Ők voltak a századforduló leghíresebb kurtizánjai

2021. június 12.
A 19. század végén és a 20. elején Párizsban tevékenykedő luxusprostituáltak profin használták önmaguk népszerűsítésére a korszaknak olyan vívmányait is, mint a fotográfia. Igazi celebritásoknak számítottak – és nemcsak az ágyban, hanem a világot jelentő deszkákon is. Bár a prostitúció eme szintje nem ekkortájt született, elődjeik mégsem tudtak olyan népszerűségre szert tenni, hogy mondjuk egy menő hotel kupoláit mintázzák a kebleikről. Nézzük hát, kinek a nevét is érdemes megjegyeznünk a korszakból!

La Belle Otero

la_belle_otero

A  hölgy neve valóban összeforrt a cannes-i Carlton luxusszállodával; bár a sarokkupolák formája és az anatómia nem annyira találkozik, mindenesetre egy érdekes anekdotaként maradt ránk, akár igaz az inspiráció, akár nem. Az viszont valós, hogy az egyébként korántsem klasszikusan szép arcú Augustina del Carmen Otero Iglesiasért bolondultak a férfiak. A spanyol származású színész- és táncosnő nemcsak a párizsi Folies Bergére színpadát hódította meg, de számos uralkodó szívét is. Ágyában megfordult többek közt II. Vilmos német császár, I. Albert monacói herceg, II. Miklós orosz cár, VII. Eduárd brit király, de állítólag majdnem miatta ment csődbe II. Lipót belga király is.

A szegényen felnövő, majd szolgálóként dolgozó, később andalúziai cigánylány szerepben karriert csináló hölgyért még párbajoztak is, és a szóbeszéd szerint legkevesebb hat férfi lett öngyilkos miatta. Az I. világháború után vonult vissza, mai árfolyamon 4,3 milliárd forintért vett egy házat – a teljes vagyonát azonban több mint 7 milliárd forintnak megfelelő frankra becsülték. Élete végére ebből nem maradt sok, fényűző életvitele és – játékszenvedélyéből fakadóan – a monte carlói kaszinó gyakori látogatása teljesen felemésztette azt. Szegénységben, egy nizzai hotelszobában halt meg szívrohamban 1965-ben.

Liane de Pougy

liane-de-pougy

Az Anne-Marie Chassaigne néven született szépség 16 évesen szökött meg otthonról egy tengerésztiszttel, akitől azon nyomban fia is született. A bántalmazó házasságból egy légyott szakította ki, férje ugyanis egy ágyban kapta Éguilly 5. márkijával. A férj rálőtt, a golyó a csuklóján súrolta. Eddig semmi jó nem néz ki ebből a sztoriból, holott ez adta a végső lökést, hogy kiszálljon a házasságából: 400 frankért eladta rózsafa zongoráját, és felszállt egy párizsi vonatra. (Fiát otthagyta férjére, utólag el is ismerte, hogy igen csak rossza anya volt – tegyük hozzá, félig még gyerekként.) A francia fővárosban Valtesse de la Bigne luxusprostituált tanította ki, közben ugyanazt az utat járta be, mint kolléganőinél szokás volt: táncosnőként érvényesült, utazott a társulattal, ismert lett.

Mély műveltségre sohasem tett szert, de szerteágazó érdeklődésének köszönhetően széles spektrumon volt képes csevegni, amely tudását főként könyvekből merítette – ezeket ugyanis falta. Maga is írt többet – hallgatott ugyanis a világsztár Sarah Bernhardt tanácsára, hogy a száját inkább csak fogja be. Az ország egyik leghíresebb celebritása lett, állítólag Dumas is róla mintázta A kaméliás hölgy című műve főhősnőjét. Örökösen kereste a megfelelő kitartót, míg végül 1910-ben feleségül ment Ghika herceghez, akivel 18 évig éltek együtt. Fia csatatéri halála az I. világháborúban a vallás felé fordította, egy születési rendellenességekkel küszködő gyerekeket patronáló egyházi szervezetnek gyűjtött pénzt – ő hozta be adakozónak Coco Chanelt is. Férje halála után Anna-Mária nővérként csatlakozott egy katolikus apácarendhez.

Fotó: Wikimedia Commons

Ha kíváncsi vagy, ki volt a harmadik hölgy, aki még Gabrielle Chanel barátságát is a magáénak tudhatta, olvasd tovább a cikket a The Gentleman’s Review blog oldalán!