Csoda, hogy nem szárnyakkal született
Mary Wallace Funk 1939-ben született. Taosban, egy új-mexikói városban nőtt fel, ahol szülei üzletláncot üzemeltettek, és engedték, hogy szabad gyermekkora legyen. Már egészen fiatalon biciklizett, síelt, vadászott és horgászott, ráadásul elég ügyesen: 14 éves korában az Amerikai Nemzeti Puskás Szövetség elküldte a hihetetlen lövési eredményeit az akkori elnöknek, Dwight Eisenhowernek, aki válaszolt is neki. Már hétéves korában repülőgépeket készített balsafából, majd kilencévesen vehetett részt élete első repülés óráján – a mai napig élénken él az emlékeiben, hogy milyen gyönyörű élmény volt számára a levegőben lenni, és pontosan hogyan nézett ki a föld.
Középiskolásként sem a háztartástan érdekelte, helyette szívesebben tanult volna mechanikai rajzot vagy autószerelést, de akkoriban ezt sem engedték neki. Egészen tizenéves koráig nem szállt fel újra, de amikor beiratkozott a Stephens College-ba Missouriban, hamar megszerezte a repülési engedélyét. Tanulmányait az Oklahomai Állami Egyetemen folytatta, legfőképp azért, mert az iskolának volt repülőcsapata, ahol minden manővert ugyanolyan jól csinált meg, mint a fiúk – de állítólag volt, amit jobban is. Oklahomában amellett, hogy középiskolai tanárnak tanult, megszerezte repülésoktató oklevelét is.
Mindig, mindenhol az első volt
1960-ban, a húszas évei elején Funk lett az első női polgári repülési oktató az oklahomai Fort Sillben, majd egy amerikai katonai támaszponton is. Nem sokkal később egy repülési társaságnál helyezkedett el pilótaként és oktatóként. Később három másik kereskedelmi légitársasághoz is jelentkezett, de hiába volt profi, neme miatt mégis elutasították, pedig sorra nyerte a kitüntetéseket: például két egymás utáni évben is kiérdemelte a Kiemelkedő női pilóta trófeát. Végül 1964-ben ő lett az első nő iskolájának történetében, aki megkapta az Alumna Teljesítmény Díját.
1971-ben Funk elnyerte a Szövetségi Légiközlekedési Hatóság (FAA) repülési felügyelői besorolását azzal, hogy első nőként végezte el az intézmény Általános Repülési Üzemeltetési Felügyelő kurzusát, két évvel később pedig specialistává léptették elő az intézmény egy másik programjában, szintén az első nőként, aki ezt a pozíciót betöltötte. Miután otthagyta állását, repülésbiztonsági nyomozóként kezdett dolgozni, és több mint 450 repülőgépbalesetet vizsgált meg, miközben folyamatosan versenyzett is. Bár szakmájában sikeres volt, tizenegy év után mégis leköszönt nyomozói posztjáról, és biztonsági tanácsadóvá nevezték ki, miközben hatalmas elismerést szerzett pilóta oktatóként – olyan nagyot, hogy az USA öt repülési iskolájában is főpilótának nevezték ki, és onnantól kezdve ő felügyelte a hallgatók kiképzését.
A véghajrában mondtak neki nemet
Mary Wallace Funk 22 évesen a legfiatalabb tagja volt a magánfinanszírozású Women in Space Programnak, amely későbbi 13 résztvevője után, Mercury 13 néven vált ismertté. Bár a csapat női tagjainak ugyanazokon a pszichológiai és fiziológiai teszteken kellett megfelelniük, mint a férfi asztronautáknak, sőt, előfordult, hogy Funk néhány teszten még John Glenn űrhajósnál is jobban teljesített, végül mégsem engedték őket a légkörön túlra.
Funknak kemény feladatokat kellett teljesítenie ahhoz, hogy az űrbe utazhasson: vizet fecskendeztek a fülébe, hogy megnézzék, bírja-e a szédülést, és órákon keresztül lebegett vízben egy sötét tartályban – egészen pontosan 10 órát és 35 percet töltött odabent, rekordot döntve teljesítményével. Ez már így is hihetetlenül hangzik, pedig arra is volt példa, hogy egy majd’ egyméteres csövet kellett lenyelnie ahhoz, hogy megvizsgálják a gyomrát.
Annak ellenére, hogy Wally rekordokat döntött a kiképzésen, mégis azt mondták neki, hogy egy nőnek nincs helye a világűrben. Hosszas versengés után a Szovjetunió végül megelőzte az Egyesült Államokat: Valentyina Tyereskova 1963-ban szállt fel Bajkonur űrrepülőteréről. Az első amerikai nő, Sally Ride csak 1983-ban hagyhatta el a Földet, nő pedig csupán 1995-ben vezetett először űrhajót Eileen Collins személyében, a Discovery fedélzetén.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Funk, ahogy addigi élete során már oly sokszor, ekkor sem adta fel az álmait: többször is jelentkezett a NASA-hoz, de az űrügynökség azt szerette volna, hogy asztronautái mérnöki végzettséggel rendelkezzenek, ami neki nem volt. „Nem gondoltam volna, hogy valaha is feljutok – mondta, amikor megjelent a hír arról, amire már oly’ régóta várt, hogy életében először elhagyhatja bolygónkat. – Azt mondták: »Wally, te lány vagy, ezt nem teheted!« Én pedig azt válaszoltam: »Tudod mit? Nem számít, mi vagy, akkor is megteheted, ha meg akarod csinálni, és én olyan dolgokat szeretek csinálni, amiket még soha senki.«”
Majd’ kilencvenévesen is aktív
Mary Wallace Funk élete során körülbelül 19 600 repülési órát halmozott fel, és több mint 700 tanítványának adott szárnyakat. Nyugdíjasként sem tétlenkedik, az elmúlt három évben minden szombaton repül oktatóként.
A Blue Origin űrhajó július 20-án indult az űrbe. A repülés tervezett ideje 11 perc volt, hogy aztán majd a legénység négy percet töltsön az úgynevezett Kármán-vonal felett, a Föld és a világűr határán. Mary Funk végül 10 perc 20 másodpercet töltött az űrben. Így Mary Funk a legidősebb ember, aki valaha az űrbe repült, megdöntve John Glenn rekordját, aki 1998-ban, 77 évesen nézett le ránk a magasból.
Fotó: a beágyazott videóból Forrás: NASA, Guardian, The Atlantic
