A gyermekeket sem kerülte el a poszttraumás stressz és a szorongás a járványhelyzetben

A kis betegek kedves, gyermekcentrikus, a pszichés nehézségek terén tapasztalt szakemberekkel, gyermekpszichiáterekkel és pszichológusokkal találkozhatnak, először szülőjük, gondviselőjük társaságában a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben – tudom meg Bognár Vivientől, a szakambulancia vezető pszichológusától. Később a fiatalok az életkorukhoz igazodó egyéni beszélgetés keretein belül maguk is megoszthatják a nehézségeket jelentő tüneteiket, tapasztalataikat olyan interjúk és kérdőívek segítségével, melyeket szakemberek irányítanak, szükség esetén egy gyógypedagógussal kiegészülve. A találkozások helyszínén színes képek díszítik a falakat, a szobák pedig játékokkal felszerelt polcokkal vannak berendezve, így több korosztály is megtapasztalhatja azt a barátságos közeget, ami alkalmas a segítséget igénylő pszichés gondok átbeszélésére.

A csendesen lefolyó betegség hátterében rejtett problémák húzódhatnak meg

A szülők, gondviselők leggyakrabban a fertőzés után hetekkel később kialakuló post-Covid tünetek miatt keresik fel az ambulanciát, de a segítők gyakran találkoznak a betegségtől tartó és a családjuk révén veszteségben, traumában érintettekkel is. A post-Covid-szindróma testi tünetei közé tartoznak a visszatérő fej- és egyéb fájdalmak, szokatlan érzetek, mellkasi panaszok, érzékcsalódások, a szaglás és ízérzés tartós elvesztése, vagy pszichés nehézségek – utóbbi gyakran felerősödő félelem, szorongás, fóbiák kialakulását jelenti, de előfordulnak korábban nem jellemző kényszeres és hangulatzavarok is. „Ha testi tünetek is fennállnak, akkor az ahhoz illeszkedő járóbeteg szakrendelés felkeresését javasoljuk, mielőtt például egy problémát pszichés alapúnak tulajdonítanánk” – mondja Bognár Vivien.

„A serdülőknél és fiatalabbaknál előfordul, hogy nem is veszik észre sem ők, sem a szüleik, hogy betegek lennének. Itt, a pszichiátrián tíz igazolt fertőzöttből kilenc gyermeknél nem tapasztaltunk semmilyen szokványos Covid-tünetet. A fertőzés után körülbelül egy-két hónappal viszont sokuknál kialakult egy jellegzetes tünettan, amit kezdetben a jól ismert Kawasaki-szindrómának gondoltunk” – teszi hozzá Dr. Sófi Gyula a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztályának és post-Covid szakambulanciájának osztályvezető főorvosa. A Kawasaki-szindróma főleg az ötévesnél fiatalabb gyermekek esetében fordul elő, elsősorban az érfalak és más szervek gyulladását okozva, gyakran láz kíséretében – ez súlyos esetben akár halálos kimenetelű is lehet.

Ahogy szaporodtak az esetek, úgy színesedett a kép a szakértők előtt, akik felismerték, hogy egy új dologgal állnak szemben: a gyermekkori Covid-fertőzés ritka következményével, a sokszervi gyulladással (MIS-C, multisystem inflammatory syndrome in children), amely súlyos tüneteket, több szerv, szervrendszer gyulladását, rendellenességét, zavart tudatállapotot is eredményezhet. Ezeket a testi, nem gyakori szövődményeket, tüneteket, a hozzájuk társuló kezelési igényeinek megfelelően a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet szomatikus osztályain dolgozó szakorvosok látják el.

A járvány a lélekre is hatással van

A pszichés tünettan gyakori jellemzője a szervi okokkal csekélyebb mértékben magyarázható fejfájás, szédülés, gyengeség érzés, amelyhez sok esetben csökkentebb testi teherbíró képesség, fáradtság társul. „Sok fiatal panaszkodik jelentősen megnövekedett alvásigényre és arra, hogy éber állapotban nem tud elegendő mértékben koncentrálni a feladatira. Előfordul, hogy félnek attól, hogy a tüneteik soha nem múlnak el, mások pedig egyértelmű veszteségélményként élik meg, ami miatt kialakul egyfajta traumához kötődő zavar” – mondja dr. Sófi Gyula.

Olvass tovább

Járványügyi szakértő: „Illúzió azt gondolni, hogy a járványt egy ország le tudja győzni”

A Hősök Tere Karantén Szalon legutóbbi részének Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem kutatója és Balkányi László járványügyi szakértő is a vendégei voltak. A szakértők a koronavírus-járvány aktuális tudnivalóiról beszéltek, a következőkben ebből hoztunk el részleteket.

„Elhúzódó krízisként lehetne talán a legjobban leírni a járványhelyzet gyerekekre és felnőttekre gyakorolt hatását. Teljesen ismeretlen, hirtelen lefolyással és különböző intenzitással fellángoló, nehezen kiszámítható epizódokban van jelen az életünkben a pandémia, így megjelentek az egyéb krízishelyzetekből pszichológiailag már ismert folyamatok” – mondja Bognár Vivien. Ezek közé tartoznak például az eleinte tapasztalt pánikszerű reakciók, az erőforrások mozgósítására tett kísérletek, illetve az elhúzódó jelenlétből fakadó kimerüléses állapot, ami a hangulati- és szorongásos zavarok rizikófaktora.

„A pandémia idején bevezetett szükségszerű intézkedések, az elszigeteltség minden gyermek és felnőtt számára megterhelő volt – fogalmaz Bognár Vivien. – A járványhelyzet elhúzódó, mindannyiunkat érintő krízis, szóval úgy kell segítenünk a gyermekeknek, hogy közben magunk is megterheltek, és akár veszteségekben is érintettek vagyunk.” Ez azért is fontos, mert sosem csak elszigetelt élményként érik a gyermekeket a traumák, hanem a közvetlen társas környezetükben is.

„A szülők pszichés állapota, reakciója és gyásza is szerepet játszhat abban, miként élik meg és dolgozzák fel a gyermekek a félelmetes, esetleg veszteségteli időket. Ebből adódóan fontos a segítségkérésre, a megelőző szemléletre is társadalmi szintű fókuszt helyezni, hiszen így támogathatjuk a leggyorsabban és leghatékonyabban a kiszolgáltatott, traumatizált helyzetbe kerülő fiatalokat – mondja Bognár Vivien. – Az ambulancián vagy az osztályon megforduló gyerekeken sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a fertőzés miatt felmerülő félelmek, majd a hetekkel később jelentkező post-Covid-tünetek gyakorta megterhelőbbé váltak számukra és családjaik számára, mint maga a vírusfertőzésük lezajlása.”

Azokban a családokban, ahol kisebb a gyermekeket körülvevő szociális háló, ott kiélezettebben jelenhetnek meg a problémák, és a fiatalok körében is nagyobb eséllyel jelennek meg mentális zavarok. Bognár Vivien úgy látja, hogy maradandó, traumatikus élmények is előfordulnak azoknál a családoknál és gyermekeknél, akik érintettek a betegségben vagy veszteségekben.

A szakambulancia vezető pszichológusától megtudom, hogy a gyermekek pszichés alkalmazkodóképességének eltérései, a személyiségbéli sajátosságaik és a megfelelően megkapott vagy éppen hiányzó segítség mentén egyénenként változó lehet, hogy mennyire tudják feldolgozni a vírus kapcsán szerzett nehéz élményeket. „Ahogyan más rendkívüli, az emberek életét, biztonságát közvetlenül fenyegető tapasztalatok, traumák esetén is jelentkezhet poszttraumásstressz-zavar, úgy a gyermekek esetében is kialakulhat, akár a saját félelmetes, súlyos betegségélményeik, akár azoknak a közvetlen környezetükön való megtapasztalása révén” – mondja a szakértő.

„A gyermekek legnagyobb része megszenvedte a kortársaitól, barátaitól való kényszerű távolságtartást is, amit még felnőttként is nehéz elfogadni – mondja dr. Sófi Gyula. – Volt olyan kislány, aki a terápián úgy fogalmazott, »tudod, én már nagyon gyűlölöm ezt a vírust!«” A szakértők azonban szerencsére úgy látják, hogy megfelelő empátiával, a szülőknek adott segítséggel a gyermekek pszichés rehabilitációja gyorsan megy, mert a családi erőtér nagyon sok lehetőséget rejt magában: több olyan aktivitás is rendelkezésre állt és áll, amelyek pótolni tudták a gyermekek inger-igényeit.

Minden korosztály máshogy élte meg a bezártságot

„A tapasztalatok azt mutatják, hogy a serdülők korosztályában észlelhetjük a legtöbb kárát a több mint egy éve tartó járványhelyzetnek, a mentális egészség és a fejlődés-lélektani folyamatok szempontjából, hiszen számukra különösen fontosak a kortárs kapcsolódási lehetőségek” – mondja Bognár Vivien, aki rávilágít arra, hogy a bevezetett korlátozó intézkedések, az online oktatásra való átállás nehezítette a tinédzserek normál életkori krízisének átvészelését, valamint megnövelte a kamaszkorban általánosságban is előforduló, például szorongásos-, hangulati zavaros, szerhasználattal összefüggő kórképek esélyét, melyeket a környezeti és családi körülmények is befolyásolnak. Bognár Vivientől megtudom, hogy nemcsak a kamaszok, hanem a kisgyermekek esetében is gyarapodtak a szorongásos problémák: a fejlődés során megjelenő, életkorilag is sajátos félelmek mellé most további aggodalmak társulhatnak.

Kérdésemre, hogy hogyan befolyásolja a post-Covid-szindróma a gyermekek mindennapjait, dr. Sófi Gyula így válaszol: „Egy fontos mérföldkőhöz érkeztünk az elmúlt hetekben. A 16 éves kort betöltött serdülők jelentős része már védőoltást is igényelt, és ez a lehetőség már megnyílt a 12 évesnél idősebb korosztály részére is. A jelenléti oktatásba visszakerülő gyermekeket pszichésen támogatja a közösség megtartó ereje, ezáltal a lelki egyensúlyuk és teherbíró képességük is fokozatosan javul.”

Intő jelek

Érdemes szakértőhöz fordulni, ha olyan tüneteket tapasztalunk, amelyek rontják a gyermek mindennapi életét. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet post-Covid szakambulanciájának szakemberei azt javasolják, hogy legalább egy állapotfelmérés céljával kérjenek szakmai segítséget a szülők vagy gondviselők, ha jelentős változást látnak a gyermek hangulatával, motivációjával, érdeklődésével kapcsolatban, vagy abban az estben, ha az alvási szokásaiban, az étvágy terén jelentkeznek furcsa tünetek.

Akkor is fontos a szakértő bevonása, ha szorongás áll fenn, vagy újszerű, kényszeres viselkedésformák, magatartási problémák jelentkeznek, esetleg megváltozik az észlelés, gondolkodás és szokatlan élményekre utaló megfigyeléseket, gyermeki beszámolókat hallunk a fiataloktól. „Egy felelős felnőtt megelőző, támogató hozzáállásával és a megfelelő orvosi, pszichológiai vizsgálattal, szükség esetén terápiával sokszor elkerülhetők, hamarabb enyhíthetők a tartós szenvedést okozó pszichés nehézségek” – mondja Bognár Vivien.

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet gyermek post-COVID ambulanciájának pszichológusai és pszichiáterei elsősorban egy strukturált pszichés állapotfelmérést végeznek a hozzájuk érkezőknél. A szülők és a fiatalok is lehetőséget kapnak a problémák kibontására, a gyermek fejlődéstörténetének részletes átbeszélésére egy klinikai gyakorlatban használt kérdőíves és interjúmódszer segítségével, hogy a tüneteket minél alaposabban megismerhessék és diagnosztizálhassák a szakemberek, tudom meg Bognár Vivientől. Ezeket követhetik a további konkrét, a gyermek egyéni helyzetéhez legjobban illeszkedő pszichiátriai, pszichoterápiás javaslatok, melyek lehetnek a problémától függő, az életkornak megfelelő játékos, mozgásos vagy éppen „beszélgetéseken” alapuló pszichológiai folyamatok vagy szülőkonzultációs segítségnyújtások, szükség esetén pedig pszichiátriai gyógyszeres kezelések is.

„Mi most elsődlegesen az állapotfelmérésre és a megfelelő terápiás terv kialakítására helyezzük a hangsúlyt – mondja a post-Covid szakambulancia vezető pszichológusa. – Ha szükséges a hosszabb támogatás, a területileg illetékes járóbeteg és pszichés szakellátások felé irányítjuk a családokat, hogy olyan segítséget kaphassanak, ami a mindennapi, heti rutinjukba is beilleszthető.” A kezelés hossza a tünetektől és a gyermek fejlődéstörténeti sajátosságaitól függ. Sokszor a néhány alkalmas fókuszált, támogató, felmérő időszak is segítséget, továbblendülést jelenthet, de időnként szükséges lehet a hónapokban mérhető terápia.

A család, a környezet is sokat tud segíteni

Bognár Vivien szerint a post-Covid-szindrómában szenvedő gyermekek környezete sokat tud segíteni, ha egy nyitott, figyelmes, a beszélgetésre, meghallgatásra ösztönző, de a fiatal privát szférájába nem betolakodó légkört teremt. „A titkok, a felnőttek szintén nehéz helyzetét erősen elrejteni igyekvő próbálkozások viszont sokszor a visszájukra sülhetnek el, hiszen a gyermekek a szavakon túl is érezhetik, hogy valami zajlik a többiekben, ami gátolhatja őket a saját nehézségeik kifejezésében – hívja fel a figyelmemet a szakértő a fontos tényezőre, és elmondja, hogy elengedhetetlen, hogy a fiatal felől érkező segítségkérésekre minden esetben fordítsunk figyelmet, és kérjünk szakmai támogatást. – A közös, a szülőkkel, a családdal és a kortársakkal zajló programok, a normál életvitel, és az élmények együttes átélése segíthet átlendülni az elakadásokon.”

Dr. Sófi Gyula elmondja, hogy azokban a családokban, ahol a veszélyek, veszteségek megéléséről lehetőség van kölcsönösen támogató közegben beszélni, ott kevesebb eséllyel alakultak ki félelmek, aggodalmak: „A fiatalok kezelésébe a szülőket is bevonjuk, rendszerszemléletű segítséget adunk. Az, hogy a gyermek megéli, hogy problémáit a szülei is értik és egy terapeutával közösen, együtt igyekeznek azokat megoldani, szorosabbá fűzi a családon belüli szeretetkötést, erősíti a szülő-gyermek közötti kapcsolatot. Nagyon sokat tanultunk szakemberként és szülőként is az elmúlt időszak tapasztalataiból. Az emberi, családi kapcsolatok megtartó ereje egyértelműen bizonyított” – teszi hozzá az osztályvezető főorvos, aki úgy látja, hogy a járvány és a post-Covid-szindróma nem lesz tartós, negatív befolyással a gy ermekek testi és mentális fejlődésére.

Fotó: Unsplash