„Maradjanak inkább otthon a pedagógusok” – szülők a PDSZ felhívásáról

2020. november 11. |

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete arra kérte a szülőket, hogy ha tehetik, inkább tartsák otthon a gyerekeiket, ezt azonban sok szülő nem tudja, vagy nem akarja megoldani. Akik mégis így döntenek, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben.

November 8-án a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete felhívást tett közzé, amelyben arra szólították fel a szülőket, hogy ne küldjék óvodába, iskolába a gyerekeiket. A felhívásban azt írják, sok levelet kaptak aggódó szülőktől, akik a nem megfelelő járványügyi intézkedések miatt nem érzik biztonságban a gyerekeket és családjukat, ezért döntöttek úgy, hogy kiáltványt írnak. A PDSZ a posztban úgy fogalmaz: „(…) Ameddig viszont a kormány nemcsak szavakban, hanem tettek szintjén is el nem kötelezi magát az élet és az egészség védelme mellett, addig lépéskényszerben vannak a szülők. Akiknek nem válasz az, hogy még nem észszerű a digitális oktatásra áttérni az iskolákban!”

Persze a szakszervezetnél is tisztában vannak vele, hogy nem minden családnak áll módjában otthon tartani a gyerekeket, mégis azt kérték, akinek lehetősége van erre, ne küldje az intézménybe őket. Ehhez egyébként praktikus tanácsokat is adnak: a PDSZ szerint a járványügyi protokollok alapján az óvodák és iskolák vezetői rendelkezhetnek a tanulók mulasztásának igazolásáról, így az intézmények részéről elvileg megoldható volna a gyerekek otthoni tanítása.

A felhívásra rengeteg komment érkezett, a reakciók pedig meglehetősen vegyesek. Sokan támogatják a PDSZ álláspontját, ugyanakkor arra panaszkodnak, hogy az iskolájuk, óvodájuk nem együttműködő ebben. Mások kimondottan felháborítónak tartják, hogy a PDSZ újra a szülőket fokozottan leterhelő digitális oktatást szorgalmazza. Sokan azt javasolták, hogy inkább a pedagógusok maradjanak otthon, nyíltan, vagy kevésbé nyíltan nehezményezve, hogy a PDSZ a szülőkre hárítaná a felelősséget.

Olvastad már?

Az elvált szülők gyermekeivel mi legyen karantén idején?

Az elvált szülők gyermekeivel mi legyen karantén idején?

A koronavírus hatására kialakult karanténállapot mindenki életét felrúgja – például azokét a gyerekekét, akiknek a szülei elváltak, és egyáltalán nem láthatják édesanyjukat vagy édesapjukat. Érintett szülőket és egy gyermekpszichológust kérdeztük, mire kell ilyenkor hatványozottan figyelnünk.

Az otthonmaradás pártján álló szülők egy darabig még reménykedhettek benne, hogy a kormány aktuális bejelentésében „megoldják” a kérdést, az újabb szigorítások azonban végül csak a gimnáziumok és felsőoktatási intézmények digitális átállását rendelték el. Az általános iskolás gyerekeket nevelő szülőknek tehát továbbra is maguknak kell eldönteniük, hogyan menedzselik életüket az egyre aggasztóbb járványhelyzetben.

Ez nem forradalom

Amikor beszélgetünk, Réka hatodikos kislánya már második napja nem jár iskolába: azért vette ki, mert nagyon aggódik a járványhelyzet miatt. A családjukban már történt koronavírussal összefüggő tragédia, így ők igazán a bőrükön érzik a fenyegetést, de nem csak ezért döntöttek úgy, hogy otthon tartják lányukat. „A férjemmel úgy érezzük, nem kapunk korrekt tájékoztatást az iskola részéről: csak a gyerekek elbeszéléséből derül ki, hogy az egyik tanár hetekig beteg volt, vagy hogy hazaküldtek egy fél osztályt. Ez borzasztóan nyugtalanító számunkra. Ráadásul még hatodikos gyerekekről sem feltételezhető, hogy mindig minden helyzetben betartják a járványügyi előírásokat, ami természetesen érthető, ugyanakkor további aggodalomra ad okot” – magyarázza az édesanya.

A családjukban van olyan, aki születési alapbetegsége miatt fokozottan veszélyeztetett, de Réka azt mondja, a gyerekeik, sőt a pedagógusok védelme is motiválta döntésében. Egyelőre csak egy hétre vette ki a gyereket, bízva abban, hogy a kormány „felelős döntést” hoz, azonban most, hogy kiderült, a rendelet rájuk nem vonatkozik, tanácstalan a jövőt illetően. „Nem akarok rosszat a gyerekemnek, nem szeretném, ha lemaradna, vagy ha megbélyegeznék őt. Nem akarok forradalmat, csak az egészségünket szeretném megvédeni” – mondja. A helyzet már csak azért sem egyszerű, mert most a tanárok a kontaktoktatásra vannak berendezkedve, tehát Rékáék lányához csak az online rendszerbe feltöltött házi feladatok jutnak el, ami persze nem elég ahhoz, hogy hosszú távon lépést tartson az osztályával. Az édesanya természetesen lányával is beszélt a helyzetről, a kislány pedig – érthető módon – szeretne iskolába járni. Réka azt mondja, nehéz döntés előtt áll a család, bár még reménykedik benne, hogy egy későbbi intézkedéssel az általános iskolások távoktatását is elrendelik. „Megértem azokat a szülőket, akik nem tudják megoldani a gyerekük elhelyezését – mondja Réka. – De ha egy gyerek hazaviszi a betegséget az iskolából, akkor mit csinálnak? Akkor ugyanúgy rákényszerül a család, hogy bezárkózzon a lakásba, csak sokkal nehezebb körülmények között. Szerintem ezt fontos lenne átgondolni.”

Az ilyen döntéseket egyébként sok pedagógus üdvözli. Egy ötvenes éveiben járó általános iskolai tanárnő, nevezzük most Évának, azt mondja, ő is biztosította a szülőket, hogy nyugodtan otthon tarthatják a gyerekeiket, igazolni fogja a hiányzást. Évát egyre jobban aggasztja a járványhelyzet, ráadásul az osztályában fertőtlenítő sem lenne, ha ő maga nem vásárolt volna belőle. A hetekben a háziorvosával is egyeztetett, hogy szükség esetén kiírja őt táppénzre – azt mondja, sokan csinálják így, bár az orvosa is figyelmeztette őt, hogy ez sem „mehet a végtelenségig”, hiszen őket is ellenőrzik. Ha minden pedagógus így döntene, az felülről érkező szabályozások nélkül is megoldhatná az aggódó szülők problémáit, a PDSZ felhívásának ellenzői épp ezért inkább a tanárokat buzdítják lépésre.

Kisebb kockázat

„Azt gondolom, felháborító a PDSZ felhívása az iskola bojkottjára, hiszen pontosan tudják, hogy a szülő nem igazolhat ennyi hiányzást. Ha inkább a tanárokat buzdítanák sztrájkra, azt támogatnám” – magyarázza Zsófia, egy elsős kislány anyukája. Ő azt mondja, bár tartanak a koronavírustól, a nemzetközi tanulmányokat átolvasva bíznak benne, hogy a (többnyire tünetmentes) kisgyerekek tényleg nem igazán fertőznek. „Épp ezért szerintem racionális, hogy csak a középiskolák álltak át digitális oktatásra” – jegyzi meg Zsófia. Ők egyébként kimondottan szerették a tavaszi hullám alatti karanténidőszakot, mikor otthon voltak a gyerekek – szerencsére az édesanya és a férje meg tudták oldani a távmunkát.

Egy másik szülő, Hanna azonban kimondottan „pokolnak” élte meg az említett időszakot. Ő borzasztóan rosszul élné meg, ha harmadikos fiát újra digitálisan oktatnák, hiszen ő akkor csak a nagyszülőkre tudná bízni a gyereket – az pedig szerinte sokkal nagyobb kockázat, mint az, hogy a fia esetleg „hazahozza a vírust”, hiszen most csak a szabadban, távolról találkoznak a nagyszülőkkel.

Persze a járványhelyzetben nem igazán vannak ideális megoldások, inkább csak rosszak és kevésbé rosszak. Minden szülő bízik benne, hogy a döntés, amit családilag meghoznak, az utóbbi kategóriába esik.

Fotó: Unsplash.com

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter