De tényleg normális a szex közbeni fájdalom? Ha nem az, akkor vajon miért próbálja meg normalizálni a társadalom, és miért viseli el annyi nő szó nélkül? Kihez fordulhat a nő, aki eldönti, hogy tenni szeretne ellene? A kérdésekre dr. Pethő Boglárka szülész-nőgyógyász segítségével kerestük a válaszokat.
Kinek mit jelent a rossz szex?
Kutatások szerint a nők mintegy 30 százaléka érez fájdalmat vaginális közösülés közben – míg anális közösülés során ez az arány már 72 százalék. Erről a szex közbeni fájdalomról a férfiak nagy része nem szerez tudomást, mivel a nők többsége nem árulja el a partnerének.
A szex a nők számára többféleképpen is lehet kellemetlen vagy éppen fájdalmas. Van, amikor maga a behatolás okoz éles, szúró fájdalmat, de jelentkezhet tompa, folyamatosan fennálló kellemetlen érzés is, sőt vannak, akiknél a rossz érzések nem fizikai, hanem lelki eredetűek. Olyan frusztráció és félelem tör rájuk, amitől az aktus fájdalmassá válik, vagy ami megnehezíti, esetenként lehetetlenné is teszi a behatolást.
De természetesen a nők mellett a férfiaknak is lehet részük rossz szexben – csak kicsit másképp. Sara McClelland, a Michigani Egyetem professzora egy néhány évvel ezelőtti kutatásában arra kereste a választ, hogy vajon a fiatal férfiak és nők miként értékelik a szexuális elégedettségüket, és hogy vajon kinek mi számít igazán rossz szexnek. A kutatás kifejezetten elszomorító, de nem annyira meglepő eredményeket hozott. A nők a rossz szexet a fizikai fájdalommal, megalázottsággal, szomorúsággal és más negatív érzelmekkel kötötték össze. Ezzel szemben a férfiak már akkor rossz szexet emlegettek, ha nem volt elég vonzó a partnerük, vagy kevésbé volt kielégítő számukra az aktus. A felmérésben részt vevő férfiak számára fel sem merült, hogy a szex fájdalommal, testi veszéllyel is járhat.
Hasonló kutatásokat egyáltalán nem könnyű találni, nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a nők szex közben érzett fájdalma nem érdekli különösebben a tudományos életet. Sokat mondó eredményt kapunk például, ha rákeresünk, hogy mennyi klinikai vizsgálat szerepel a PubMed orvosi adatbázisában a női diszpareuniáról, (tehát a szex közben tapasztalt súlyos fizikai fájdalomról) és mennyi a férfiak erekciós diszfunkcióijáról, (ismertebb nevén a potenciazavarról), ami ugyan egy kellemetlen, de egyáltalán nem fájdalmas állapot. A keresőmotor adatai szerint a tudósok majdnem ötször több klinikai kutatást szentelnek a férfiak szexuális örömeinek, mint a nők által szex közben tapasztalt fájdalomnak. Mindez pedig tökéletesen egybevág azzal a szomorú ténnyel is, hogy egy nő számára átlagosan 8 év szenvedésbe telik míg endometriózissal diagnosztizáljak (amely betegség gyakran a fájdalmas szex okozója), miközben a férfiak az orvosuknál bármikor felírathatnak maguknak receptre egy doboz Viagrát.
Ezt olvastad már?
A nőknek tényleg kötelességük elviselni a fájdalmat?
Miközben a skót parlament – egy igen előremutató lépéssel – múlt héten minden nő számára ingyenesen elérhetővé tette a tamponokat és intimbetéteket, nagyon sok más országban – például itthon is – nem igen változott a menstruációhoz való hozzáállás nagyjából a '80-as évek óta.A női lét ezzel jár
A szex közbeni fájdalomról sok nő egyáltalán nem beszél a partnerének: van, aki egyszerűen fel sem meri hozni a témát, míg mások teljesen normálisnak gondolják a kellemetlen érzéseiket. De az is nagyon gyakori, hogy a nők a szexszel kapcsolatos berögződéseik miatt nem mernek megszólani. Úgy vannak vele, hogy ha fáj, ha nem, nekik így is, úgy is teljesíteniük kell. A heteroszexuális párkapcsolatokban ugyanis a szexre gyakran úgy tekintenek, mint ami alapjogon jár a férfinak. Mintha a nők a kapcsolat kezdetén aláírnának egy képzeletbeli szerződést, ami kimondja, hogy onnantól fogva kötelességük lesz mindig, minden körülmények között a párjuk rendelkezésére állni. Függetlenül attól, hogy milyen kedvük van, kívánják-e a szexet, élvezik-e, vagy hogy éppen fáj-e.
A fájdalom, a kellemetlenség elviselése, a saját testük feletti irányítás elvesztése hosszú ideje már a női lét velejárója. A női szexualitást évszázadokon keresztül a férfiak kontrollálták, a nők nem rendelkezhettek saját testük és vágyaik felett – miközben a női orgazmusról a társadalom egészen a 20. század közepéig gyakorlatilag tudomást sem vett. A nőket a történelem során sokáig valamiféle szexuálisan passzív lénynek tartották, akiknek a legfőbb feladata egyrészt az volt, hogy házasságig szüzek maradjanak, majd pedig, hogy jó feleséghez méltó módon kielégítsék a férjeik vágyait és közben persze szüljenek egy rakás gyereket. Nem sok mindenkit érdekelt, hogy mindezt ők élvezik-e, hogy vágynak-e rá, ha pedig az aktus még fájt is, betudták egy szükséges rossznak.
A női orgazmus „feltalálása” és a 1960-as évek szexuális forradalma után a női szexualitásnak elvileg fel kellett volna végre szabadulnia, ez azonban teljes mértékben a mai napig nem történt meg. Hiába lett szabad a szex, a pornó térhódítása és a túlszexualizált popkultúra csak tovább erősítette a szexszel kapcsolatos berögződéseket: a nő a modern korban is egy kellékké, egy szexuális tárggyá vált. Annyi kivétellel, hogy most már nem elég szimplán csak kielégíteniük a férfit, mindeközben a nőknek – a pornóból látott módon – még üvöltve élvező orgazmust is színlelniük kell, így erősítve meg a partnereiket abban, hogy milyen nagyon jól végzik a dolgukat.
Nem csoda hát, hogy a történelmi hagyaték és a patriarchális kultúra hatására a nők még ma is úgy érzik, hogy szex közben a férfiak örömét kell előtérbe helyezniük a sajátjukkal szemben. Hogy a kellemetlenségeket, a fájdalmat, ha összeszorított fogakkal is, de tűrniük kell, vagy akár jó képet is kell hozzá vágniuk. Hiszen nőként nekik ez a feladatuk.
Már fiatalon felkészülünk a fájdalomra
Mindezekre rátesz még egy lapáttal a megfelelő szexuális edukáció hiánya is. A szex tabusítása már gyerekként belénk ég, a korán kialakult szorongásainktól pedig később már csak nehezen tudunk megszabadulni. A nyomasztás általában már az iskolában, a nem éppen szexpozitív személetű felvilágosító órákon elkezdődik. Felvilágosítás címszó alatt a gyerekek az esetek többségében vagy kapnak egy biológiai értelmezést a nemi szervekről, vagy egy nagyon pragmatista megközelítést a teherbeesésről, fogamzásgátlásról és a nemi betegségekről. A hangsúly a tiltásokon és az elrettentésen van, miközben az olyan témákról, mint a saját testükkel, szexualitásukkal kapcsolatos bizonytanságok, vágyak, érzések, határok, gyakran egyetlen szó sem esik. Az meg pláne nem téma, hogy a szexet élvezni is lehet, és hogy mennyire fontos lenne, hogy az együttlét mindkét fél számára örömteli legyen.
A lányokat ráadásul már ekkor, ezeken a bizonyos felvilágosító órákon felkészítik a legrosszabbra: arra, hogy a szex számukra bizony fájdalommal járhat. És bár kétségtelen, hogy a figyelmeztetés mögött segítő szándék is van, Pethő Boglárka úgy látja, hogy a fájdalom hangsúlyozásával kicsit talán legitimizálják is a dolgot.
„Persze fontos, hogy a lányok ne riadjanak meg az első együttlétből származó esetleges kellemetlen érzésektől, de ennek a megközelítésnek sajnos van egy nagyon hibás üzenete is. Mintha a fájdalmat a szex velejárójaként kellene felfogni. Másrészt már maga az üzenet is kialakíthat egy olyan félelmet a lányokban, ami egy öngerjesztő folyamatot is elindíthat. Ha már előre félnek, mert azt mondják nekik, hogy fájdalmas lesz a szex, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem fognak tudni ellazulni, amitől az együttlét tényleg fájdalmas lesz. Ez a tapasztalat csak megerősíti a félelmeiket, és végül eluralkodhat rajtuk a frusztráció.” Nem ritka, hogy ezekből a korai félelmekből, traumákból alakul aztán ki a vaginizmus nevű pszichológiai probléma, ami fájdalmassá vagy teljesen lehetetlenné teszi az együttléteket.
A szex közbeni fájdalommal nem szabadna együtt élni
Pethő Boglárka is úgy tapasztalja a praxisában, hogy a szex közben érzett kellemetlenség, fájdalom egy meglehetősen gyakran előforduló probléma a nőknél, és hogy az érintettek, mielőtt elszánnák magukat a segítségkérésre, sokszor hosszú időn át együttélnek a fájdalommal.
„Azt gondolom, hogy hosszú hónapok és évek vívódása is megelőzheti, mielőtt valaki segítséget kér. És ebben biztosan szerepet játszanak a szocializációs faktorok is, például, hogy mennyire tartja ezt valaki a saját hibájának, vagy hogy mennyire vezet a probléma kapcsolati nehézségekhez. Szerencsés vagyok, mert a saját praxisomban úgy érzem, hogy a nők maximálisan bizalmat szavaznak nekem ezekben a kérdésekbe. Gyakran pont ilyen problémák miatt keresnek meg, vagy az éves szűrés során maguktól felhozzák a témát, és elmondják, hogy ez egy régóta fennálló probléma náluk.”
A szexuális együttlét alatt jelentkező fájdalom hátterében számos tényező állhat, amelyek lehetnek fizikai vagy akár lelki eredetűek is. Éppen ezért Boglárka mindenképpen azt javasolja, hogy első lépésként az érintettek forduljanak nőgyógyászhoz, aki meg tudja állapítani vagy éppen kizárni, hogy fizikai, szervi gond áll-e a háttérben.
„A fizikai okok is sokfélék lehetnek. Ha valakinél aktuálisan, hirtelen jelentkezik a panasz, akkor lehet, hogy valamilyen gyulladás áll a háttérben. Ennek lehetnek a fájdalmon kívül olyan karakterisztikus tünetei is, amik nem csak az együttlét alatt jelentkeznek – mint a kipirosodás, a diszkomfortérzés és a váladékozás. Vagy okozhatja egy krónikus betegség is, amilyen például az endometriózis.” De Boglárka hozzáteszi, hogy a konkrét betegségek mellett, bizonyos élettani állapotok hatására is jelentkezhet fájdalom. Ilyen a hüvelyszárazság, amit a szoptatás vagy a változókor alatt bekövetkező ösztrogénhiány miatt sok nő megtapasztal.
„Az is megeshet, hogy valakinél csak bizonyos pózok járnak együtt kellemetlenséggel, vagy hogy a nőnek új partnere van, akivel még nem hangolódtak teljesen egymásra. De ha a fájdalom valakinél a pozíciótól, a szituációtól és az élettani állapottól függetlenül jelentkezik, és mellette kizártuk a szervi elváltozásokat is, akkor nőgyógyászként az a feladatunk, hogy tovább irányítsuk a pácienst a megfelelő szakemberhez.” Az olyan lelki eredetű problémákat tehát, mint amilyen például a vaginizmus is, a nőgyógyász nem fogja tudni megoldani, ezekben az esetekben pszichológus segítségére lesz szükség.
De bármi is okozza a fájdalmat, a legfontosabb, hogy ne tűrjük, ne szégyelljük és ne próbáljunk együtt élni vele. A szex mindkét fél számára élvezetet kell, hogy nyújtson, erről pedig nőként sem szabad megfeledkeznünk.
Forrás: abc.net.au Fotó: Getty Images
