A biszexuálisok nem döntésképtelenek vagy az identitásfelfedezésük kezdetén állók: ők azok, akik mindkét nemhez vonzódnak. Nem csak hármasban, nem csak férfival és nővel egyszerre bújnak ágyba. Nem megbízhatatlanok, könnyűvérűek, telhetetlenek, nimfomániások, ugyanúgy vágynak (vagy nem vágynak) a hosszú távú, exkluzív kapcsolatra, mint bárki más. Nem indulnak rá minden barátnőjükre és barátjukra, ahogy senki más sem. Ezt a néhány gyakori félreértést már a cikk elején érdemes tisztázni a biszexuális emberekkel kapcsolatban. Milyenek a biszexuális emberek? Olyanok, mint bárki más, csak éppen a nőkhöz és a férfiakhoz is vonzódnak.
A mainstream pornó leggyakrabban a férfitekinteten keresztül (male gaze) ábrázolja a biszexualitást (is), ez pedig a biszexuális emberekről alkotott általános társadalmi képre erősen rányomja a bélyegét. A pornográf tartalmak klisészerű forgatókönyve szerint két nő minden előzmény nélkül egymásnak esik, majd megérkezik a férfi, aki beteljesíti kettejük egymás iránti vonzódását is. Mindez pedig úgy van bemutatva, hogy a férfi néző számára az gyönyörkeltő legyen: tehát mindenről szól, csak nem a szexben szereplők valós megéléséről. Mint annyi minden a pornóban, a biszexuális emberek szexuális élete sem így zajlik a való életben, a pornóból eltanult sztereotípiák pedig leegyszerűsítik, fetisizálják a biszexuális identitást, és megnehezítik a biszexuális emberek boldogulását mind a többségi társadalomban, mind az LMBTQ+ közösségen belül.
A biszexualitás megítélését tovább torzítja a biszexuálisként/pánszexuálisként/queerként coming outoló hírességek médiareprezentációja is. Gyakran nem veszi komolyan, „divatként” értékeli a média ezeket az előbújásokat, vagy a pornóhoz hasonlóan a male gaze uralja a cikkeket és az alatta lévő kommenteket is. „A biszexualitást gyakran magyarázni kell. Ez nem egy olyan dolog, amit le tudnál olvasni a másikról, a bi emberek gyakran láthatatlannak érzik magukat az LMBTQ+ közösségen belül is. Az ember szexualitását gyakran az alapján definiálják, hogy kivel áll kapcsolatban az adott pillanatban, ami nagyon frusztráló és korlátozó tud lenni számomra” – mondta Stephanie Beatriz színész biszexualitásáról. Ráadsául a hírességeknek nemcsak maguk, de a nyilvánosság számára is időről időre magyarázniuk kell orientációjukat, ami egyrészről nagyon megterhelő, másrészről viszont fontos edukatív és érzékenyítő hatása van.
A biszexuálisként coming outolt Cara Delevingne és volt barátnője, Ashley Benson
„Sokszor éreztem úgy – még ha ezt így konkrétan sosem éreztették velem –, hogy választanom kell a férfiak és a nők között. Ha lánnyal volt kapcsolatom, akkor úgy éreztem, nem vagyok teljesen önmagam, hiszen nem vagyok leszbikus, ha pedig férfival voltam, akkor úgy, hogy nem vagyok heteroszexuális. Nem tudtam soha, nem is akarok megfelelni a klasszikusnak vélt férfi-nő szerepmodellnek. A szerelmem, vonzódásom a másik ember iránt valós volt, csak mindig úgy éreztem, hogy olyan kapcsolati dinamikákat kell megalkotnunk magunknak, amikhez nem volt tanult modellünk” – mondta a 27 éves Alíz, aki már gimnazistakora óta tudja, hogy nem csak az egyik nemhez vonzódik.
Alíz szerencsésnek érzi magát, mert annak ellenére, hogy egy időben aktív tagja volt LMBTQ+ közösségeknek, nem tekintettek máshogy rá soha a főleg leszbikus és transznemű barátai, ismerősei, de ő maga többször volt fültanúja olyasmi megjegyzéseknek, mint hogy biszexuálissal nem szabad kezdeni. Amikor néhány éve egy férfi mellett állapodott meg, azért néhány kérdést feltettek neki a barátai. „Azt mondták, tudják, hogy furcsa kérdés, és nem is tudják, hogy kéne feltenni, de nagyon érdekli őket, hogy hiányoznak-e nekem a nők. A barátaimmal vagyok olyan kapcsolatban, hogy szívesen válaszolok, de ha bárki más kérdezné, kikérném magamnak. Ha az ember elköteleződik egy másik ember mellett – legyen az férfi, nő vagy nem bináris – nem gondol másra. A stabil párkapcsolatban élő heteroszexuális nőktől sem kérdezzük meg, hogy hiányoznak-e neki a férfiak…”
A helyzet a tengerentúlon sem sokkal jobb. Orion Carloto amerikai író-influenszer a Harpers Bazaarnak írta meg élete egyik legkiábrándítóbb sztoriját, amit biszexuálisként átélt. Amikor 20 éves korában New Yorkba költözött, egy sármos férfival ment bulizni a Lower East Side-ra, ahol a férfi összetalálkozott egy volt partnerével. Carloto a távolból csak annyit látott, hogy a férfi puszit ad a nőnek, majd felé fordul, és a szórakozóhely fényein keresztül azt mondja artikulálva Carlotónak: „Hármas.” Minden kérdőjel és kétely nélkül. „Nem kérdezett, állított. Úgy éreztem, majd’ elsüllyedek. Láthatatlanná akartam válni egészen addig, amíg a lakásomba vissza nem érek. Egyrészről az antitézise volt a szituáció annak, hogy merre haladok ezzel a pasival, másrészről egyáltalán nem lepett meg az eset. Ha a szexualitásomról szó esik, a férfiak mindig szeretik éreztetni, hogy tudják, értik, miről van szó. (…) Aztán mindig kibújik a szög a zsákból, és valamilyen módon biztosan megtörténik a biszexuális nők eroticizációja, és letagadhatatlanul megjelenik a male gaze. Mindig kiderül végül, hogy két, egymáshoz kölcsönösen vonzódó nőre csak erotikus szórakozásként lehet tekinteni…”
Fotó: Getty Images
