24 évesen startupot alapított, 27 évesen a Forbes sikerlistájára került – Interjú Pálfi Dóra programozóval

2021. szeptember 16. |

Hiába szerette a matekot és volt jó benne, tiniként senki nem biztatta a programozói pályára – a saját bőrén tapasztalta meg a lányokkal szemben ma is erősen élő társadalmi sztereotípiákat. A véletlenek sorozata végül mégis az IT irányába terelte, a siker pedig nem maradt el: 24 éves korában startupot alapított, 27 évesen felkerült az európai Forbes 30 Under 30 listájára, és ma már ő is azért dolgozik, hogy minél több fiatal lány számára váljon vonzóbbá az informatikai pálya.

Pálfi Dóra eleinte agykutatónak készült, majd az egyetemi évek alatt rájött, inkább a programozás az, ami igazán érdekli. 24 évesen két társával együtt saját vállalkozást indítottak Imagilabs néven, és kifejezetten lányoknak kezdtek el egy olyan alkalmazást valamint egy hozzá tartozó kütyüt fejleszteni, ami játékos, kreatív formában ismerteti és szeretteti meg a fiatalokkal a programozást. Dóra jelenleg Svédországban él, a Brain Bar jövőfesztivál egyik előadójaként azonban Budapestre látogatott – mi is itt ültünk le vele beszélgetni.

brain_bar_palfi_dora

Az IT szektorról általában úgy beszélünk, hogy az a férfiak területe. Hogy tapasztalod, ez még midig így van? Még mindig a férfiak dominálnak?

Igen, sajnos még mindig sokkal több férfi dolgozik ezen a területen, mint nő. Ők dominálják az IT szektor mindennapjait. A statisztikák szerint egyébként az IT szektorban a dolgozók nagyjából negyede a nő, viszont ha programozókról beszélünk, ott ez az arány még kisebb.

Évek óta beszélünk már róla, hogy a nők arányát növelni kellene, hogy meg kellene hozni a lányok kedvét a programozáshoz, és többféle kezdeményezés is indult már ennek érdekében. Ezek után sem látszik változás?

Amikor elkezdtem programozóként dolgozni, és megtapasztaltam, hogy mennyire kevés nő van a szakmában, bennem is felmerült ez a kérdés, hogy miért nincs változás és hogyan tudnánk változást elérni. Nyilván egy ilyen változás nem indul el egyik napról a másikra – gondoljunk például arra, mennyi ideig tartott, míg annak idején a nők szavazati jogot szereztek maguknak. Szerintem az már egy jó első lépés, hogy beszélünk erről a problémáról. Nagyon fontos tehát beszélni a dologról, viszont az nem biztos, hogy ennyi elegendő, hogy ennyivel egyéni szinten hatást tudunk elérni. Ez a gondolat adta a cégem alapját is. A társalapítókkal mi azt próbáltuk kitalálni, hogy hogyan tudnánk valódi változást hozni a lányok életében.

Eredetileg agykutató szerettél volna lenni. Annak idején, tizenéves korodban eszedbe sem jutott, hogy a programozás, az IT világa felé indulj?

Azért is szeretnék változást elérni, mert én személyesen is megtapasztaltam, hogy mit élnek át a lányok az iskolában. Nagyon szerettem a matekot, és minden természettudományos tárgyat, de pontosan azért, mert lány voltam, a tanáraimtól, otthonról és mindenhonnan azt a tanácsot kaptam, hogy menjek orvosnak – míg a fiúknak azt tanácsolták, hogy menjenek mérnöknek. Hiába voltunk ketten lányok a magasabb szintű matekcsoportban a tanáraim fejében sem merült fel soha, hogy esetleg programozó is lehetne belőlem. Pedig ilyen idős korban nagy szükség lenne rá, hogy aktívan bátorítsák a gyerekeket. Hiába érdekelt ez a terület, egy csoportban voltam egy csomó fiúval, akiből aztán informatikus lett, de senkiben fel sem merült, hogy akár én is lehetnék az.

Hogyan kötöttél ki végül mégis ezen a pályán?

Véletlenek sorozata volt az egész. Egy külföldi egyetemre mentem tanulni, ahol biológia irányban indultam el, de meg volt rá a lehetőségem, hogy felvehessek egy-egy egyéb kurzust. Ekkor még nem döntöttem el, hogy akkor én programozó leszek, csak azt, hogy felveszek egy programozási kurzust, és megnézem, miről szól. Ez a kurzus végül nagyon-nagyon megtetszett, és olyan képességeket szereztem általa, amivel projekteket tudtam csinálni. Ezután felvettem még egy kurzust, nem sokra rá pedig elmentem az első hackathonomra: 24 óra alatt csináltunk egy terméket, ami az emberek szívritmusát mérte és jelezte, ha veszélyes szívritmust tapasztalt. Ebben gyakorlatilag ötvöztük a biológiát és a programozást. Itt éreztem meg először, hogy a programozás és technológia életeket menthet, vagy életeket változtathat meg. Szóval mire rátaláltam az utamra, az nálam egy folyamat volt. És szerintem nagyon fontos lenne, ha a fiataloknak lenne erre lehetőségük, hogy ne kelljen 18 évesen végleges döntést hozniuk arról, hogy mit akarnak csinálni. Fontos lenne, hogy legyenek olyan lehetőségek, ahol ki lehet próbálni a különböző dolgokat, hogy el tudják dönteni, mi érdekli őket igazán. Nyilván nem kell, hogy mindenkiből programozó legyen, csak az fontos, hogy mindenkinek meglegyen a lehetősége, hogy kipróbálja és el tudja dönteni, hogy ez neki való-e.

Külföldön jártál egyetemre, ott mit tapasztaltál, könnyebb a lányok helyzete, jobban támogatják őket, ha IT irányba érdeklődnek?

Svédországban élek, ami híres a női egyenjogúságáról, ennek ellenére Svédországban is nagyon kevés a női programozó. Úgy tűnik, hogy annyira beleivódtak a társadalmakban a nőkkel kapcsolatos sztereotípiák, hogy a nők maguk is elhiszik, hogy ez nem nekik való terület, erre ők nem képesek ezen a pályán boldogulni. Nemrég olvastam egy statisztikát, ami szerint a gimisek között  négyezer annyi fiú gondolja azt, hogy neki lehetne karrierje a technológiában, mint lány. Illetve, hogy mind a fiúk mind a lányok azt gondolják, hogy a fiúk több pénzt fognak keresni, mint a lányok. Szerintem nagyon szomorú, hogy ezt az egyenlőtlenséget már a középiskolások is normának gondolják.

Nem mindennapi, hogy az ember 24 évesen startupot alapítson – nálad hogy jött az ötlet? Hogyan indultatok el?

Fiatalkoromtól bennem volt, hogy nagyon szerettem volna változást elérni, egy saját projektet létrehozni. Egyetem után elkezdtem programozóként dolgozni egy nagyvállalatnál, közben nagyon sokat utaztam, sokat láttam a világból és végiggondoltam, hogy mi az, ami igazán fontos nekem az életben. Rájöttem, hogy valami olyat szeretnék csinálni, amiben hiszek, amivel változást tudok elérni. És ezután kezdett kialakulni a vállalkozásunk, lépésről lépésre. Elkezdtünk rajta dolgozni, majd meglett az első kliensünk, és kezdett komolyabbá válni a dolog. Megvolt a kíváncsiságunk és a nyitottságunk hozzá és mindig azt mondogattuk, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy el kell mennünk dolgozni egy céghez.

Végül mégis csak bejött.

Még mindig nagyon sok a munka, de nekünk már az is hatalmas siker, hogy vannak olyan lányok, akiket konkrétan a mi alkalmazásunk indította el a programozás felé.

Mesélnél kicsit a terméketekről?

Mivel tudtuk, hogy a lányok nagyon élvezik a kreativitást és az önkifejezést, kitaláltuk, hogy legyen egy olyan programozható kiegészítő (imagiCharm), amit ha bekapcsolnak, akkor programozással a saját ízlésükre tudják formálni úgy, hogy különböző dizájnokat, animációkat töltenek fel rá. Ehhez a kézzel fogható kiegészítőhöz tartozik egy alkalmazás, ami egy közösség is: a felhasználók itt tudják egymással megosztani azokat a programozási projekteket, amiket csináltak. Ezeket a projekteket megnyithatják, megnézhetik, hogy mások hogyan csinálták, és fel is tölthetik a saját kiegészítőjükre. Erre építve aztán az alkalmazásba játékokat is kezdtünk berakni, amik segítségével szórakoztató módon tudják megtanulni a programozást. A startup lét alapvetése, hogy lesz egy ötlet, amit odaadunk a felhasználók kezébe, és ezután észrevesszük, hogy sok minden, amivel előálltunk, nem működik, ezért újabbakkal kell előállnunk. Most mi is itt tartunk: újabb újításokat találunk ki, hogy még élvezetesebbé és hatékonyabbá tegyük a programozás tanulását.

palfi-dora

Van akkor egy alkalmazás, amit le kell tölteni, és egy kézzel fogható kiegészítő. Hogyan tudtok eljutni a terméketekkel a felhasználókhoz?

A vásárlóink felét a szülők teszik ki, nagyon sokszor az imagiCharm karácsonyi vagy születésnapi ajándéknak kapják meg a lányok. A mi webshopunkon is elérhető, de Amazonon is értékesítünk. A vásárlóink másik fele pedig különféle szervezetek, akik gyerekek, lányok oktatásával foglalkoznak – például Amerikában a Girl Scouts. Az alkalmazás pedig store-on keresztül letölthető.

Van bármilyen adatotok arról, hogy hány éves lányok és honnan használják?

Vannak Magyarországról is felhasználóink, de Amerika a legnagyobb piacunk, és Svédország, mert ott van a székhelyünk. A legaktívabb korosztály a 8–13 éves lányok, persze vannak idősebbek is és fiatalabbak is.

A startupotok egyre sikeresebb lesz és te magad is nemrég felkerültél az európai Forbes 30 legtehetségesebb 30-on aluli személyeinek listájára. A karriered során érezted úgy bármikor is, hogy nehezebb dolgod van nőként?

Kaptam egy jótanácsot egy másik női cégalapítótól még a karrierem elején, aki azt mondta, hogy ez az út mindenkinek nagyon nehéz, szóval ne azon aggódjak, hogy nőként vajon nekem nehezebb-e. Inkább a pozitív dolgokra fókuszáljak. Ettől függetlenül tény és a statisztikák is mutatják, hogy a startupvilágban nőként nehezebb befektetéshez jutni. Ezzel nyilván mi is szembesültünk, de hát ez van, ezzel tudunk dolgozni. Nagyon keményen kell dolgozni ahhoz, hogy sikereket és változást tudjunk elérni, de ez nem tántorít el bennünket.

A folyamatos fejlesztésen kívül van más nagyobb tervetek is a jövőre nézve?

A nagy víziónk, hogy egy olyan közösséget tudjunk kialakítani a termékünkkel, ami egy hovatartozást is ad a lányoknak, miközben a programozást mainstreamebbé tesszük, átbrandingeljük, hogy a lányok számára is egy teljesen normális és elérhető pályává váljon. Hosszú távon pedig nagyon jó lenne, ha egyszer mi magunk tudnánk befektetni olyan cégekbe, amit azok a lányok indítanak, akiket velünk kezdtek el programozni tanulni.

Fotó: Brain Bar

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter