érinti? A klíma- és ökológiai katasztrófa nem fenyegeti a konzervatív, keresztény érzelmű embereket is? Egy jobboldali szavazó, nem lehet liberális? Az ügyek, amikbe beleállok, nem pártpolitikai síkon mozognak. Ezek olyan ügyek, amik szabadabbá és nyitottabbá tennék az országot. Olyan ügyek, amik változásra sarkallják a társadalmat, és amik mindannyiunk számára fontosak. Hiába akarják rám sütni, hogy ellenzéki vagyok, ez nem igaz. Én alakítani szeretném a közbeszédet, ne a közbeszéd alakítson engem.
A pártpolitika távol áll tőlem. Nem is lépünk fel sosem olyan tüntetésen, ahol politikusok szólalnak fel, vagy nem veszünk részt olyan rendezvényen, ami pártpolitikai színezetű. Nem fogadunk el állami támogatást sem, viszont a patreon.com-on lehet minket támogatni.
A zenéddel szerinted tudsz valódi változást elérni?
Van egy Szrgya Popovics nevű szerb fickó, ő indította el az Otpor! mozgalmat, és ők buktatták meg Milosevic diktatúráját Szerbiában. Az egész tüntetés, ellenállás egy punkkoncerttel kezdődött. A zenének elképesztő hatalma van, nagyon emocionális húrokat tud megpengetni. Erőt tud adni, szolidaritást tud vállalni, egy jó refrén akár himnikus is lehet, és a klipbe is tudunk olyan szimbólumokat belerakni, amelyekkel képesek vagyunk egy mozgalmat erősíteni. Energiát és hitet adhat, amire óriási szükség van most. Ezek azok a gesztusok, amiket a művészet tud adni az embereknek.
Olvass tovább!
Fotó: Huszár Dávid
