„Létezik a Facebookon egy Szociális Szakemberek nevű csoport, amelynek jelenleg nagyjából 11 ezer tagja van. Amikor beszéltem a csoport adminisztrátorával, ő elmondta, hogy háromezer ember a legutóbbi időben csatlakozott. Én szociológusként azt tudom mondani, hogy ha háromezer ember ugyanazt csinálja körülbelül egyazon időben, akkor annak kell, hogy legyen valamilyen közös oka” – kezdi a beszélgetésünket Gosztonyi Géza, aki rögtön hozzá is teszi, hogy sejteni véli a szociális munkások hirtelen jött közösségkeresése mögött meghúzódó okokat is. Véleménye szerint a jelenségnek mindenképpen köze lehet a kormány tavaly tavaszi, kissé elbaltázott kommunikációjához. Hiába dolgoztak a frontvonalban a szociális munkások már a vírus betörésének első pillanatától kezdve, az ágazat dolgozóit nemcsak a miniszterelnök hagyta ki köszönőbeszédéből, de később maga az ágazati miniszter, Kásler Miklós is elkövette ugyanezt a hibát. A mellőzöttség érzése Gosztonyi szerint már ekkor jócskán kiverte a biztosítékot a szociális szférában.
A helyzetük és a megbecsülésük az elmúlt hónapokban sem sokat változott, ám a legnagyobb megdöbbenést a szektor dolgozói számára kétség kívül mégis az okozta, amikor néhány héttel ezelőtt kiderült, hogy gyakorlatilag az oltási sorrendből is kihagyták őket. „A kormányzati tervben az szerepelt, hogy a szociális ágazatot második lépcsőben be kell oltani. Igen ám, csak közben kiderült, hogy a szociális ágazatot az állam az intézményi idősellátással, tehát a bentlakásos idősotthonok tevékenységével azonosította. És bár – hazai és nemzetközi adatokkal igazolhatóan – valóban ők a legveszélyeztetettebbek, a kormányzat még erről a tényről sem akart tudomást venni egy jó fél évig. Most meg arról nem, hogy az ágazat másik fele létezik, dolgozik, fertőződik és tovább fertőz.”
Ahogy Gosztonyi Géza is mondja, a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján közzétett oltási sorrend alapján a szociális ellátásban dolgozók vakcinációjára elvileg az egészségügyben dolgozók után, de még az idősek előtt került volna sor. Az operatív törzs viszont valamilyen okból kifolyólag csak azokat a szociális szakembereket sorolta előre a tervben, akik bentlakásos intézményben dolgoznak. A szociális szektor dolgozóinak nagyobbik része teljesen kimaradt belőle. Egészen elszomorító, de úgy tűnik, mintha a kormány nem is nagyon lenne tisztában a szociális ágazat felépítésével és a szociális munkások feladataival.
Kampánnyal hívják fel a figyelmet a szociális dolgozók a munkájuk fontosságára
Ki is az a szociális munkás?
Nem a kormány az egyetlen, aki sötétben tapogatózik, ha a szociális szféráról van szó. Gosztonyi Géza tapasztalatai szerint az emberek túlnyomó része sincs tisztában vele, hogy mi fán terem a szociális munkás, így tehát azt sem igazán tudják, hogy ha segítségre lenne szükség, azt hol és kitől kaphatnák meg.
„Hogy az átlag magyar ember mit tud a szociális munkáról és a szociális munkásról, arra a legszebb példa egy néhány évvel ezelőtti kisfilm, amit az ELTE szociális munkás hallgatói készítettek. A hallgatók az utca emberét kérdezték meg, hogy szerintük, mit csinál a szociális munkás. Legnagyobb megdöbbenésükre az a válasz érkezett, hogy ők azok a világító sárga mellényesek, akik a szemetet szedik az utcákon. Az emberek fejében az van, hogy a szociális munkás az gyakorlatilag a közmunkás.”
A szociális munka a nemzetközi definíciója szerint olyan gyakorlat alapú szakma és tudományág, amely elősegíti a társadalmi változást és fejlődést, a társadalmi összetartozást, valamint az emberek hatalommal való felruházását és felszabadítását. A társadalmi igazságosság, az emberi jogok, a közös felelősségvállalás és a különbözőségek tiszteletének elvei központi helyet foglalnak el a szociális munkában. A humán és társadalomtudományok elméleteivel, valamint a helyi tudásokkal felvértezve a szociális munka embereket és rendszereket aktivizál, hogy választ adjon az élet kihívásaira és előmozdítsa a jóllétet.
A valóság ezzel szemben az, hogy a szociális ágazatban dolgozók az embereken, sok esetben pont a legelesettebeken segítenek, kortól, nemtől és egészségügyi állapottól függetlenül. Az emberek nem tudják, hogy a szociális munkás egyetemi, főiskolai, illetve alapképzésben vagy mesterképzésben szerzett oklevéllel rendelkező szakember, aki egyéneknek, csoportoknak és közösségeknek egyaránt segít. Ahogy Gosztonyi Géza is mondja, gyakorlatilag nincs olyan emberi élethelyzet, ahol a szociális szakembereknek ne lehetne valamilyen feladata. Jelen vannak a csecsemőgondozásban és a gyerekgondozásban, ha állami nevelésbe vesznek egy gyereket; de dolgoznak az idős, valamint a fogyatékos személyek gondozásában is, legyen szó akár intézményi keretekről vagy házi segítségnyújtásról; foglalkoznak hajléktalanokkal és találkozhatunk velük a családsegítő-központokban és a gyámhatóságon is. A lista koránt sem teljes, de már ebből a felsorolásból is látható, hogy a szociális szférához sok olyan terület tartozik – az intézményi idősgondozáson kívül is –, amely a járvány idején nemcsak kiemelten fontos, de magas víruskockázattal is jár. Mivel feladataik között ott szerepel a személyes kapcsolattartás és a közvetlen segítségnyújtás (ami az esetek jelentős részében közvetlen testi érintkezés nélkül elképzelhetetlen), már csak a munkájukból adódóan is fokozottan kiteszik magukat, valamint a klienseiket is a fertőzés veszélyének.
Ezt olvastad már?
Megsínylették a koronavírust
Gosztonyi Gézához mint egyesületi elnökhöz az elmúlt egy évben rengeteg tapasztalat és megrázó történet futott be. Ezekből pedig a szakember szerint jól látszik, hogy valójában még az idősotthonokban sincs minden rendben – azon az egyetlen területen, amelyről a kormány legalább hajlandó tudomást venni.
„Emlékszem, amikor egy vidéki, nagyjából 50 fős lakólétszámú idősotthon vezetője felhívott, hogy próbáljunk meg segíteni. Az volt a probléma, hogy a lakók 100 (!) és a dolgozók 80 százaléka covidos lett. Tehát szinte mindenki! Hirtelen annyit tudtak tenni, hogy a dolgozókat nem engedték haza. Volt, aki még a családját se tudta értesíteni, hogy ne várják. 4-5 napig senki nem mehetett haza, mert nem tudtak jobbat kitalálni. Helyettesítőket se kaptak. Egyszerűen ott volt az a rengeteg covidos segítő és segített, összezárva.” Ezt az egyébként is tragikus helyzetet pedig csak tovább rontotta, hogy az intézmény négy fürdőszobájából három ekkor éppen működésképtelen volt. Ez végső soron azt jelentette, hogy a szociális dolgozók 4-5 napig fürödni sem tudtak. Az eset legborzasztóbb része Gosztonyi szerint azonban mégis az volt, ahogy a helyzetet az üzemeltető, vagyis a város önkormányzata és maga a polgármester kezelte. A polgármester legelső „szakmai” rendelkezéseként azt adta utasításba, hogy aki a helyzetről szólni mer a médiának, az másnap veheti a munkakönyvét.
„De olyan eset is volt, hogy egy kolléganőnek – aki az idős édesanyjával élt együtt egy szoba-konyhás lakásban – csak úgy tudta megoldani a karantént, hogy neki napokig a fürdőkádban kellett aludnia.”
A szociális munkások a saját és klienseik társadalmi és anyagi megbecsülésének szinte teljes hiányát tapasztalva, elégedetlenségüknek hangot adva tervbe vették, hogy „lerohanják Magyarországot”. Részben jelképesen, részben valóságosan. Megbecsülés-kampányuk keretében virtuális plakátokkal és a szociális munkások számára készített egyedi szájmaszkokkal szeretnék felhívni az emberek és a döntéshozók figyelmét a munkájuk fontosságára.
Nem kapnak megbecsülést
Ahogy arra Gosztonyi Géza is rámutat, a szociális munkások élethelyzete sokszor szinte alig különbözik a klienseikétől. Egy rendkívül alulfizetett szektorról van szó, ahol a munkaerőhiány is hatalmas méreteket ölt. Gosztonyinak tudomása van például olyan nyugat-magyarországi, fogyatékkal élők otthonáról, ahol 70 százalékos az szakemberhiány. Ez azt jelenti, hogy 10 szakemberből 7 hiányzik, vagyis mindössze 3 embernek kell ellátnia 10 ember munkáját. És nem elég hogy ezt a sokszor dupla vagy akár tripla munkát nevetségesen alacsony fizetésért kell elvégezniük, még a koronavírus okozta veszélyhelyzetben is elfeledkeztek róluk. Talán nem annyira meglepő, hogy ez a rendkívül méltatlan helyzet az elmúlt hónapokban egyre csak fokozta a szociális dolgozók indulatait.
„Régen a pedagógusokról mondták sokáig, hogy ők a nemzet napszámosai, most már, hogy a pedagógusok egy icipicivel többet kapnak, a szociális munkások kerültek ebbe a pozícióban. Ennek a legfőbb oka, hogy szociális munkások kliensei túlnyomórészt szegény emberek, nekik pedig rossz az érdekérvényesítő képességük. Nincs, aki a szociális munkásért kiálljon, és nincs aki elmondja, hogy milyen fontos dolgokat csinálnak.”
Az elmúlt hónapokban az oltási tervben jó néhány szakmacsoportot előrevettek: oltják a rendvédelmi dolgozókat, a politikusokat, a bírókat, az ügyészeket, az élsportolókat, a Paksi Atomerőmű, a MÁV, a BKK, a Magyar Villamos Művek dolgozóit és a pedagógusokat is. Mellettük – ahogy fentebb említettük -–a bentlakásos otthonokban dolgozó szociális munkásokat is felvették a listára, az ágazat többi dolgozója azonban kimaradt. Nekik jelenleg nincs sok választásuk. Ha biztonságban szeretnék érezni magukat a munkájuk során, és hamarabb szeretnének vakcinához jutni, akkor erre jó magyar módi szerint fű alatt, mutyizva van csak lehetőségük.
„Van néhány oltópont, ahol kiderítettük, hogy a kollégák hamarabb oltást kaphatnak, ha bemondják, hogy szociális munkások. Az egészségügyisek szolidaritásból beoltják őket. És olyan is volt, hogy a tudomásukra jutott, hogy egyes helyeken az oltóanyagot kidobták volna, de ha odamentek, akkor beoltották őket. Most csak így, mutyizva lehet megoldani.”
