Női művészek, akik megmutatják Afganisztán igazi arcát

2021. szeptember 09. |

Afganisztán sosem kedvezett a nőknek, de vannak, akiket így sem tántorított el a céljaiktól. Sokan menekülni kényszerültek, mások maradtak, de egy közös bennük: nem hallgatnak. Talán mindannyiunknak él a fejében egy kép Afganisztánról, de valószínűleg nem olyan, mint amit most látni fogunk, köszönhetően négy kitartó és tehetséges afgán nőnek.

Fatimah Hossaini

Fatimah szülei a szovjet megszállás idején menekültek el Afganisztánból, így a fotóriporter Iránban látta meg a napvilágot. Már egészen kicsi korában ismerte országának mindkét arcát: az erőszakos vezetők uralta diktatúrát és a varázslatos-mesés pompás vidéket, amit alig ismer a világ. Hossaini a Teheráni Egyetemen két végzettséget is szerzett, egy ipari mérnöki és egy fotográfus diplomát, majd 2018-ban költözött vissza az országba, hogy fotográfiatanárként betöltse a Kabuli Egyetem három vizuális professzori pozíciójának egyikét. Munkája során beutazta az országot, képzőművészeti központot alapított Mastoorat néven, és elkezdett dolgozni az Afganisztánban is „láthatatlan” női szépségről és erőről szóló könyvén. Elvarázsolta őt az, ahogyan az ország női a szenvedéseik ellenére küzdenek az egyenlőségükért.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Fatimah Hossaini (@fatimahhossaini) által megosztott bejegyzés

Amikor a tálibok elfoglalták a fővárost, Fatimah két napon keresztül kényszerült bujkálni három újságíró barátnőjével. Hossainivel ekkortájt készített interjút a BBC, amire válaszul a tálibok követni kezdték őt Twitteren, és fenyegető üzenetekkel bombázták. Az ételért csak hidzsábban mertek kimenni az utcára, hiszen félő volt, hogy munkájuk révén felismerik az arcukat. Ha észrevették volna őket, akkor lehet, hogy ma már nem élnének. A négy fal között próbálták eltüntetni az interneten fellelhető adataikat, hogy olyanok legyenek, mint a tálib női „eszménykép”: láthatatlanok.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Fatimah Hossaini (@fatimahhossaini) által megosztott bejegyzés


Az elmúlt években a tálibok Hossaini több újságíró kollégáját, tanítványát és barátját megölték. Végül úgy tudott elmenekülni az országból, hogy helyet kapott egy francia evakuációs járaton – kapcsolatainak révén, melyeket akkor szerzett, amikor európai nagykövetségeken állította ki képeit. Két kis táska és ő – Párizsban leszállva ennyi maradt meg Kabuli életéből. „A testem biztonságban van Párizsban, de a lelkem és a szívem Afganisztánban van” – írta.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Fatimah Hossaini (@fatimahhossaini) által megosztott bejegyzés

Roya Heydari

Roya Heydari filmkészítő és fotós, több mint nyolc éve dolgozik fotóriporterként Afganisztánban. Augusztus 21-én azonban, egy héttel azután, hogy a tálibok átvették az irányítást, kénytelen volt elhagyni hazáját mindössze két laptoppal és két kamerájával. Barátnőjéhez, Fatimah Hossainihoz hasonlóan ő is menekültként született. Családja 2003-ban tért vissza Afganisztánba, miután demokratikus kormányt választottak.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Roya Heydari (@roya_heydari) által megosztott bejegyzés

Bár eleinte politikatudományt szeretett volna tanulni, úgy érezte, hogy a művészetnek még a politikánál is nagyobb ereje lehet, és ez a legjobb módja annak, hogy megmutassa Afganisztánt a világnak. Fotográfusnőként egy kivételes utat választott magának ebben a patriarchális, konfliktusok által sújtott országban: utazni kezdett Afganisztánban, hogy lencsevégre kaphassa az embereket, a fájdalmaikat és a tájat.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Roya Heydari (@roya_heydari) által megosztott bejegyzés


Képeivel el akarta mesélni az emberek történeteit, amiket meg is írt és pénzt is gyűjtött számukra. Ismert nemzetközi médiaügynökségeknek, civil szervezeteknek és külföldi kormányoknak dolgozott, miközben hangosan kritizálta a tálibokat és az ideológiájukat. Az utóbbi években sok barátját elvesztette, de ő maga több támadást és robbantást túlélt. A tálibok előretörése után, munkakapcsolatai révén kapott egy hívást a francia nagykövetségtől, akik végül segítettek neki elhagyni az országot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Roya Heydari (@roya_heydari) által megosztott bejegyzés

Shamshia Hassani

Hassani 1988-ban született, és a gyermekkorát Iránban töltötte, ahova szülei bevándoroltak az afganisztáni háború elől. Miután 2005-ben visszatért Kabulba, festészeti, majd vizuális művészeti diplomát szerzett. Előadóként, majd docensként dolgozott a Kabul Egyetemen, és létrehozta a Berang Arts névre keresztelt kortárs művészeti szervezetet. Később az Egyesült Királyságból érkező graffitiművésztől, Chútól tanulta el az utcaművészet fortélyait.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Shamsia Hassani (@shamsiahassani) által megosztott bejegyzés

Mivel a graffiti kellékei olcsóbbak, mint a többi művészethez szükséges kellékek, Hassani úgy döntött, folytatja, amit tanulni kezdett. A kitartás és a sok munka meghozta a gyümölcsét: ő lett Afganisztán első női graffiti- és utcaművésze. Egyik műve a kabuli kulturális központ falán található: egy burkát viselő, lépcső alatt ülő nőt ábrázol. Az alatta lévő felirat így szól: „a víz visszatérhet egy kiszáradt folyóba, de mi a helyzet az elhullott halakkal?”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Shamsia Hassani (@shamsiahassani) által megosztott bejegyzés

Műveit mindössze 15 perc alatt készíti el, hogy elkerülje a nyilvános zaklatást, amiért munkája sokak szerint nem összeegyeztethető az iszlámmal, mert nőként az utcán állva graffitit készít. Hassani hisz abban, hogy a színes graffiti elfedi a háború borzalmait, és abban, hogy ez egy barátságos módja a harcnak, mert nagyobb a hatása, mint a szavaknak – és ezt biztosan jól látja, hiszen híres művei a világ nagyvárosaiban is láthatóak, ahol több kiállítása is volt már. Művészetével a nők jogaiért harcol: festményeivel emlékezteti az embereket azokra a tragédiákra, amikkel a nőknek szembesülniük kellett Afganisztánban.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Shamsia Hassani (@shamsiahassani) által megosztott bejegyzés

Rada Akbar

Rada Akbar fotóművész 1988-ban született Afganisztánban. Eredetileg festőnek készült, több kiállítása is volt, de felkeltette az érdeklődését a fotózás, és elkezdte dokumentálni az afgán nép mindennapjait. Két dokumentumfilmet is készített az afgán nők életéről és nehézségeiről. Az egyiket, a Shattered Hopest kiválasztották a kölni The Panorama Hindukusch-Film Festivalra 2009-ben.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

RADA AKBAR (@radaakbar) által megosztott bejegyzés

Egy alapfokú oktatási programban dolgozik Afganisztánban, remélve, hogy élete más nőket is inspirál majd. „Afgán női művészként felelős vagyok azért, hogy szolgáljam a népemet, és meggyőzzem a társadalmunkat arról, hogy az afgán nők abban a helyzetben vannak, hogy képesek eredményeket elérni, és ezen a területen dolgozni” – nyilatkozta.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

RADA AKBAR (@radaakbar) által megosztott bejegyzés

Legújabb kiállítását kénytelen volt online bemutatni, miután a nemzet erőteljes nőalakjai előtt tisztelgő munkája miatt megfenyegették, hogy meggyilkolják. 2020 szeptembere óta több mint 180 embert, többnyire nőket, köztük kiemelt személyiségeket, médiamunkásokat, bírókat és aktivistákat öltek meg kegyetlenül. A tálibok uralomra kerülése után Akbarnak is menekülnie kellett, francia segítséggel jutott ki az országból.

Fotó: Fatimah Hossaini Instagram

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter