Tévhit: Nem lehet erőszakról beszélni, ha az áldozat nem próbált meg minden erejével védekezni ellene
Ez a tévhit már így is mélyen gyökerezik a magyar társadalomban, valamint az uralkodó jogalkalmazó gyakorlatban, a Kúria legújabb döntése pedig erre csak még inkább ráerősített. „A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása” – olvasható a szövegben, amivel a Kúria gyakorlatilag azt mondta ki, hogy ha a sértett nem küzd eléggé, akkor nincs is szexuális erőszak. Igaz, a legfőbb bírói testület véleményét annyibban cizellálta, hogy elfogadta, nem zárja ki a komoly ellenállás megállapítását, ha az erőszak elszenvedője azért nem védekezik, mert helyzetét kilátástalannak tartja, de ez még mindig távol áll a nők valóságának elfogadásától. A valóság ugyanis az, hogy az áldozatok csak igen ritkán veszik fel a harcot a támadójukkal, ennek pedig meg is van az észszerű magyarázata.
„Ha az embert megtámadják, akkor a lefagyás egy teljesen normális reakció. Tévhit, hogy az áldozat közben kézzel-lábbal tiltakozik és küzd. Egy kutatásban a megvizsgált esetek 70 százalékban lefagyással reagáltak, a nők és nemcsak azért, mert ez egy ösztönös reakció, hanem mert az áldozat egy ilyen helyzetben mérlegel is. Nemcsak lefagy, hanem racionálisan arra a következtetésre jut, hogy nagyobb az esélye, hogy megússza, túlélje, ha hagyja magát, és nem csinál semmit. Ez pedig többnyire igaz is” – magyarázza Spronz Júlia, aki hogy még jobban érzékeltesse a helyzetet, felhoz egy mindenki számára ismerős példát. Mint mondja, gyakorlatilag nincs olyan nő Budapesten, akit ne ért volna valamiféle szexuális inzultus élete során legalább egyszer, például a tömegközlekedésen utazva. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a legtöbben ezekben a helyzetekben is lefagynak, és úgy csinálnak, mintha nem vennék észre, hogy éppen valaki hozzájuk dörgölőzik vagy alájuk nyúl. „De az esetek többségében ilyenkor még a környezet is úgy tesz, mintha semmi sem történne. Ne legyünk már ennyire álszentek. Miért várunk mást azt áldozattól, amikor maga a környezet is ugyanígy reagál?”
Ha pedig jobban belegondolunk, egy rablótámadás során is igen ritka, hogy az áldozat megpróbálna ellenállni, de mégsem feltételezi róla senki, hogy önszántából vált meg értékeitől.
Tévhit: A nemi erőszak este, sötét utcán történik, az elkövető pedig egy idegen férfi
Bár nagyon erősen él a társadalomban ez a hamis kép a nemi erőszakról, Spronz Júlia azt mondja, hogy a statisztikai adatok szerint az esetek 70 százalékát ismerős, például egy családi barát vagy egy rokon követi el. A nemi erőszakok túlnyomó többsége tehát nem a sötét utcán, hanem az otthon – vagy a barátok, rokonok otthonának – biztonságosnak hitt falai között történik.
Ezt olvastad már?
Tévhit: Azokat a nőket erőszakolják meg, akik kihívóan öltözködnek
A nemi erőszaknak nincs köze sem az áldozat öltözködéséhez, sem a viselkedéséhez. Bármely nő (lány) lehet nemi erőszak áldozata, a korától, származásától, társadalmi helyzetétől, vallásától, foglalkozásától, megjelenésétől és viselkedésétől függetlenül. A PATENT szakértője azt mondja, hogy az áldozathibáztatás egy nagyon mélyen gyökerező önvédelmi reflex a társadalom részéről, amivel azt az érzetet lehet kelteni, mintha az áldozatnak lenne befolyása arra, ami vele történik, és akár megakadályozható is lenne a támadás. A kívülállókat ez a gondolat megnyugtathatja, úgy érezhetik, hogy az áldozat hibájából tanulva, kellő odafigyeléssel ők maguk elkerülhetik a hasonló helyzetek. Csakhogy a nemi erőszak egyáltalán nem így működik.
Tévhit: Aki szexuális erőszakot követ el, az szexuálisan deviáns
A tapasztalat szerint az elkövetők többsége teljesen ép és egészséges szexualitással bír. Többségüknek aktuális párkapcsolata is van, akivel normális szexuális életet élnek. Az erőszak hajtóereje nem a szexuális kielégületlenség, hanem az áldozat feletti kontroll és hatalom.
Tévhit: A nemi erőszaknak mindig van külsérelmi nyoma a testen vagy a nemi szerveken
Spronz Júlia azt mondja, hogy az áldozatokon sokszor nincsenek külsérelmi nyomok, és különösen szexuálisan aktív nők esetében nem szokott lenni semmilyen külső elváltozás. Ez nem jelenti azt, hogy belső sérülések nem keletkeztek az erőszak során, ugyanakkor az a tapasztalat, hogy látható, külső elváltozások hiányában az egészségügyi dolgozók nem végeznek belső vizsgálatokat.
Tévhit: Az a nő, aki ivott vagy drogozott, gyakorlatilag beleegyezett a szexbe
A magatehetetlenség vagy döntésképtelenség nem azonos a beleegyezéssel, hiszen egy kiszolgáltatott, öntudatlan emberrel való szexuális kapcsolat lehetetlenné teszi a tudatosságot, az informált döntéshozatalt és a kölcsönösséget.
Fotó: Getty Images
