„Inkább örüljön, hogy ebben a vírusos időszakban nem született meg a baba”

2021. március 30. |

A vetélésen átesett nőkkel a koronavírus előtt sem bántak mindig kesztyűs kézzel a kórházi dolgozók. Már eddig is túl gyakran fordult elő, hogy a fájdalmukat elbagatellizáltak, hogy rájuk förmedve, vagy éppen viccesnek szánt durva megjegyzésekkel tapostak bele az egyébként is sokkos állapotban lévő, magzatukat elvesztő, gyászoló anyákba. A nők bizonytalanságát és kiszolgáltatottságát az elmúlt egy évben a koronavírus-járvány és a válsághelyzeti ellátásra átállt magyar egészségügy is csak tovább fokozta.

„Gyanúsan hosszasan nézte az orvos az ultrahangot, aztán jött a feketeleves. Ott az embriókezdemény, de sajnos nincs áramlás, nincs szívhang. Egy elhalt terhesség” – így kezdődött Anna kálváriája, aki tavaly, a koronavírus második hulláma alatt tudta meg, hogy várandós, ám nem sokra rá egy orvosi vizsgálat azt is megállapította, hogy a magzat sajnos nem él. Egy ilyen esetben a magzat korától és az egyéb panaszoktól függően általában két lehetőség van: az érintettet vagy befektetik a kórházba, hogy művi úton távolítsák el a magzatot, vagy hazaküldik, hogy otthon, természetesen úton fejeződhessen be a vetélés. Annának az orvos az első megoldást javasolta, azt mondta a nőnek, hogy mindenképpen műteni kell – a probléma csak az volt, hogy a Covid miatt halasztható műtétnek minősítették a beavatkozását, akinek így több napot kellett volna várani, hogy sorra kerüljön.

„Reggel 7-től 11-ig a klinikán ültünk, mikor végül egy orvos azt mondta, hogy ha nincs Covid-teszt és nem dől belőlem vér, akkor hozzám sem nyúlnak. Azt mondták, hogy csak két hét múlva tudják megcsinálni a műtétet.”

Anna azonban nem hagyta annyiban a dolgot: másnap ismét bementek a férjével a kórházba, hogy egyrészt beutalót kérjenek egy Covid-tesztre, és mellette – bár tudja, hogy nem szép dolog – segítséget kért a főorvostól, hogy próbálják meg előbbre hozni a műtétet. Az asszony ekkor ígéretet kapott, hogy ha meglesz a teszt, meg fogják tudni műteni hamarabb, egészen pontosan két nap múlva. Szélsebesen elmentek a tesztelésre, két napra rá, a kiírt időpontban pedig végül be is tudott feküdni a műtétre.

„A férjemet elküldték, nem lehetett velem. Az is nagyon rossz volt, hogy egy olyan kórterembe raktak, ahol rajtam kívül két abortuszos nő volt. Én szerettem volna a babát, ők meg elvetették. A Covid mindenre kihatott, a műtétre, az egész eljárásra. Csak a fájdalom és keserűség maradt.”

Noha Annának végül nem kellett két hetet várnia a műtétre, mindez csak annak volt köszönhető, hogy az asszony kitartó volt, és segítséget kért a főorvostól.

koronavirus-no

Időpontot is alig kapnak

A magyar egészségügy kétségtelenül nagyon leterhelt, ezt megkeresésünkre dr. Kopp Dóra szülész-nőgyógyász is megerősítette, ám azt is hozzátette, hogy a vetéléssel és terhességgel kapcsolatos bármely panasz a Covid idején is sürgősségi esetnek minősül, amihez a kórházaknak 0–24 órában sürgősségi ellátást kell biztosítani. A helyzet tehát meglehetősen faramuci: bár a nők részéről most is jogos igény lenne, hogy optimális időn belül ellátásban részesüljenek, kapacitás híján nem biztos, hogy tudnak velük azonnal foglalkozni. „Senki sem maradhat vizsgálat nélkül, de ez nem jelenti feltétlenül az azonnali műtéti beavatkozás lehetőségét” – mondja a nőgyógyász.

Anna és sok más nő tapasztalata is azt mutatja, hogy a koronavírus miatt leterhelt kórházakban az elmúlt egy évben sokkal nehezebb volt ellátáshoz jutni. „Nem mindig kapnak rögtön időpontot, illetve nagyon sokáig várakoztatják őket. Több olyan történet érkezett be hozzám, amiben arról számolnak be a nők, hogy minden második nap telefonálniuk kell, mire kapnak egy műtéti időpontot, de előfordult már, hogy a soron következő ultrahang vizsgálatukra vagy a kötelező genetikai vizsgálatra is nagyon nehezen sikerült bejutniuk. Mivel az ellátórendszer nagyon le van terhelve, bizonyos esetekben nehezebben érhetőek el azok az ellátások, amiket korábban akadálytalanul, vagy némi szervezéssel, de könnyedén igénybe vehettek” – ezt már Levendula Lilla, várandósságokhoz kapcsolódó veszteségélményekre, gyászra, traumák kezelésére szakosodott tanácsadó terapeuta meséli. Lilla több ízben nyújt segítséget traumán átesett nőknek és pároknak: azon kívül, hogy terápiára lehet hozzá járni, ő az alapítója az ország legnagyobb vetéléssel kapcsolatos Facebook-csoportjának, illetve nőgyógyászokkal, valamint orvosokkal karöltve ő indította el az #1a4ből nevű kampányt is, (minden negyedik terhesség vetéléssel végződik), amelynek célja az egészségügyi dolgozók és a társadalom érzékenyítése a vetélésekkel, halva születésekkel, illetve méhen kívüli terhességekkel kapcsolatban.

Inkább az orvosok is hazaküldik a nőket

Lillához tehát több csatornán keresztül is el tudnak jutni az érintett nők történetei, amiknek köszönhetően az elmúlt egy évben meglehetősen jól rálátott az egészségügyi ellátórendszer működésére. „A kismamák beszámolóiból azt tapasztalom, hogy az elmúlt egy évben megnőtt az otthoni, tehát a természetes vetélések száma, ami mögött két ok is meghúzódhat.” Lilla szerint az egyik ok a már említett túlterheltség lehet, ami miatt egyre gyakrabban fordul elő, hogy maguk az orvosok javasolják azt a nőknek, hogy műtét helyett inkább otthon várjanak két hetet, ami alatt természetes úton is ki tud ürülni a szervezetük. De mint mondja, azt sem tartja kizártnak, hogy pont a Covid miatt, azaz a kórházi fertőzések elkerülése miatt küldik inkább haza a nőket. „Hiszen nem lenne szerencsés dolog, hogy az egyébként nem beteg nő, a műtét után a gyásza mellé még egy Covid-fertőzést is hazavigyen.”

Ezzel egyébként, mármint az otthoni természetes vetéléssel Kopp Dóra szerint a komplikációmentes eseteknél nincs is semmi probléma. Sőt, ő maga valójában a koronavírustól függetlenül is inkább ezt a megoldást ajánlaná a nőknek, mert mint mondja, sokkal kevesebb szövődménnyel jár az első trimeszterben. De Lilla is azt tapasztalja, hogy sokszor maguk az érintettek is inkább a természetes vetélést preferálják, hiszen ilyenkor a saját, már ismert, biztonságot nyújtó környezetükben, a szeretteik támogatásával eshetnek át életük talán legmegrázóbb eseményén. A műtéti megoldás szakmai szempontból csak azokban az esetekben indokolt, amelyeknél már régen el van halva a magzat, vagy az úgy nevezett nagy vetéléseknél.

„Nagy vetélésről akkor van szó, ha a magzat a 12-24. hét környékén hal el. Ezekben az esetekben már több szövődmény kialakulhat, ezért nem javasolt otthon átvészelni, jobb orvosi kezekre bízni” – magyarázza Kopp Dóra. Ehhez kapcsolódva Lilla azt is megjegyzi, hogy a hozzá beérkező történetek alapján úgy látja, hogy a nagy vetélések száma is látványosan megnőtt a koronavírus egy évében. „Ennyi nagyvetélést még nem láttam, mint most. És a probléma az, hogy ezek a nők nem várhatják meg otthon, hogy kiürüljön a szervezetük, nekik valóban szükségük van orvosi beavatkozásra.”

Aki korábban nem volt empatikus, a Covid alatt sem vált azzá

A vetélésen átesett nőkkel a koronavírus előtt sem mindig bántak éppen kesztyűs kézzel a kórházi dolgozók. Már eddig is túl gyakran fordult elő, hogy a nők fájdalmát elbagatellizáltak, hogy rájuk förmedve, vagy éppen viccesnek szánt durva megjegyzésekkel tapostak bele az egyébként is sokkos állapotban lévő, magzatukat elvesztő, gyászoló anyákba. Lilla úgy látja, hogy azok az egészségügyi dolgozók, akik a Covid előtt is emberségesen fordultak a nőkhöz, most, ebben a megváltozott élethelyzetben is lelkiismeretesen próbálnak nekik segíteni – azok viszont, akik már korábban sem voltak empatikusak, most egy újabb terepen keseríthetik meg a nők életét.

„Az elmúlt időszakban azt tapasztaltuk, hogy kétféle bánásmódról érkeztek beszámolók: az egyik a kiemelkedően empatikus szakemberekről szól. Sokan meséltek titokban beengedett partnerekről, családtagokról, olyan egészségügyi alkalmazottakról, akik a sajátjukból adtak, mert épp nem jutott el a csomag a kismamához” – meséli Levendula Lilla, majd hozzáteszi, hogy sajnos ennek az ellenkezőjét, a nem megfelelő bánásmódot is sokan megtapasztalták. Mint mondja, ez utóbbinak minden bizonnyal a világjárvány lehet az egyik oka, hiszen a Covid miatt az egészségügyi dolgozók extrém leterheltségnek vannak kitévé. Ők vívják jelenleg az egyik legkeményebb csatát a járvány ellen.

Ezt olvastad már?

Emese tavaly áprilisban vetélt el. Az asszony a bal oldalán kezdett furcsa fájdalmat érezni, de hiába hívogatta két héten át minden nap az orvosát, ő annyival lerázta, hogy szedjen magnéziumot és pihenjen sokat. Azzal próbálta nyugtatni, hogy amíg nincs vérzés, addig baj sincs. Egy nap aztán Emese rosszul lett, és a férje azonnal berohant vele a kórházba.

„Bent teljesen érzéketlenül közölték velem, hogy a baba fejlődése 7 hetes korában megállt, de nem ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ráment a vesémre. Kaptam gyulladáscsökkentőt és fájdalomcsillapítót infúzióban, miközben mindenki azt mondogatta, hogy

inkább örüljek neki, hogy ebben a vírusos időszakban nem született meg. Nagyon lekezelő volt mindenki, a nővérek és az orvos is.”

Másnap Emesét hazaküldtél, ám otthon hajnalban vérezni kezdett, ezért gyorsan kihívták a mentőt. A kórházban egy sürgősségi műtéten kellett átesnie, majd két nap után hazaküldték, mert mint mondták, „kell a hely másnak”.

„Hónapokig szedtem utána még gyógyszert a vesémre, és orvoshoz jártam. De soha nem felejtem el, hogy mennyire érzéketlen volt az orvos és a nővér. Nem értem, hogy egy ilyen esetben, hogy nem szorul beléjük egy kis együttérzés. Szörnyű volt, és most is az.”

Átláthatatlan szabályok, elválasztott kisbabák

De a legnagyobb károkat talán még így is a nők kapcsolattartáshoz való joga szenvedi. Magát a látogatást – vagyis azt, hogy egy felnőtt fekvőbeteg látogatókat fogadjon – egy tisztifőorvosi határozat teljesen megtiltotta, ám még így is lennének a kapcsolattartáshoz való jognak olyan elemei, amelyeket a kórházaknak igenis engedélyezni kellene. A határozat szerint a kiskorú gyermeknek joga van ahhoz, hogy legyen mellette törvényes képviselő, a szülő nő kísérése pedig nem számít látogatásnak. Magyarán az előre megjelölt személy a koronavírus ideje alatt is a szülő nő mellett lehet a vajúdás és a szülés teljes hossza alatt. Ugyanez vonatkozik a halvaszülésekre is, viszont a vetéléseknél már nem lehet kísérő. Bár a szabályozás általános érvényű, a Lillát megkereső nők meglehetősen kaotikus, bizonyos esetekben egészen vérlázító tapasztalatokról számoltak be.

„A 16. héten megállt a baba fejlődése, pár nappal a legutolsó ultrahang után. Nem volt jele. Felfoghatatlan. Még aznap felvettek a kórház szülész-nőgyógyászatára. Nem tudtam, mi fog történni, csak próbáltam felfogni. A protokoll miatt másnap a babát meg kellett szülnöm, majd altatásban fejezték be a vetélést. Borzasztó volt egyedül végig csinálni. Az járt a fejemben, hogy normál körülmények közt a férjem ott lehetne mellettem, és fogná a kezem. Így 3 napig nem láttuk egymást, teljesen egyedül voltam” – írta le történetét Lillának egy másik anyuka.

De Levendula Lillához nemcsak vetélésekről, hanem nem megfelelően kezelt szülésekről is eljutott már jó néhány történet. „Nagyon sok olyan szülésről számoltak be, amikor egészen addig nem engedtek be családtagokat az osztályra a babához, amíg nem vittek be negatív tesztet. Az egyik ilyen esetnél a Covid-pozitív anyuka sem mehetett be a saját kisbabájához addig, amíg negatív nem lett a tesztje, pedig az eljárásrend együttes elhelyezést ír elő megfelelő állapotú anya-baba esetén.

Képzeljük el, hogy éppen hogy megszületett a baba, akit rögtön elválasztanak az anyjától és az összes családtagjától.”

A Lilla által leírt esetben végül több mint két hétbe telt, amíg meglett az édesanyának a negatív Covid-tesztje. A két hét során az anya egyetlen egyszer sem láthatta személyesen a gyerekét. A dolgozók küldtek neki fotókat a babáról, napi kétszer pedig telefonon informálták a állapotáról.

Pedig Kopp Dóra azt mondja, hogy a nyugat-európai és a hazai irányelv is azt mondja ki, hogy az anyát és a babát csak nagyon indokolt esetben lehet egymástól elszeparálni, valamint, hogy még a covidos anyukáknak is ugyanúgy engedni kell, hogy szoptathassák a gyereküket, amennyiben állapotuk megengedi. Lilla szerint a kiszámíthatatlanságnak és a nem megfelelő bánásmódnak az a legfőbb oka, hogy bár létezik egységes szabályozás, végül úgyis az adott kórház vagy az adott orvos dönt arról, hogy mit engednek meg, vagy mit nem. „Volt olyan kismama, akit mindkét vetélésnél ugyanaz a kórház, sőt ugyanaz az orvos látott el, és az első vetélésnél beengedték hozzá az apukát, a másodiknál nem. Az egyik a koronavírus első hullámában volt, a második a második hullámban. Tejesen hangulatfüggő, hogy az orvosok mit engednek meg.”

Pedig most lenne csak igazán szükségük a támogatásra

Az elmúlt egy év mindannyiunk számára kihívást jelentett, ám a várandós nőket lelkileg és fizikailag is jobban megviselheti ez az időszak. Azt például ma már kutatások is bizonyítják, hogy a terhes nőknél sokkal súlyosabb panaszokat válthat ki a koronavírus, mint azoknál, akik nem várnak babát – ha pedig ez nem lenne elég, tanulmányok szerint a vírus még a magzatra is hatással lehet. „Kezdve azzal, hogy a nagy pocakjuk miatt alapból nehezebben kapnak levegőt, és erre még rájöhet egy erős köhögés és tüdőgyulladás is. Sokkal rosszabbul élik meg a panaszokat és sokkal többször igényelnek kórházi ellátást, akár intenzív osztályon is, mint a nem terhes nők” – magyarázza Kopp Dóra, majd hozzáteszi, hogy mindemellett már az is bizonyított, hogy a Covid koraszülést okozhat, és bár a vetéléssel kapcsolatban még kevés a szakemberek információja, gyanítható, hogy a koronavírus akár azt is kiválthat.

Miközben tehát a várandósság kilenc hónapjának elvileg a boldog várakozásról és készülődésről kellene szólnia, a koronavírus több szempontból is árnyékot vet erre az időszakra – amire még rátesz egy lapáttal az egészségügyi ellátórendszer kizsigerelt állapota is.  „Személytelenné vált minden, mindenki kapkod, rohan, sokkal rövidebb idő alatt kell elvégezni a vizsgálatokat a lehető legkevesebb érintkezéssel. Így sajnos jelentősen sérül az a biztonságot nyújtó kapcsolat az orvos és a kismama között, aminek lennie kellene. Emiatt nagyon nagy bennük a bizonytalanság, mert nem igazán tudnak kihez fordulni. Hova és hogyan kapcsolódjanak, ha azt érzik, hogy most nem ők és nem a kisbabájuk van az első helyen, hanem a koronavírus okozta zűrzavar kezelése? Nem akarnak alkalmatlankodni” – magyarázza Levendula Lilla. Mint mondja, ő maga is azt tapasztalja, hogy az elmúlt időszakban a várandós nők sokkal többet stresszelnek és sokkal jobban szoronganak még akkor is, ha korábban nem volt semmilyen veszteségük. A boldog babavárás helyett sokan inkább csak a túlélésre koncentrálnak.

A cikkben az érintett nők nevét megváltoztattuk.

Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter