A Cuties-botrány érdekessége, hogy az ellenzők, a Netflix bojkottálásra felszólító emberek nagy része valójában nem is látta magát a filmet (ezt kommentjeikben, posztjaikban ők maguk is leírják), mivel, mint mondják, nekik már a plakát és a néhány perces előzetes is elég volt ahhoz, hogy undorítónak találják, és levonják a következtetést, miszerint a film a kislányok tárgyiasítását, szexualizálását népszerűsíti.
És valóban, a Cuties másfél óráját egyáltalán nem könnyű végigülni. Rengeteg olyan jelenet van benne, ami alatt én is elképesztően kínosan éreztem magam, és volt, hogy pár percre inkább le is állítottam a filmet, hogy kicsit fellélegezhessek. A mondanivalója viszont a kényes jelenetektől függetlenül is nagyon fontos, az időzítése pedig nem is lehetne aktuálisabb.
A igazság ráadásul az, hogy az egyre nagyobbá dagadó botrány ellenére, valójában mindkét fél, a film készítői és a film bojkottálói is ugyanazon az oldalon állnak: mindannyian arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy milyen káros hatással van a fiatal lányokra a közösségi média és az egész nyugati kultúra sugallta túlszexulizált nőkép.
De miről is szól a Cuties?
A film főszereplője Amy, a 11 éves szenegáli származású francia lány, aki már gyerekként megtanulja, hogy abban a konzervatív muszlim kultúrában, amiben nevelkedik, a nők mindig csak másodrendű állampolgárok lehetnek. Végignézi édesanyja megaláztatását, amikor az apja telefonon bejelenti, hogy szerzett maga mellé egy második feleséget, majd végigasszisztálja azt is, ahogy az édesanyja előkészíti az otthonukat az új feleség érkezésére és az esküvő megtartására. Eközben rendszeresen járnia kell vallási gyűlésekre is, ahol azt tanítják neki, hogy a nőknek mindig, minden körülmények között a férjüknek kell engedelmeskedni. Amy egy olyan világból jön, ahol a nőknek nincsen szava, és ahol az első menstruáció egyet jelent a nővé válással. Mikor az egyik jelenetben Amynek életében először megjön a vérzése, a nagynénje arról kezd el neki beszélni, hogy a szokásoknak megfelelően néhány év múlva már feleség is lehet belőle.
A kislány magányos ebben a világban. Mivel nemrég költöztek a nagyvárosba, még barátai sincsenek, és bár az édesanyja fizikailag mellette van, szerető szülőként nem igazán veszt részt az életében. Egy ilyen háttérrel talán nem csoda, hogy Amy szeme felcsillan, amikor először meglátja Angelicát, a szomszéd lányt, amint provokatív ruhában, szabados mozdulatokkal, önfeledten táncol az épület mosókonyhájában.
Angelica egy táncos lánybanda, a Cuties tagja. A csapatot négy 11 éves kislány alkotja, akik a videoklipekben és a közösségi médiában látott túlfűtött, erotikus mozdulatokat utánozzák le táncolás közben – a twerkeléstől kezdve egészen a padlón vonaglásik és a konkrét szexuális aktust imitáló pózokig… Tény és való, hogy a lányok táncjeleneit egy egészséges szexualitással és minimális erkölcsi iránytűvel rendelkező felnőttnek gyomorforgató végignézni.
Amy úgy érzi, hogy a lányok és a tánc kiutat jelenthet a kötelezettségekkel teli, szigorúan konzervatív életéből, és minden vágya az lesz, hogy bekerüljön a bandába. A film teljes történetét nem szeretnék most lelőni, de természetesen végül ki fog derülni, hogy ennek a csillogó, szexi és hívogató nyugati szabadosságnak is megvan az árnyoldala.
A mondanivalója nem is lehetne aktuálisabb
Bár a Cuties bojkottálói arra hivatkozva próbálják betiltatni a filmet, hogy az a gyerekpornográfiát és a lányok túlszexualizálását hirdeti, a valóság ennek az ellenkezője. A Cuties pont arra próbál rávilágítani, hogy mennyire hamis és torz az a nőkép, amit a nyugati média sugároz, és hogy mennyire problémás, hogy az Instagramon félmeztelenül pózoló influenszerektől kezdve a videoklipekben twerkelő sztárokig mindenki azt az üzenetet közvetíti a lányoknak, hogy a testük a legfontosabb eszközük az érvényesüléshez.
A filmben a lányok pornószínésznőket megszégyenítő módon próbálnak csábítóak lenni, tökéletesen hozzák az Instagramon látott pózokat, mimikákat, miközben az egészből valójában semmit nem értenek. Amikor kiesnek a szexi táncos szerepéből, visszaváltoznak gyerekekké, akiknek fogalmuk sincs még a saját szexualitásukról. Csupán azért utánozzák le a felnőttes mozdulatokat, mert az őket körülvevő világ azt sulykolja, hogy ez kell ahhoz, hogy népszerűek és szerethetőek legyenek.
Ezt olvastad már?
Amy a film során a két teljesen különböző világ között őrlődik: egyik oldalon ott van a szigorú muszlim család és a hagyományok, a másikon pedig a közösségi média szabad, ám túlszexualizált és felszínes világa. A rendezőnő, Maïmouna Doucouré nyers őszinteséggel ábrázolja mindkét oldalt, és nem fél kritikus lenni a nyugati kultúrával szemben sem.
A francia-szenegáli Maïmouna Doucouré így beszélt erről a Time-nak:
„Mielőtt elkészítettem a filmet, másfél éven át interjúztam olyan kislányokkal, akik még nem kezdtek el serdülni. Megpróbáltam megérteni, hogy nekik milyen elképzelésük van a nőiségről, és hogy ezt az elképzelést hogyan befolyásolja a közösségi média. Azt szoktuk mondani, hogy más kultúrákban a nők el vannak nyomva. De a film készítésekor felmerült bennem a kérdés: vajon a nyugati kultúrában a női test tárgyiasítása nem ugyanúgy az elnyomás eszköze?”
A film jogos kritikája
A filmmel kapcsolatos leggyakoribb kritika – már azok részéről, akik egyáltalán megnézték –, hogy szükséges volt-e vajon ennyiszer, ilyen hosszan és részletesen bemutatni a lányok provokatív mozdulatait. És azt is sokan a rendezőnő szemére vetették, hogy miközben filmjével azt szerette volna bemutatni, hogy mennyire problémás a fiatal lányok túlszexulizálása, a film elkészítéséhez ő is 11,12, 13 éves kislányokat használt, akiknek a twerkelését és földön vonaglását aztán egy egész stáb végignézte.
A Cuties, vagy eredeti francia címén a Mignonnes egyébként idén januárban a Sundance Filmfesztiválon díjat is nyert, és érdekes módon akkor még nem haragította magára a fél világot. Az egész botrányt valójában az váltotta ki, hogy a Netflix marketingcsapata lecserélte a film eredeti, egyáltalán nem provokatív plakátját egy sokkal problémásabbra. Ennek a balul elsült marketinghúzásnak pedig most maga a film és a rendezőnő, Maïmouna Doucouré issza meg a levét.
A cikkhez forrásként használtuk a filmtekercs.hu oldalán található kritikát, olvasd el azt is, kattintsd IDE!
Olvass tovább!
Fotó: IMDb
