Kik azok az incelek?
Az incel az angol „involuntary celibate” rövidítése, ami magyarul körülbelül annyit jelent, hogy kényszerű cölibátus. Az incelek tehát olyan emberek, pontosabban férfiak, akik nem a saját akaratukból választották a cölibátust, hanem csak nem fekszik le velük senki. A szexuális sikertelenségük okát általában nem magukban keresik, inkább azzal magyarázzák, hogy a párválasztás túlságosan igazságtalan elvek mentén működik. Nemcsak a gonosz nőkre haragszanak, akik szerintük megtagadják tőlük a szexhez való jogukat, de a sikeres és vonzó férfiakra is, akik elhappolják előlük a nőket, és ezzel elnyomják őket. Ezek után nem annyira meglepő, hogy a közösségük fő összetartó ereje a nőgyűlölet, valamint a saját elutasítottságukból fakadó frusztráció. A kirekesztettségükért általában az 1960-as évek szexuális forradalmát és a feminizmust szokták felelőssé tenni, miközben visszasírják azokat az időket, amikor a nőknek még nem volt joguk saját maguknak párt választani.
Az incel szót 2014-ben egy Elliot Rodger nevű férfi hozta be a köztudatba, aki a University of California területén négy nőt és két férfit megölt, további 14 embert pedig megsebesített. A gyilkosságok előtt Rodger egy videót is feltöltött YouTube-ra, amiben bejelentette, hogy meg akarja ölni az egyetem legmenőbb lányait – csak azért, mert azok mindig visszautasították a szexuális közeledését. A 22 éves fiú a 6 perces monológjában bevallotta, hogy még mindig szűz, és még csak nem is csókolózott senkivel. Nem értette, hogy miért utasítják vissza a lányok, miközben a nála rosszabbnak tartott férfiakkal hajlandóak voltak összejönni. Azt gondolta, hogy ha megöli őket, akkor majd megmutatja a többieknek, hogy mégis ő volt az erősebb. A mészárlás után Roger öngyilkos lett.
Az incelek világában szinte minden kizárólag a külsőtől függ, a személyiség teljesen mellékes. A nőket és a férfiakat is a megjelenésük alapján sorolják be különféle skatulyákba. Alfának vagy Chadnek nevezik például a jóképű, kívánatos és sikeres férfiakat, azokat, akik szerintük a nők ideáljai. A Chadeknek női megfelelőik is vannak, ők a Stacyk: a gyönyörű, jó alakú nők, akik kizárólag Chadekkel hajlandóak összejönni. A bétákról, vagy más néven Normie-król azt gondolják, hogy ugyan össze tudnak jönni nőkkel, ám ők már kevésbé sikeresek és kevésbé vonzók. Végül pedig ott vannak az omegák, vagyis maguk, az incelek, akiknek – véleményük szerint – esélyük sincs semmiféle szexuális kapcsolatra. Az incelek meg vannak róla győződve, hogy ha valaki nem tökéletes külső adottságokkal születik, akkor már próbálkoznia sem érdemes a nőknél.
Ezt olvastad már?
Az incelek úgy gondolják, hogy nekik alanyi jogon járna a szex, de persze nem akármilyen nővel: a legtöbbjük a fiatal, konvencionálisan vonzó nőkre, tehát a Stacykre tartana igényt. Ha pedig valaki nem akar velük szóba állni, akkor gyakran arra is felhatalmazva érzik magukat, hogy online zaklassák és terrorizáljak az illetőt. A Redditnek az elmúlt években több inceltartalmú fórumot is törölnie kellett, mert túlságosan is elharapództak a nőkkel szembeni erőszakos megnyilvánulások.
Az incel szubkultúra általában online szerveződik, az egyik legnagyobb bázisuk pedig továbbra is a Reddit. A számtalan inceloldalra válaszul azonban az utóbbi időben ellencsoportok is alakulni kezdtek. Egészen pontosan olyan közösségek, ahol ítélkezés és kérdezősködés nélkül próbálnak meg segítenek azoknak, akik kilépnének az öngyűlölet-önsajnálat-nőgyűlölet hármasából, és maguk mögött szeretnék hagyni az incelséget.
Az IncelExit nevű Reddit-csoport is egy ilyen közösség, itt ismerte meg a Vice újságírója is azt a három interjúalanyt, akik részletesen elmesélték neki incelségül történetét. Az alábbiakban az ő sztorijuk következik.
Kevin, 32 éves
„A Reddit megnyugvást adott. Egy vérbeli kocka voltam, aki végzős gimisként ment el életében először bulizni, és akinek csak az egyetem alatt sikerült elvesztenie a szüzességét. Hosszú évekig egy kívülállónak éreztem magam. Eleinte inkább csak röhögtem az inceleken, gúnyolódtam rajtuk, aztán a dolgok szépen lassan kezdtek megváltozni, és végül én is közöttük találtam magam.
Volt egy lány. 32 éves volt, még mindig az anyjával és a mostohaapjával élt, barátai sem voltak, de én így is menthetetlenül belezúgtam. Szerelmet vallottam neki, erre ő durván visszautasított. 18 hónap múlva megint bepróbálkoztam nála, és ő újra nemet mondott. Ahelyett, hogy egyszerűen elfogadtam volna, hogy nem illünk egymáshoz, nagyon mellre szívtam a dolgot. Inni kezdtem, sokat… És közben minden iránt elvesztettem az érdeklődésemet. Hosszú időn át az egyetlen biztos pont a Reddit volt az életemben, ahol elpanaszkodhattam a fájdalmamat és dagonyázhattam a saját nyomoromban.
A fórumozás közben simán leribancoztam a nőket, megpróbáltam minél jobban kiadni magamból a frusztrációmat. Azt hiszem, mindezt azért online csináltam, mert sosem éreztem magam annyira magabiztosnak, hogy az ilyen dolgokról személyesen beszéljek valakivel. Megalázó lett volna.
Akkor kezdtem el ismét emberként tekinteni a nőkre, amikor egy új állásom lett, és az oktatásban helyezkedtem el. Az új női munkatársaim annyira kedvesen bántak velem, hogy egyszerűen nem tudtam tovább fenntartani a másik, netes személyiségemet. Egy szemétládának éreztem magam, aki kettős életet él, és csak azért megy fel a netre, hogy másokat alázzon.
Az incelfórumokban úgy érzed, hogy tényleg jogos a nőgyűlöleted, felhatalmazva érzed magad arra, hogy másokat mocskolj. Itt nincs helye a kritikai gondolkodásnak, a saját buborékunkban vagyunk, ahova csak a mi hangunk hallatszódik be, és csak az visszhangzik mindenhonnan. Felerősödnek a félelmeink és a haragunk is. Az incelek számára csak a külső számít, én viszont mostanra már rájöttem, hogy a megjelenés nem minden. És igazából a srácok sem olyan csúnyák, mint amilyennek gondolják magukat, ha lenne egy normális kapcsolatuk egy nővel, akkor meg lennének lepődve, hogy a nő mi mindent megtenne értük. Nemrégiben volt egy kapcsolatom, amire egy incel biztosan azt mondta volna, hogy nem illünk össze, mert volt nem azonos a bőrszínünk, vagy mert nem passzolt a magasságunk… De most már tudom, hogy a párkapcsolatok sokkal összetettebbek a külsőségeknél.”
Jake, 19 éves
Férfiakkal és nőkkel is szexeltem már, ezért hivatalosan nem hívhatom magamat incelnek, bár az egész inkább a gondolkodásmódról szól, semmint a szüzességről. 2016 körül kezdtem el aktív lenni az incelfórumokon. Órákig lógtam egyhuzamban a Redditen, valódi függőséggé vált. Ez persze nagy mértékben befolyásolta a gondolkodásmódomat, és rövid időn belül a világnézetemet is egyre mérgezőbbé tette. De mivel jó érzés volt a nyomoromban dagonyázni, és másokét hallgatni, folytattam a dolgot. Már nem is emlékszem, hogy pontosan mi vitt az incelek közé. Azt hiszem, a szociális szorongásom miatt szerettem volna egy támogató közeget találni, és végül fokozatosan beolvadtam a többi srác közé.
Nagy részt annak köszönhető, hogy ott tudtam hagyni a közösséget, hogy elkezdtem rendszeresen nőkkel kommunikálni, és lány barátaim lettek. Ennek hatására végül sok minden megváltozott a hozzáállásomban, és ma már úgy érzem, hogy leginkább az húzott be az incelek közé, hogy nagyon erősen éltek bennem a konzervatív nemi szerepek. Volt egy megingathatatlan elképzelésem arról, hogy mi a nők és mi a férfiak szerepe, ezt pedig a közösség csak tovább erősítette bennem.
Amikor először szexeltem, rájöttem, hogy annyira nem is nagy szám. Életem nagy részében a szexet valami sorsdöntő dolognak gondoltam, aztán egyszer csak rájöttem, hogy valójában nem az. Most, hogy már több emberrel is lefeküdtem, azt is megértettem, hogy a szex akár még rossz is lehet. Ha olyannal vagy együtt, akivel nem vagytok kompatibilisek, abból nem sül ki semmi jó. Megértettem, hogy a szex számomra nem is olyan fontos, ellenben az érintésekre, a fizikai meghittségre, az ölelésekre, kézfogásokra nagyon vágyom. De mivel ilyen dolgokat férfiak leginkább csak egy romantikus párkapcsolatban tapasztalhatnak meg, az intimitás hiánya sokak mentális egészségét károsítja.
Ha felnőtt férfiként megöleled a férfi barátaidat, akkor egyszerűen leb*zinak, szóval én is korán megtanultam, hogy ne kerüljek közel más pasikhoz. Nem értettem meg a saját szexualitásom, ettől pedig csak egyre bizonytalanabb lettem. Régebben féltem volna bevallani, hogy a férfiakhoz is vonzódom, most azonban már tudom, hogy a szexualitás egy összetett dolog, és teljesen normális, ha mindkét nemmel van kapcsolatom. Szerintem az incelek közül sokan lehetnek, akik elfojtják a homoszexualitásukat, mert egyszerűen nem tudják kezelni. Ráadásul sok incelközösség nagyon is homofób, ez pedig csak még jobban táplálja az öngyűlöletüket és a tagadásukat.”
Alex, 18 éves
A járvány kezdetén, április vagy május környékén kezdtem el egyre többet feljárni a Redditre. Itt hallottam először az incelekről is, amikor valaki egy béna párkapcsolati tanács miatt az egyik fórumban leincelezte a másikat. Utánanéztem a szó jelentésének, és rájöttem, hogy én is olyan vagyok, mint ők. Gyorsan megtanultam a különféle szavaikat és kifejezéseket, és el is kezdtem posztolni.
A csoport tagjai meg voltak győződve róla, hogy senki nem feküdne le velük, és én is pontosan ugyanezt gondoltam magamról. Jó volt beszélgetni olyanokkal, akik ugyanúgy éreztek, mint én. Vannak barátaim, akiket nagyon szeretek, de ilyesmiről nem tudtam volna velük beszélni, biztos voltam benne, hogy ők nem értenének meg. Úgy éreztem, hogy szükségem van az incelekre, ezért egyre többet írtam nekik arról, mennyire frusztrálnak a nők, és hogy milyen szomorú és magányos vagyok.
Sokat segített az is, hogy kizárólag a külsőre koncentráltak, ezzel ugyanis nekem is könnyű volt takarózni. Egyszerűen ráfoghattam minden sikertelenségemet arra, hogy nem vagyok elég vonzó. Egy idő után elkezdtem a barátaimnak is beszélni az incelközösségről, és megosztottam velük azokat a tippeket, amiket ott kaptam. Ők persze nem voltak elragadtatva a fórumtól, és egy idő után én is ráeszméltem, hogy nem jó irányba haladok. Be akartam fejezni a dolgot, de nem volt könnyű. Ha rosszul éreztem magam, mindig újra és újra visszamentem a Redditre.
Aztán eltűnődtem, hogy vajon kinek lehet igaza: a barátaimnak, vagy inkább azoknak a random embereknek a neten? A válasz könnyű volt. Nem akartam a barátaim nélkül élni. Végül eldöntöttem: otthagytam az incelcsoportokat, és csatlakoztam az IncelExithez. Már korábban is hallottam erről a közösségről, hiszen az incelek rendszeresen szidták pket, végül azonban mégis ez a fórum segített rajtam. Nagyon nagy szükségem volt a pozitív energiákra, és tőlük megkaptam.
Az IncelExit nélkül valószínűleg tovább maradtam volna, de azt hiszem, végül így is úgy is ott hagytam volna az inceleket. Most már nem gondolom, hogy nincs esélyem a nőknél. Sokkal bizakodóbb vagyok.”
Forrás: Vice Fotó: Getty Images
